59.

124 11 0
                                    

-Őszinte részvétem Mr. Quill!-jelentette ki az orvoshoz miközben sorra kapcsolta ki a gépeket-Nagyon sajnálom, hogy nem tehettem többet! A lánya agyhalott, átbeszéltük már többször is, hogy ez a legjobb megoldás a lányának! Felhívom a UNOS-t, hogy van egy donor testünk-biccentett majd ki is ment.
-Petra-simogattam meg az arcát-Ne hagyj itt! Kérlek!-suttogtam szipogva, de meg se moccant, az arca is egyre hidegebb volt-Csak ennyit kérek és meg se szólalok karácsonyig, ahogy anyukád szokta mondani!-jegyeztem meg félig mosolyra húzva az emlék miatt, ahogy Edith folyton mondta ezt nekem, amikor megkértem valamire-Csak ennyit kérek!-ismételtem az arcomhoz emelve a kezét, amit már percek óta szorongatta, hátha egyszer megszorítja.
-Ezt nem hiszem el!-tört ki Natash-ból a zokogás miközbe a Kapitány karjaiba bújt.
-Én ezt nem bírom!-ment ki Wanda, így Vízió követte őt egyből.
Parkerre néztem, hogy megtudjam ő hogyan bírja ezt. A szeme kezdett pirossá válni de nem engedte ki a könnyeket, hanem magában tartotta. Arcán látható volt a szomorúság, ami több mint egy hete állandóan ott volt, de egyikünk se szólt a másiknak, mert megvolt mindannyiunknak az okunk a szomorúságra. Stark odament hozzá és hátulról átkarolta biztatásképpen, így megnyugodtam egy pillanatra, hogy neki is van egy személy, aki segíthetne.
-Drágám-simogatta meg Gamora a hátam, így felé pillantottam-Itt vagyok veled, ha van valami!
-Köszönöm!-biccentettem, emiatt megpuszilta a fejemet-De nem hiszem, hogy most bármi is segítene! Most biztos nem!
-Hagyjunk titeket magatokra?-kérdezte mire vettem egy mély levegőt.
-Azt megköszönném!
-Rendben!-nyomot még egy csókot az arcomra majd felállt. Elmutatta a többieknek, hogy menjenek ki, így ketten maradtunk Parker-rel.
-Sajnálom pajti!-néztem rá majd letöröltem az arcomról a könnyeket majd szipogtam egyet, hogy jobban tudjam venni a levegőt.
-Ez csakis velem történhet meg!-rázta meg a fejét.
-Biztos lesz még jó lány a közeledbe!-ellenkeztem.
-De nem lesznek olyanok, mint Petra!-mondta ki a legjobb érvet így lehajtottam a fejem.
-Senki se olyan, mint Petra! Nincs még egy élőlény, aki annyira bátor lenne, annyi mindent képes lenne feláldozni a szeretteiért, mint ő. Védte a bolygót és az univerzumot gyerekkorától kezdve. Sajnos benne volt a pakliban, hogy idő előtt meghal, de senki se vette komolyan, mert azt hittek csak ő ment, őt megmenti nem kell és nem készültünk fel eléggé erre!-magyaráztam majd a tenyerembe temettem az arcomat-Miért nem vittem a kórházba a tisztás helyett?-mormogtam alig hallhatóan, hogy szinte nekem is nehéz volt hallani, nemhogy Parker-nek.
-Jól vagy Peter?-érdeklődött, így vettem egy mély levegőt, hogy lenyugodjak, mett nem kicsit húzott fel, hogy körülbelül századjára kérdezték meg csak a mai nap ezt a kérdést.
-Elvesztettem a lányomat!-vallottam-Nem tudom, hogy mit kezdjek nélküle.
-Mi? Hiszen lélegzik!
-Lélegeztetőgéppel, de mivel most már azt is kikapcsolták, mindennek vége.
-Mi? Drágám, a tisztáson vagyunk! Itt nincsenek gépek!-mondta mire felkaptam a fejem, mert nem hittem el, hogy jól hallottam.
-Te most drágámnak szólítottál Parker?
-Milyen Parker?-vonta össze a szemöldökét, de az volt a legfurább, hogy Gamora hangján szólalt meg-Én vagyok az, Gamora!-jelentette ki mire megráztam a fejem és visszakerültem a tisztásra nyolc nappal ezelőttre. Ránéztem az ölemben fekvő Petra-ra, aki most nagyon is magától vette a levegőt, nem úgy, mint a múltkor.
-Minden rendben?-simogatta meg Gamora a karom.
-Azt hittem, hogy meghalt!-húztam mosolyra a számat.
-Az elejétől fogva lélegzett, hogyan gondolhattad ezt?
-Mi?-ertetlenkedtem-De nem ébredt fel! Kómába került és agyhalott lett!-meséltem el a nyolc nap eseményét tömören.
-Mi?-röhögött ki-Te így másodpercek alatt megálmodsz ilyenek?-kérdezte mire leesett az egész, miszerint az aggódalom miatt, elképzeltem a legrosszabb kimenetelt ebből az egészből.
-Azt hittem, hogy elvesztem!-csúszott ki egy könnycsepp az arcomra.
-I can't stop this feeling-mormogta Petra csukott szemmel rekedtes hangon-Deep inside of me
Girl, you just don't realize
What you do to me

Furcsa álmokWhere stories live. Discover now