Furcsa álmok

20.

---------------Két évvel később-----------------
-Megjöttem!-mentem be a bázisra-Hahó! Stark! Rhodey! Van itt valaki?
-Csáó Connie!-jött velem szembe Happy.
-Happy! Hol vannak a többiek?
-Mindenki szabadnapot vett ki! Rhodey elment a katonasághoz. Stark-ék vacsoráznak egy drága étterembe. Vízió kikapcsolta a jeladóját, így nem tudom, hogy hol van...Egyedül vagyunk!-jelentette ki amikor megszólalt a telóm-Vagyis vagyok...
-Sajnálom Happy! De egy őrült ember készül lerombolni Chicagot!-futottam ki. Gyorsan beszálltam a páncélba és repültem is oda.
-Ki a támadó?-kérdeztem a fülesbe.
-Talbot!-válaszolta Coulson.
-Mi van? Talbot? Hogyan és miért?
-Felszívta a Föld összes gravitóniumát...
-A francba!
-Vesztésre állunk szóval siethetnél!-mondta amikor leszálltam mellé-Ez gyors volt!-nézett végig rajtam amikor kiléptem a páncélból.
-Tudjuk, hogy miért szívta fel az anyagot?
-Mert úgy gondolta, hogy ez is valami kokain féleség...Nem tudom Connie! Nem avatott be!
-És miért vagyunk tőle száz méterre?
-Mert félek a nagy csúnya gonosz bácsitól!
-Vicces kedvedbe vagy?
-Nem! Tudod, elegem van! Hogy folyton akkor vagy Stark-nál amikor ide kellenél!
-Hiszen itt állok melletted!
-De Starktól hívtalak el!
-Már megint ezzel jössz? Én megmondtam, hogy ha nem tetszik, akkor ne fogadd el az ajánlatot három éve! De te elfogadtad! Ne engem hibáztass! Én próbálom irányítani a magyar Stark gyárat, plusz ingázni New York és a bázisunk között. Tudod milyen régen láttam a családomat? Négy éve nem láttam őket!
-Jaj, most már ezzel jössz?
-Hát mivel jöjjek szerinted?
-Itt vagyunk Chicago belvárosába és azon vitázol, hogy miért fogadtam el az ajánlást...Azért fogadtam el, hogy te azt átélhesd, amit én nem tudtam! Mivel meghaltam! Mindig is Bosszúálló akartam lenni, de nem jött össze mivel Loki megölt! Szóval nagyon is féltékeny vagyok rád és azért nem akarom, hogy ott is legyél! Így már jó?
-Vigyázz!-löktem el amikor egy fémdarab felénk repült-Megbocsájtok!
-Hogy mi?
-Nincs harag a kirohanásodért!
-Szóval, még én kérjek bocsánatot?
-Már kértél! Egyébként szívesen, hogy megmentettelek!
-Te felvetted Stark stílusát!
-Én nem!
-Dehogynem!
-Nekem ilyen a veszekedős stílusom! Mivel még nem veszekedtél velem ezért nem tudhatod, hogy hogyan szoktam ilyenkor viselkedni!
-Abbahagynátok már végre?-húrrogott le minket May-Úgy veszekedtek, mint apa-lánya!
-Próbáltátok már lelőni!-jutott eszembe majd gyorsan előkaptam a fegyverem és lőttem egyet.
-Ne!-rántotta el későn a kezem May. Egy védőburkot talált el a golyó így visszapattant hozzánk.
-Azt nem mondtátok, hogy van egy védőburok is itt! Na akkor? Mi a terv? Fegyver kilőve...
-Harcolni kell vele!
-Azt tudom, de mégis hogyan?
-Embertelennel!-ért hozzánk Jemma-Egy szert készítettem, ami felerősíti az erődet-nyújtotta át.
-Na várjunk csak! Azt tudom, hogy Lincoln kiesett, mert beteg, de miért én kapom a szert amikor még ott van Jojó?
-Viselkedj Bosszúállóként és győzd le!-mormogta Coulson-Csak neked van esélyed! Minket ismer régebbről...De téged nem...
-Menjetek a francba! Nekem most számlákat kéne néznem és szövegeket kéne fordítanom magyarra!-vettem el a fiólát majd zsebretettem-Ha meghalok...Kit állatok?! Anya úgy is tudni fogja!-kötöttem fel a hajamat majd nekifutottam a buroknak. Amikor odaértem gyorsan felugrottan a rengéssel és a tetejénél kettétörtem. Az eredeti helyen landoltam amikor Talbot észrevett.
-Johnsonn ügynök!-vigyorgott-Magának nem otthon kéne lennie?
-A Föld megmentése mindig fontosabb!-futottam felé. A rengéssel meglöktem magam így a lökettől belenyomtam a földbe és úgy csúsztunk pár tíz métert.
-Ohh! Tán visszafogja magát?-kérdezte mire megfogta a karomat és hirtelen rengések keletkeztek, amik felrepítettek minket a levegőbe.
Gyorsan megfogtam a két kezét majd gyomron rúgtam és térdeltem. Amikor elkezdtünk zuhanni, alulra nyomtam így a becsapódásnál egy picit elájult. Felálltam, de egyből elkapott hátulról így elkezdtem könyökölni.
-Mi van? Elfogyott az ereje?-kérdezte amikor a gravitónium elkezdett magába szívni.
Na most vagy soha! Elővettem a fiólát majd magamba szúrtam. Kitörtem az anyagból majd nekirúgtam a betonnak. Gyorsan felpattant majd megtámadott. Elővettem a csizmámból a kést majd megpróbáltam szúrkálni, de amint elértem és elvágtam a bőrét, akkor a gravitónium által újrafejlődött a szövet. Eldobtam a fölösleges fegyveremet majd ökölre váltottam. Pörgőrúgásból megpróbáltam elrúgni, de ő megfogta a lábam így elhajított. A hátamhoz kaptam az esés miatt mikor fölém került. Hirtelen a kést indította felém mire a rengéssel felrepítettem...Úgy tűnik az űrbe.
-Connie!-futott hozzám Coulson.
-Kijelentem Talbot hatástalanítva! És most meg megyek aludni! Bármi is volt abba a szerbe, álmosít...-álltam fel-Várjunk! Nem lehetek álmos! Nekem ma még dolgoznom kell!-ráztam meg a fejem majd visszatértem-Na most már jó! Mehetek vissza? Vagy kellek még valamiért?
-Nyugodtan menjél csak!-biccentett Coulson majd felrepültem és a páncélom a levegőbe rám jött. Hirtelen megcsörrent a telóm így felvettem.
-Na mit csinálsz?-kérdezte Lincoln.
-Éppen repülök hazafele...Miért?
-Mert kíváncsi vagyok!
-Vagy csak unatkozol mivel nem tudsz mozogni...
-Igazad van!
-Bevetted a gyógyszert?
-Igen anya!
-Beszéljél Jemma-val ha nem múlik el! Majd egy hét múlva megyek!
-Ne tegyél le! Nem megy semmi se a tv-be.
-Akkor olvassál vagy kockuljál! Mint minden átlagos húsz éves fiú!
-Tudod mire gondoltam?
-Félek belegondolni!
-Hogy elmehetnénk szabira...
-Lincoln! Te szabadságra akarsz menni?
-Tudom, de végignézve rajtad...Ingázol Magyarország és Amerika közt majdnem hetente...És amikor pihenhetnél a családodnál, akkor Stark-nak segítesz a magyar gyárba...
-Mivel tanít engem! Ösztöndíjat ajánlott nekem!
-De akkor is! Rád férne egy kis pihenés!
-Az legyen mindegy, hogy mi fér rám! Én bírom!
-Biztos?
-Biztos Lincoln!
-Hol jársz?
-Most értem Európa fölé...
-Jól van! Akkor hagylak, mert mindjárt hazaérsz!
-Szeretlek!-nyomtam ki amikor leszálltam a bázison.
-Hát te?-nézett végig rajtam Rhodey-Azt hittem, hogy már itt vagy...
-Meg kellett közbe mentenem Chicagot-léptem ki a páncélból majd átalakult a táskámmá.
-Mi történt?
-Egy őrült tábornok magába fecskendezte a bolygó összes gravitóniumját...
-Milyen tábornok?
-Glenn Talbot.
-Talbot ezt tette?
-Ismered?
-Együtt szolgáltunk...Biztos megőrült!
-Mindegy! Most már az űrbe kering...
-Felküldted az űrbe?
-Fel ám...
-Szép volt!-emelte fel a kezét majd pacsiztunk egyet.