-Őszinte részvétem Mr. Quill!-jelentette ki az orvoshoz miközben sorra kapcsolta ki a gépeket-Nagyon sajnálom, hogy nem tehettem többet! A lánya agyhalott, átbeszéltük már többször is, hogy ez a legjobb megoldás a lányának! Felhívom a UNOS-t, hogy van egy donor testünk-biccentett majd ki is ment.
-Petra-simogattam meg az arcát-Ne hagyj itt! Kérlek!-suttogtam szipogva, de meg se moccant, az arca is egyre hidegebb volt-Csak ennyit kérek és meg se szólalok karácsonyig, ahogy anyukád szokta mondani!-jegyeztem meg félig mosolyra húzva az emlék miatt, ahogy Edith folyton mondta ezt nekem, amikor megkértem valamire-Csak ennyit kérek!-ismételtem az arcomhoz emelve a kezét, amit már percek óta szorongatta, hátha egyszer megszorítja.
-Ezt nem hiszem el!-tört ki Natash-ból a zokogás miközbe a Kapitány karjaiba bújt.
-Én ezt nem bírom!-ment ki Wanda, így Vízió követte őt egyből.
Parkerre néztem, hogy megtudjam ő hogyan bírja ezt. A szeme kezdett pirossá válni de nem engedte ki a könnyeket, hanem magában tartotta. Arcán látható volt a szomorúság, ami több mint egy hete állandóan ott volt, de egyikünk se szólt a másiknak, mert megvolt mindannyiunknak az okunk a szomorúságra. Stark odament hozzá és hátulról átkarolta biztatásképpen, így megnyugodtam egy pillanatra, hogy neki is van egy személy, aki segíthetne.
-Drágám-simogatta meg Gamora a hátam, így felé pillantottam-Itt vagyok veled, ha van valami!
-Köszönöm!-biccentettem, emiatt megpuszilta a fejemet-De nem hiszem, hogy most bármi is segítene! Most biztos nem!
-Hagyjunk titeket magatokra?-kérdezte mire vettem egy mély levegőt.
-Azt megköszönném!
-Rendben!-nyomot még egy csókot az arcomra majd felállt. Elmutatta a többieknek, hogy menjenek ki, így ketten maradtunk Parker-rel.
-Sajnálom pajti!-néztem rá majd letöröltem az arcomról a könnyeket majd szipogtam egyet, hogy jobban tudjam venni a levegőt.
-Ez csakis velem történhet meg!-rázta meg a fejét.
-Biztos lesz még jó lány a közeledbe!-ellenkeztem.
-De nem lesznek olyanok, mint Petra!-mondta ki a legjobb érvet így lehajtottam a fejem.
-Senki se olyan, mint Petra! Nincs még egy élőlény, aki annyira bátor lenne, annyi mindent képes lenne feláldozni a szeretteiért, mint ő. Védte a bolygót és az univerzumot gyerekkorától kezdve. Sajnos benne volt a pakliban, hogy idő előtt meghal, de senki se vette komolyan, mert azt hittek csak ő ment, őt megmenti nem kell és nem készültünk fel eléggé erre!-magyaráztam majd a tenyerembe temettem az arcomat-Miért nem vittem a kórházba a tisztás helyett?-mormogtam alig hallhatóan, hogy szinte nekem is nehéz volt hallani, nemhogy Parker-nek.
-Jól vagy Peter?-érdeklődött, így vettem egy mély levegőt, hogy lenyugodjak, mett nem kicsit húzott fel, hogy körülbelül századjára kérdezték meg csak a mai nap ezt a kérdést.
-Elvesztettem a lányomat!-vallottam-Nem tudom, hogy mit kezdjek nélküle.
-Mi? Hiszen lélegzik!
-Lélegeztetőgéppel, de mivel most már azt is kikapcsolták, mindennek vége.
-Mi? Drágám, a tisztáson vagyunk! Itt nincsenek gépek!-mondta mire felkaptam a fejem, mert nem hittem el, hogy jól hallottam.
-Te most drágámnak szólítottál Parker?
-Milyen Parker?-vonta össze a szemöldökét, de az volt a legfurább, hogy Gamora hangján szólalt meg-Én vagyok az, Gamora!-jelentette ki mire megráztam a fejem és visszakerültem a tisztásra nyolc nappal ezelőttre. Ránéztem az ölemben fekvő Petra-ra, aki most nagyon is magától vette a levegőt, nem úgy, mint a múltkor.
-Minden rendben?-simogatta meg Gamora a karom.
-Azt hittem, hogy meghalt!-húztam mosolyra a számat.
-Az elejétől fogva lélegzett, hogyan gondolhattad ezt?
-Mi?-ertetlenkedtem-De nem ébredt fel! Kómába került és agyhalott lett!-meséltem el a nyolc nap eseményét tömören.
-Mi?-röhögött ki-Te így másodpercek alatt megálmodsz ilyenek?-kérdezte mire leesett az egész, miszerint az aggódalom miatt, elképzeltem a legrosszabb kimenetelt ebből az egészből.
-Azt hittem, hogy elvesztem!-csúszott ki egy könnycsepp az arcomra.
-I can't stop this feeling-mormogta Petra csukott szemmel rekedtes hangon-Deep inside of me
Girl, you just don't realize
What you do to me
YOU ARE READING
Furcsa álmok
FanfictionAkaratom ellenére lettem S.H.I.E.L.D. ügynök. Én csak tizennégy éves voltam és nem gondoltam másra csak a tanulásra és a sportra. De egy rohadt halolajtól megkaptam az erőmet. Onnantól kezdve minden felborult! Család, barátok, szerelem, munka... És...