Furcsa álmok

48.

-Mi legyen?-jött be Stark a szobámba ideges, mert annak ellenére, hogy nem érintett az ügyben, nagyon megviselte ez a támadás őt.
-Küldjél pár embert Missouriba!-néztem rá nyugtatóan-Én megyek Magyarországra! Először elintézem a gyárnál levőket, majd megyek haza, hogy ott is szétverjem a sok robot segget!-tájékoztattam.
-Honnan tudod, hogy ott vannak?-vontam fel a szemöldökét meglepetten.
-Mert én is ezt tenném a S.H.I.E.L.D. helyében!-jelentettem ki megfogva a táskám-Ott támadunk, ahol gyenge!-vontam vállat-És ott nagyon tudják, hogy nekem az első az mindig is a család volt!-indultam ki a szobából.
-Petra!-jött velem együtt kifelé-Vigyázz magadra!-kérte így biccentettem.
-Kell egy őrség Meredith mellé!-jutott eszembe-Vagy add oda apáéknak őt! Apa és Gamora jók lesznek mellette, ha a végén megtámadnák megint Wakandát. Missouriba nagyon vigyázzatok! A mamám nagyon félénk! De alapból cuki, ha kibontakozik! Én megyek akkor és elintézem a magyar frontot!-mondtam majd lepacsiztam fele, így elindult a tárgyaló felé. Kilépve a palotából egyből csatlakozott hozzám oldalról Steve.
-Hova megyünk?-kérdezte miközben követett engem egészen a gépig.
-Csak megyek!-javítottam ki.
-Hé!-hitetlenkedett majd megfogta a karom, hogy szemtől szembe átbeszélhessük a helyzetet-Azt hittem, egy csapat vagyunk!
-Ha velem jösz, akkor meg fogsz sérülni!-jegyeztem meg eléggé aggódóan.
-Ugyan Petra!-lökte meg poénból a vállam.
-Steve!-néztem a szemébe-Kérlek!
-Nem lesz semmi bajom!-rázta meg a fejét, de én is és még ő is legbelül tudta, hogy nem így van.
-Ezt hittük múltkor is!-emlékeztettem, így lehajtotta a fejét-És lásd! Majdnem meghaltál! Nem vagy mellettem biztonságba! Ez a csapat már nem létezik!-tudtam le ennyivel.
-És mégis mióta?-akadt ki a mondandóm miatt.
-Mióta miattam ott haldokoltál a kórházba! Ez nem működik!
-Dehogynem! Ez a csapatunk lényege! Te megmentesz így életben maradok! Ez történt öt éve is!-hozta fel a magán akciómat, amikor leugrottam a mentőhajóról, hogy megmentsem az életét.
-Nem a magyarok Stark emberei...-vallottam be suttogva, mert tudtam, hogy hazugsággal nem tzdom meggyőzni.
-Hanem ki?-csodálkozott.
-Én vagyok!-suttogtam magamra mutatva-Akit most elkaptunk, engem célzott és vádlin is talált! Steve, nem tudlak most megvédeni! Ezért kérlek, mivel tudom, hogy mi a kettőnk csapatának a feladata, hogy ne gyere velem! Nem tudlak megvédeni!-ellenkeztem.
-Itt az ideje, hogy én fedezzelek!
-Valamiért akar engem a S.H.I.E.L.D...Nem tudom miért! És ezt magamtól kell kiderítenem! Egyedül! Amerika csillagos hőse már túl feltűnő!-tettem hozzá így elmosolyodott-Engem Magyarországon csak Connie Johnsonn-nak ismernek! Ott nem tudjak, hogy én vagyok Quake! Vagy, hogy az apám Űrlord! Isten ments! Tönkretenném a magánéletemet!
-A midet?-vonta fel a szemöldökét így nevetve lehajtottam a fejem.
-Na jó! Emiatt a megjegyzés miatt most el kell menned!-jelentettem ki mire elröhögtük magunkat.
-Vigyázz magadra!-ölelt meg engem jó szorosan így vettem egy mély levegőt.
-Maradj itt! Lehet, hogy megint visszajönnek!
-Biztonságban lesz Meredith!-ígérte meg majd hátrébb lépet nekem utat adva fel egyenes a gépre.
-Azt csak hiszed!-nyomtam meg az ajtó gombját így becsukódott az ajtó. Ledobtam a táskám majd lehuppantam a pilóta ülésbe. Bekapcsoltam a gépet majd lassan felszálltam majd a gázra nyomva elrepültem Wakanda területéről. Egész úton szidtam a volt csapatomat, hogy ezt hogyan képzelték, de akárhányszor kimondtam ezt, akkor egyből ki is álltam mellettük, hogy én nem így ismertem meg őket, az lehetetlen, hogy humanoidokat küldjenek ellenem és beléjük táplálják a likvidálásomat. Ez egyáltalán nem Coulson módszere! Maximális sebességgel mentem, ami csak a csövön kifért. Először úgy döntöttem, hogy a gyárhoz megyek, így egyenesen Magyarország közepét céloztam meg. Bekapcsoltam az álcázó proframot a rend kedvéért, hogy ne lásson senki se. Pár kilométerre leszálltam az épülettől majd egyedül mentem tovább felszerelkezve minden egyes fegyverrel. Volt nálam sokkoló, kés, bicska... Meg persze én magam is egy hatalmas élő fegyver vagyok, de az mellékes volt. Ahogy közelebb értem a területhez, néhány őrbotot észrevettem, így egyesével szedáltam le őket. A bicskát egyszerűem a nyakukba szúrtam, ahol a legfőbb áramkörök haladtak, így nem volt nehéz dolgom. Amikor kiiktattam az egész kinti egységet, a hátsó ajtón beosontam majd a gyár részleghez indultam, mert ott volt villany felkapcsolva. Az épületben is voltak járőrök, nem könnyítették meg a feladatom. Sorra tettem tönkre Fitz hatalmas munkáját, amiért egy kis megbánást éreztem, de valószínű volt, hogy ez fog velük történni, ha küldetésre küldjük őket. Beérve a hatalmas részhet megálltam az ajtóba és mivel a cipőm sarka kopogott, így mindenki felnézett rám.
-Helló fiúk!-intettem körbe így észrevettem a fogságba ejtett munkásokat. Mindenki egyszerre rám nézett, sőt a beosztottjaim hirtelen meg is örültek, hogy látnak engem-Engem kerestek?-mosolyodtam el majd megvizsgáltam a humanoidok arcát-De jó! A valóságban mind halott emberek vagytok! Szóval, semmi kockázat nem fog történni, ha én ezt csinálom!-csettintettem, így az összes robot szétesett a rengéstől, amit generáltam bennük.
-Hála égnek Ms. Johnsonn!-ujjongtak a foglyok miközben odafutottam hozzájuk, majd eloldoztam őket.
-Mindenki jól van?-érdeklődtem mire még lesokkolva ugyan, de bólogattak-A terep tiszta már! Mindenki menjen haza és egy hétig nem akarok senkit se látni dolgozni!-jelentettem ki majd kifutottam a helyiségből, hogy tovább mehessek a másik helyszínre.