Furcsa álmok

4.

-Ne szívass!-akadtam ki-Lincoln, ez a huszonnyolcadik nap, hogy gyakorolunk!
-Nem megy!-hisztizett majd az asztalra dobta a fegyverét.
-Én is ezt mondtam a harcnál! Aztán ment! Figyelj, ma vagyok itt utoljára...
-Ne is mondd!-tette csípőre a kezét idegesen majd lehajtotta a fejét.
-Szeretnék úgy elmenni, hogy tudsz lőni!
-Sajnálom!-vonta meg a vállát mire nekem beugrott valami.
-Tudod mit? Én sajnálom! Sajnálom, hogy olyan hitetlen vagy, hogy nem vagy képes egy nyamvadt fegyver használatára! Én filmek nézésével tudtam ezt és nem több hónapi ügynöki múlttal! Gondolkozzál el, hogy ez kinek is nehezebb! Nekem? Vagy neked? Mert én minden egyes nap próbáltam az erőt átadni neked, de te csak úgy taszítod a pozitív energiát. Én megtanultam egy hét után harcolni! Akkor te miért nem tudsz egy nyamvadt lövést jól megcsinálni?-kérdeztem tettetett idegességgel mire felkapta a pisztolyt és lőtt egyet. Megnyomtam a gombot és megláttuk, hogy egy teli találat lett a szívére-Így gondoltam!-bólintottam elégedetten az eredményre.
-Hogy érted?
-Gondoltam, hogy fel kell húzni és akkor sikerülni fog. Hinned kell magadba! Ez a legnagyobb bajod! Nem hiszel saját magadban, ami egy ügynöknél a legfontosabb dolog!
-Szóval nem akartál a fejemhez vágni dolgokat?
-Nem vagyok olyan, aki kiabál...De ha muszáj akkor csinálom!
-Köszönöm, hogy megtanítottál!-mormogta, hogy nehogy aláássa a maradék kis férfi egóját.
-Mondok egy titkot...-jelentettem ki majd megragadtam egy pisztolyt.
-Hallgatlak!-dőlt a falnak.
-Én amikor lövök, akkor egy személyre gondolok, akit a legjobb utálok. Ha nincs olyan ember, akkor tárgy...Könnyebb ha a gyűlölet benned van...
-Nekem ez a tartás nem áll kézre...-panaszkodott.
-Én úgy jegyeztem meg, hogy magam elé képzelten egy embert-állítottam fel majd közelebb húztam-Kicsi balra állok!-toltam arra-Bal karoddal átkarolod és a jobb karoddal támaszkodsz a vállán-tettem úgy a kezét.
-Így már jó!-mosolyodott el majd a szemembe nézett.
-Uhhh! Hay amor en el aire... (Uhhh! Van szerelem a levegőben...) -ment el Jojó mire kibújtam Lincoln karjai közül
-Bocsi, de ezt el kell intéznem! - mutattam a lányra mire Lincoln biccentett így Jojó után mentem-No hay amor en el aire. Somos amigos (Nincs szerelem a levegőben! Barátok vagyunk.) -értem hozzá.
-Amigos...¿Eres tonta Cariña? (Barátok... Hülye vagy Drágám?)
-Hay amor en el aire entre tú y Mack. (Szerelem van a levegőben ha Mack és te egy helyen vagytok.)
-¡Cállate! (Pofa be!) - nevette el magát kínosan.
-Entonces, tú puedes hablar de Lincoln y yo pero por mi es prohibido... (Szóval, te beszél rólam és Lincoln-ról, de fordítva ez tiltott...)
-Sí, claro. (Pontosan.)
-No es bueno (Ez nem fair.) -magyaráztam amikor beértünk a konyhába.
-Johnsonn!-jött le a lépcsőn Coulson-A spanyol óra után jöjjön fel! Beszélnünk kell!- jelentette ki majd szigorú arccal ment vissza.
-¡Vete! (Menj már!) -parancsolta Jojó majd követtem Coulson-t.
-Miről akar beszélni főnök?-érdeklődtem amikor felértem az irodájába.
-Ma jár le a próbaideje...-ült le.
-Tudom!
-Ha úgy dönt akkor megkapja a S.H.I.E.L.D. egyenruháját és a fegyverét.
-Viszont, ha másképp döntök...
-Akkor annyit tudok mondani, hogy remélem szép élete lesz!
-Tetszenek a választási lehetőségek!
-De azt hozzáteszem, hogyha nem akar ittmaradni, akkor folyamatos támadásoknak lesz kitéve a Hydra és az Őrkutyák által...
-Rendben! Köszönöm a tájékoztatást!-biccentettem majd az asztal elé léptem.
-Akkor itt a papír!-tolta elém-Anyukája beleegyezett, hogy itt maradhasson...
-Értem...
-Bal oldalon kell aláírni ha nem vállalja a képzést, és jobb oldalon, ha igen.
-Kaphatnék egy tollat?-kérdeztem mire kaptam-Parancsoljon!-írtam alá majd visszaadtam-Egy öröm volt!
-Tiszteletbe tartjuk a döntését! És köszönöm, hogy ebbe az egy hónapban keményen edzett!
-Azért most már tegeződhetünk?
-Majd holnaptól!-mosolygott rám majd felálltam.
-Elmehetek?
-Menjen! Taco kedd van! Azt nem szabad kihagyni! Josh remekül készíti két saroknyira!
-Taco kedd? Ez tetszik!-biccentettem és kimentem a teremból. Ahogy lementem megláttam a többiek szemét, ahogy engem néztek.
-Minden rendben?-vontam fel a szemöldökömet amikor leültem.
-Megvártunk téged!-magyarázta May.
-És Coulson? Ő nem eszik?-értetlenkedtem.
-De...Csak akkor, amikor mi már nem vagyunk itt.
-Értem! Jó étvágyat!-mondtam majd nekiálltunk enni.
Miután megértük a saját adagunkat, én még elmentem egy picit lőni. Mindenféle gyakorlatot beletettem. Mire észrevettem, hogy elment az idő már este volt. Na akkor irány lefeküdni! Halkan végigmentem a bázison majd beléptem a szobámba. Gyorsan lefürödtem majd felhúztam a pizsim és befeküdtem az ágyamba. Már éppen kezdtem mély álomba zuhanni, amikor megéreztem egy kezet a derekam körül.
-Mit csinálsz?-kérdeztem csukott szemmel. Tudtam nagyon jól, hogy kivel tartózkodok most egy légtérben, de attól még nem adnám a tudtára.
-Kihasználom az utolsó pillanatot amikor még itt vagy...-válaszolta Lincoln.
-Ne legyél perverz állat!
-Nem akartam az lenni!
-Lincoln én nekem ez...-kezdtem jobban magához húzott.
-Csak átölelve téged szerettem volna elaludni-válaszolta nyugodtan így elmosolyodtam enyhén. Még ehhez is túl fáradt voltam, de belül kicsattantam szinte.
-Akkor jó éjt!-fordultam felé majd hozzábújtam.
-Jó éjt neked is!
(...)
---------------Lincoln szemszöge--------------
Hirtelen begörcsölt a lábam. Felkeltem és felálltam egy picit mozgatni. Vajon hány óra lehet? Megnéztem az órát, ami fél hetet mutatott. Az ágyra pillantottam és megláttam, hogy teljesen üres. A francba! Visszamentem a szobámba és felöltöztem. Fogmosás után elindultam a konyha felé.
-Jó reggelt!-köszönt nekem vigyorogva Connie.
-Te még itt vagy?-döbbentem le a látványán.
-Gondoltam maradok még jó pár napig...-ivott bele a kávéjába.
-Szóval elfogadtad?-mosolyodtam el a tudattól, hogy nem megy el.
-Már fél úton lennék Magyarországra ha nem fogadtam volna el...-magyarázta mire odamentem hozzá és megcsókoltam.
-----------------------Valóság-----------------------
-Nem hasonlítunk!-néztem rá-Én már az első héten meggondoltam magam.
-És nem szóltál? Ez csúnya dolog volt!
-Fontosabb dolog volt téged megtanítani lőni!
-Legközelebb szóljál!
-Miért? Akkor nem hozol olyan meggondolatlan döntést, hogy velem alszol?-nevettem el magam.
-Lehetséges...
-És akkor most mi lesz?
-Amiért nem avattál be, ezért a barátnőmnek kell lenned!
-Ohh! Ez ekkora büntetés, hogy a barátnődnek kell lennem?
-Tőled függ!
-Akkor ez egy kész kínzás lesz számomra!-kuncogtam majd megöleltem.
-Ugye tudod, hogy most már bármikor mehetsz küldetésre?
-Persze! Már alig várom, hogy harcoljak a Hydrával!
-Ohh, de vérszomjas vagy!-simogatta meg a hátam.
-Minden meccsen majdnem kipontozódok...-néztem fel rá.
-Nem is csodálom!-ellenkezett.
-Héé! Azért nem vagyok erőszakos állat! Csak félig magyar vagyok!-védtem meg magam.
-Szóval egy erőszakos vadállat...-röhögte el magát majd megcsókolt újra.