Furcsa álmok

23.

-Vigyázz Steve!-rúgtam el mögüle egy lényt.
-Szemtől szembe?
-Unalmas repkedni és csak lőni!-repítettem el a szimbiótokat majd körbenéztünk.
-Felsorakoznak!-nézett a nyílás felé.
-Biztos izgatottak!-tapostam bele a földbe majd abba a vonalba a lények felrepültek a robbanástól..
-Ahogy idősebb leszel egyre jobban erősödsz...
-Nem csak én!-mondtam lihegve mire hirtelen valami belecsapódott a földbe-Ez a szivárvány-híd?
-Az...-értett egyet majd Thor megjelent egy fával és egy mosómedvével.
-HOL VAN THANOS?-kiabálta majd eldobta a pörölyét és az meg repült oda-vissza.
-Hahaahha!-röhögte el magát Bruce-Végetek van!-mondta a lány űrlénynek. Morgott valamit majd egy hatalmas földrengés keletkezett a burkon kívül.
-Ez ugye te voltál...-nézett rám Nat.
-Én nem-válaszoltam félve majd megjelent egy hatalmas nem tudom mi... Mi ez? Talán daráló? A lényeg, hogy nem tudom, hogy mi az...
-VISSZAVONULÁS!-jelentette ki a király. Mindenki elkezdett visszafutni, de én körbenéztem a harcosokon. Ha valaki nem állítja le, akkor mindenképpen lerombolja egész Wakandát.
-Connie!-szólt Steve.
-Meg kell állítani!-mutattam az izére.
-És képes vagy rá?
-Különben anyám leállított volna...-vontam vállat majd a masina felé fordultam.
Na jól van! Most kiderül, hogy mennyire vagy erős. Összeszedtem mindem erőmet majd megállítottam. Felemeltem majd feldobtam. A levegőbe egy piros burok körülvette majd az űrlényekre esett. Hátranéztem és Wanda szállt le mögülem.
-Jobb később, mint soha!-mondtam.
-Láttam, hogy alig bírod el a gépet...-röhögött ki.
-Nagyon vicces!-mormogtam majd Wandát megtámadta a lány űrlény.
-Egyedül fogsz meghalni!-jelentette ki majd körülvettük Natashaval őket.
-Wanda nincs egyedül!-mosolyodott el Nat majd hátulról gyorsan elrúgtam őt.
(...)
-Srácok! Van egy kis Vízió-problémánk!-mondta Sam majd megláttuk, hogy Vízió kiesik az ablakon egy űrlénnyel.
-Mi megyünk!-mondta Steve majd rám nézett-Tartsd a frontot!
-De...
-Jobb ha itt segítesz!-ellenkezett majd odamentem a sereghez.
-Én vagyok Groot!-köszönt a fa.
-Én meg Connie Johnsonn-biccentettem majd megláttam a mosómedvét.
-Mordály!-válaszolta.
-Örülök nektek!-mentem tovább-Thor!
-Rengető csajszi!-szállt le mellém.
-Connie vagyok...-javítottam ki majd megráztam a fejem-Azt hiszem rájöttem a megoldásra!
-Hallgatlak!
-A válasz az űrhajó! Hiába harcolunk mivel az űrhajóba folyamatosan létrejönnek újak.
-Szóval szét kell rombolni őket...
-Úgy tűnik...
-Egy fuvart?
-Köszönöm, de van páncélom!-válaszoltam majd darabokban megjelent előttem.
-És ez az?
-Ez volt...
-Gyere!-karolt át majd odarepültünk a hajókhoz.
Letett az egyik tetején majd vettem egy levegőt. Na jó! Ha rengéseket irányítok a magasságvonalára akkor összeomlik és nem jön belőle újabb űrlénysereg. Vagyis így kéne lennie! Okés! Na várjunk! Ha összeomlik alattam a hajó, akkor hogyan jutok le? Az már mellékes Connie! Te is tudod rá a választ!
-Connie ha félsz akkor inkább visszaviszlek!-szólt Thor.
-Megvagyok!
-Biztos?
-Igen! Csak gondolkoztam egy picit!
-Akkor hajrá kislány!-biccentett majd lerombolta a második hajót így csak az enyém volt vissza. Összeszedtem minden energiámat és szétrengettem a gépet. A levegőbe Thor elkapott majd letett a tisztásra.
-Szép munka!-dicsért meg.
-Thor!
-Igen?
-Mivel te mindent tudsz ezért megkérdezném, hogy mik azok a szimbiótok.
-Az eredetüket én se tudom, csak azt, hogy Thanos serege...Azért nem vagyok mindentudó! Csak mindenható!-javított ki majd továbbharcolt.
-Mi a különbség?-gondolkoztam el majd elkezdett fújni a szél.
-Mindenki jöjjön hozzám!-jelentette ki Steve.
-A mindenkibe én is...
-Nem Connie! Te nem! Te harcolj a lények ellen!
-De már mind meghaltak!
-Connie!-szállt be Rhodey is.
-Kimaradok minden jóból!-durcáztam be majd elmentem a palotához. Fogtam egy elsősegélydobozt majd elmentem a tisztásra és el kezdtem ellátni a sérülteket. Már jó párat elláttam mikor valami sárga burok megjelent az erdőben. Thor gyorsan odarepült majd odadobta a fegyverét és néma csönd. Aztán sok ember elkezdett körülöttem porrá lenni. Mi a fasz van itt?
-Mi történik?-kérdezte egy magas harcos.
-Nem tudom! Egyébként...
-M'Baku!
-M'Baku! Van egy mély vágás a fejeden! Láttasd el Shuri-val!
-És veled mi lesz?
-Megszegem a felettesem parancsát-indultam be az erdőbe.
Amint beértem megláttam a többieket. Egy helybe álltak és csak néztek ki a fejükből.
-Mindenki jól van?-mentem közelebb-Uram atyám!-láttam meg Vízió holttestét-Mi történt?
-Túl erős volt ő számunkra!-indult ki Steve.
-És akkor most mi lesz?-szóltam utána mire nem válaszolt csak ment tovább-Steve!
-Nem tudom! A fele csapat meghalt! A harmada világűrbe van valahol és lehet, hogy ők is halottak! Vesztettünk! Wakanda elvesztette a királyát! A Bosszúállók...
-Elvesztették a reményt-fejezte be helyette Natasha majd kiment ő is.
-Megyek, beszélek Pepperrel!-indult ki Rhodey.
-Majd inkább én!-mentem utána majd elmentünk a quinjethez.
(...)
-Te beszélsz vagy én?-nézett rám Rhodey.
-Van olyan érzésem, hogy jobban ismerem őt, mint te!
-Ez nem olyan biztos!
-Együtt dolgozom vele már három éve! És a húgának tekint!
-Te nyertél!
-De ne vágj szomorú képet! Abból rájön!
-Nem jobb ha előbb megtudja?
-Azon leszek!
-Hát jól vagytok!-jött velünk szembe Pepper majd megölelt minket-Hol van Tony?-kérdezte mire egymásra néztünk.
-Te vállalkoztál!-mormogta Rhodey majd vettem egy mély levegőt.
-Pepper! Üljünk le!-ültettem le a padra.
-Megijesztetek!
-Pepper! Tisztáznunk kell, hogy mi mindent megtettünk!
-Ohh! Ne...
-A New yorki ütközetbe két űrlény Dr. Strange nyakláncát akarták...Két felé váltunk. Harc közben megjelent Parker segíteni...
-Az a Parker?
-Igen...De amikor már elkapták a Strange-t akkor utána küldte Tony a gyereket. De Peter feljutott a hajóra és amikor elindult akkor Tony bepánikolt és elment megmenteni Parker életét...
-Ne...
-Amióta kiléptek az atmoszférából megszűnt velük a kapcsolatunk és nem tudjuk, hogy egyszer valamikor vissza tudnak térni...
-Ez nem lehet!
-Őszinte részvétünk Pepper!-mondta Rhodey.
-Neee...!-tört ki belőle sírás majd a vállamra dőlt.
-Megteszünk mindent, de nem biztos, hogy újra élve láthatjuk őt!-simogattam meg a hátát.
-Ti mindent megtettetek!-bújt ki az ölelésemből mire megláttam a kisírt arcát-Most megyek dolgozni!-állt fel majd továbbment.
-Pepper!-szóltam utána.
-Nagy fenforgás van! Mennem kell!-szipogott majd belépett az irodájába.
-Menjél vissza Wakandába!-fordultam Rhodeyhoz.
-És te mit csinálsz?
-Megyek értesítem Parker nagynénéjét!-mentem a parkolóba.
(...)
-Jó napot!-nyitott ajtót.
-Ms. Parker! Üdv! Connie Johnsonn vagyok!-ráztam vele kezet.
-Peter-ről lesz szó...Eltaláltam?-kérdeztem mire bólintottam így bementem a lakásba.
-Hölgyem! Tudtommal ön tudja, hogy az unokaöccse Pókember...
-Igen! Miért?
-Ma amikor New Yorkba mentek kirándulni az iskolával akkor éppen volt egy kis ütközet az űrlényekkel...
-Úristen!-kapott a szájához.
-Hősiesen harcolt és nagyon jól!
-De...
-De amikor megpróbálta megállítani, hogy az egyik hőst elvigyék a lények, akkor felkerült a hajóra és nem tért vissza...
-Úristen!-kezdett el sírni.
-Őszinte részvétem hölgyem!-öleltem meg majd leültettem.