Furcsa álmok

32.

Gyorsan nekifutottam Proxima-nak majd az erőm segítségével, sokkal nagyobb hatást mérve, sikeresen hátrarúgtam. Métereket repült hátra majd szétterült a betonon, így indultam felé.
-Ne packázz velem!-magyaráztam dühösen-Különben újra meghalsz!-tettem hozzá fenyegetve így felkacagott.
-Ha meg tudnál ölni, akkor már Wakandába megtetted volna!-állt fel majd felvette a támadó pozícióját-Gyere kislány! Nálad sokkal erősebbet is legyőztem!
-Majd meglátjuk mire vagy képes!-mormogtam majd én is felkészülve a harcra feljebb húztam a melegítőm ujjait, hogy könnyebben használhassam az erőm.
Megtámadt így gyorsan védekezni kezdtem. Igazából csak kitértem a jogarral való szúrásai elől. Ez is csak a botjával tudott kezdeni valamit... Amint legközelebb indította a jogart megfogtam és kitekertem a kezéből. Akkor már az enyém lett a portéka, így egy kicsit felhúztam ezzel! Eldobtam messzire a botot majd kitértem az ütései elől. Gyorsan beütöttem az oldalába majd kirúgtam a lábait. Mellé álltam, hogy végült végezzek vele, mikor valaki hirtelen hátba rúgott így én átestem az űrlény felett és két métert gurultam a lendülettől a földön.
-Köcsög!-néztem Fekete Hollóra-Éppen élveztem a játékot!
-Akkor gyere!-emelte felém a jogarát.
Mindenkinek van jogara? Kiakadva vettem egy mély levegőt majd átvettem gyorsan a fejemben a támadást. Már elegem volt a sok lándzsás fegyverből, mert mindenki csak támadni tudott vele, de védekezésre semmit se ért az! Felpattantam és kirepítettem a botot a kezéből. Megtámadott így a rengéssel visszatartottam mindkét kezét. Gyorsan berúgtam a gyomrába majd teljes erőmből felrepítettem az űrbe. Kicsit sokkolt a tudat, hogy milyen könnyen ment számomra ez a dolog, de megrázva a fejemet tovább is léptem a helyzeten. Gyorsan felálltam majd elindultam a jogarért. Felnéztem és megláttam, hogy Lincoln szétverve elterült a földön.
-Lincoln!-indultam el felé mire Proxima odalépett hozzá a jogarával.
-Ne közelíts! Különben a barátodnak annyi lesz!- jelentette ki majd boldogan elmosolyodott.
-Connie!-nézett rám Lincoln véres arccal-Tedd meg! Nem lesz semmi baj!
-Proxima!-emeltem fel a kezem jelezve, hogy megadom magam-Engem akarsz! Hát vigyél! Itt vagyok! Fegyvertelenül! De őt hagyd ki ebből! Ő nem tett semmit! Én voltam az, aki tett! Én miattam élsz most is! Ő is! Én vagyok az egyedüli, aki nem halt meg közülünk! Kérlek! Hagyd őt békén!
-Utolsó szó?-érdeklődött miközbe a jogar éles hegyét Lincoln szívéhez emelte.
-Bár hagyott volna halottan!-jelentette ki May majd lelőtte Proxima-t így a jogar kiesett a kezéből és egyenesen Lincoln mellkasába állt.
-NEEEE!-futottam oda-Lincoln maradj velem!-emeltem ki a tárgyat majd lenyomtam a sebet-Lincoln! Lincoln! Lincoln válaszolj már!-parancsoltam mire vett egy mély levegőt majd elkékült a szája-Lincoln Campbell ügynök ez egy parancs! Mint volt felettesed jogod van tiszteletbe tartani!-kezdtem el a szívmasszást-CAMPBELL!-néztem az arcára-Légyszíves ne! Nem! Ne hagyj itt! Szeretlek! Maradj velem légyszíves!-vettem az ölembe.
-Connie...-simogatta meg a vállamat May. Erőt vettem magamon így abbahagytam a sírást. Felálltam és May felé fordultam-Őszinte részvétem!
-Ha te nem jösz, akkor még élne!-jelentettem ki majd bementem a suliba-A vészhelyzet elhárítva! Biztonságba vagytok!-mosolyogtam majd gyorsan elmentem a lánymosdóba és kezet mostam. Belenéztem a tükörbe azzal az indokkal, hogy lenyugodjak, de nem tudtam. A kezemen Lincoln vére száradt, majd amikor a víz hozzáért akkor egyből el is tűnt. Vettem egy mély levegőt majd kimentem a folyosóra.
-Csongi! Szabi!-láttam meg az öcséimet-Gyertek! Hazamegyünk!-fogtam meg a kezüket.
-Lincoln hol van?-kérdezte Szabi.
-Lincoln meghalt!-léptem ki a suliból amikor éppen elpakolták a holttestet.
-Connie!-jött velem szembe Coulson-Őszintén sajnálom!
-Kezeltem a helyzetet! May hibája volt!-jelentettem ki.
-May tette a dolgát!-ellenkezett, de a hangján hallottam, hogy neked adna igazat.
-Nem, mert én voltam az aki tette!-mondtam ingerülten-Én hagytam életbe ezeket a lényeket! Én nem figyeltem jól Lincoln-ra! Ez mind az én akcióm volt! Erre elküldöd May-t, hogy ő majd segít...Csak rontott! És tessék! Lincoln meg is halt!-mondtam a végét halkan mire egy másik quinjet megjelent fölöttünk-Vidd haza az öcséimet!-engettem el a kezeiket.
-Te hova mész?
-Biztonságba! Mert itt nem vagyok!-magyaráztam majd felrepültem és beszálltam a gépbe.
-Szia!-fordult hátra Steve.
-Csak vezess és menjünk Wakandába!-ültem le mellé.
-Minden rendben?
-Ötből kettő kiesett...Vissza van még három!-néztem rá majd elindultunk.
-Nem akarsz beszámolni?
-Remek két évem volt!-tudtam le ennyivel.
-Értem!-biccentett mire beállt köztünk a csönd.
És ez a csönd maradt is egészen Wakandáig. Nem bántam egyáltalán. A gyász megjelent az érzelmi világomba. Minden erőmet arra kellett használnom, hogy ne sírjam el magam. A többieknek nem kell erről tudniuk, így erősnek kellett tűnnöm. Vagyis nem tudom, hogy kellett-e volna, vagy csak én gondoltam ezt, de úgy éreztem ez a helyes. Amint leszálltunk én kicsörtettem a gépből és egyből beindultam a volt szobám felé, hogy lehetőleg minél hamarabb eltűnjek a szemük elől.
-Szia Connie!-jött velem szembe Quill-Jó újra látni!
-Szia!-mentem el mellette majd bementem a szobámba.
Becsuktam az ajtót majd bementem a fürdőbe. Megnyitottam a vizet így a beálltam a zuhanytálcába és leültem. És csak néztem a lefolyó meleg vizet, ahogy rólam eljut a lefolyóig. Nem tudtam sírni. Annyira visszatartottam, hogy végül egyáltalán nem is tudtam, még akkor sem, amikor ki szerettem volna adni magamból.
-Connie!-kopogott Stark-Na jól van! Tudom, hogy egy picit depis vagy, de meg kell beszélnünk!-mondta így csak a falnak döntöttem a fejem-Connie! Hallasz te engem? Ugye nem öngyilkos kísérleteket csinálsz? Mindjárt betöröm az ajtót!
-Nyitva van!-mormogtam így abban a pillanatba szinte be is jött.
-Jól vagy Virágszál?-érdeklődött aggódva az ajtóból.
-Teljesen!
-Biztos? Nem akarsz olyat mondani, ami bánt?
-Tony...-néztem rá-Nincs semmi bajom! Egyébként is...Ha lenne nem veled osztanám meg legelőször!
-Öt éve, hogy ismerlek...
-Mit akarsz ebből kihozni?
-Megosztottál velem mindent...A bajod, szenvedésed, ötleted, poénodat...
-Jól vagyok Tony!
-Biztos? Akkor is itt áznál...-kezdte amikor megnézte a víz hőmérsékletét-A forró vízbe?
-Jól esik...-vontam vállat.
-Így nem foglak megölelni!-jegyezte meg.
-Nem is akartam, hogy megöleljél!-ráztam meg a fejem így mind a ketten vigyorra húztuk a szánkat-Jól vagyok Stark!
-Csak te tudod, hogy baj van a szívemmel...
-Tudom...
-Szóval, ha bármit meg akarsz osztani, én még jövök neked eggyel!-ment ki.
-Bejöhetek?-váltotta fel Steve.
-Nem haldoklom!
-Csak forró vízbe ázol és nem mondod el, hogy mi a bajod!
-Nincs bajom!
-Mi történt az iskolánál?
-Mentem az öcséimért és akkor megjelentek Proxima-ék. Ennyi volt! Harcoltunk és végül mindketten meghaltak...
-Coulson-ék miért voltak ott?
-Lincoln hívta őket...
-És Lincoln hol van?
-A S.H.I.E.L.D. elvitte...
-Értem!
-Az a vicc, hogy nem érted!
-Érthetném...
-De nem fogod! Értéktelen dolog!
-Beszélek anyukáddal!
-Te most fenyegetőzöl?-döbbentem le a megszólalása miatt.
-Azt hiszem!
-Nem vagy jó benne!
-Feladom!-emelte fel a kezeit majd kitárta mögötte az ajtót-Lehetetlen eset vagy!
-Vagy csak túl nehéz vagyok Amerika Kapitány számára!-vontam vállat.
-De a Kapitány tud egy embert!-ment ki mintha világot megváltó ötlete támadt volna.
-És vajon kit? A pici Pókit, aki valamiért kerül engem?-mormogtam mire belépett Quill-Quill?-csodálkoztam az emberen.
-Szia Connie!-ült le a wc-re-Azt mondták, hogy szarul vagy...
-Nem vagyok szarul!
-Szóval, te csak úgy magadtól beleülsz a forró víz alá és nézed órákig, ahogy lefolyik?
-Csinálhatnám többször is!-legyintettem-Megnyugtató...
-Ugye tudod, hogy látszik az arcodon a bánat?
-Ugye tudod, hogy szar vagy a lelkizésbe?-néztem rá mire elröhögtük magunkat.
-Mit mondott Proxima és Corvus?
-Hogy kellek Thanos-nak...Az erőmet akarja...El kell vinniük, hogy velem Thanos ki tudjon szabadulni...Ennyit mondtak. Aztán elkezdtünk harcolni...
-A S.H.I.E.L.D.-et a barátod hívta?
-Igen, mivel ő ügynök.
-Te meg szóltál nekünk...
-Egyedül küldtétek Steve-t?-jutott eszembe-Komolyan?
-Csak ő volt elérhető állapotban...
-Édes mindegy...Mire odaért már végeztünk. Ötből kettő kinyírva.
-Van egy ajánlatom! Te elmondod, hogy mi történt és én mondok neked egy titkot!
-Nem ismerlek annyira, hogy ezt bevegyem!-húztam össze a szemeimet.
-Pedig ez egy nagyon szaftos sztori!
-A barátomat megölte Proxima...Ennyi! Ez a rohadt nagy titok! Lincoln meghalt Proxima miatt...Ennyi! Nincs több bajom! Csak elvesztettem életem szerelmét, akivel hat évet töltöttem el együtt...
-Én vagyok a vérszerinti apád...-mormogta mire kidülledt a szemem.
-Hogy mi?-néztem rá.