Furcsa álmok

24.

-A francba!-dobtam el a papírokat.
-Hohohó!-jött hozzám Shuri-Most raktam rendet!
-Sajnálom!-szedtem össze a lapokat.
-Minden rendben?
-Nem! Semmi sincs rendben!
-Mikor aludtál utoljára?
-Pontosan hatvannégy órája nem aludtam. Akkor aludtam egy órát.
-Mióta nem alszol rendesen?-kérdezte amikor leültem.
-Négy hete cikázok New York, Wakanda és Magyarország között.
-Ez nem normális!-öntött nekem egy vizet-Pihenned kell!
-Aggódom Pepper miatt! Figyelnem kell rá, mert ha nem küldöm el aludni akkor folyamatosan dolgozik a gyász miatt. Persze a magyar gyárt is fent kell tartani, ami persze az én feladatom. És persze próbálok megoldást találni. Thanos bármikor visszatérhet! A kesztyű nála van! Mind a hat kővel! Shuri! Nem vagyunk biztonságban!-jelentettem ki mire megremegett a föld.
-Ez mi volt?
-Sajnálom! Hirtelen nem tudtam kontrolálni az erőm!
-Pihenned kell!
-Nem kell! Helyt kell állnom!-álltam fel majd összeszedtem az összes papírt majd elindultam kifelé.
-Mi lesz a páncéloddal?
-Már a szemetesbe van!-léptem ki az ajtón majd bementem a palotába. Bementem a konyhába majd leültem a pulthoz és készítettem magamnak egy kávét. Leültem majd folytattam a dolgom.
-Számlák? Könyvelések? Mi a francot csinálsz?-vette ki a kezemből Steve a papírokat-Támadási stratégia? Komoly?
-Te is piszkálsz?-vettem ki a kezéből a lapokat majd tovább mentem-Ezt itt hagytam!-nyúltam a bögréért mire széttört a rengés miatt.
-Ezt gondolom nem így tervezted!-vette fel a szilánkokat majd megfogtam a felmosót.
-Kicsit szétcsúsztam...
-Kicsit?
-Azért még egészbe áll a palota! A Föld nem tört több részre! Megvagyok! Jól vagyok!
-Ezt elveszem tőled!-vette el a jegyzeteket.
-De!
-Irány haza!
-Hova haza?
-Magyarországra!
-De...
-Nincs de! Neked pihenned kell és már jó pár éve nem voltál otthon!
-Négy éve...
-Öcséid most mennek iskolába...
-Vissza kell mennem a bázisra pár dologért!-egyeztem bele végül elindultam a szobámhoz.
Gyorsan összepakoltam a cuccom majd beszálltam a quinjetbe. Elindultam majd szépen vezettem Amerika felé.
(...)
-Haló!-léptem be a bázisba-Coulson! May! Lincoln! Mack! Jojó! Fitz-Simmons!-soroltam fel mindenkit mire senki se válaszolt-Na jól van!-indultam be a pihenőbe-Hunter! Bobby!-láttam meg őket.
-Connie!-lepődtek meg-Hát te élsz?
-Igen, miért? Teljesen jól megvagyok! Hát ti? Tudtommal Európába áthelyeztek titeket...
-Vészhelyzet volt...-kezdte Hunter-Vissza kellett jönnünk...
-Ki porladt el?-tértem a lényegre.
-Fury és Hill...
-Fury és Hill elporladtak? Mi van?
-Csak úgy porrá váltak...-emlékezett vissza Bobby.
-Tudom! Én is láttam tök sok embert így meghalni. Egyébként, hol vannak a többiek?
-Hát...Szóval...
-Ne! Nem lehet! Túl sok részvétet nyilvánítottam ebbe a pár hétbe és messziről megismerem ezt az arcot! Ki halt meg? Coulson?
-Igen...És...
-May?-kérdeztem mire bólogattak-Fitz? Simmons? Egyáltalán valaki túlélte ezt a szar űrlény támadást?-kérdeztem stresszesen mire lehajtották a fejüket-Ne! Neee! Nem! Ez lehetetlen!-tört ki belőlem a sírás majd a földre rogytam-Mindenki meghalt!
-Nagyon sajnáljuk Connie!-húzott fel Hunter.
-Haza kell mennem!-szipogtam majd megfogtam a szobámból a kulcsomat és elindultam.
(...)
-Anya! Apa! Fiúk! Hazajöttem! Na hol vannak az én nagy iskolás öcséim?-kérdeztem amikor beléptem a nappaliba és megláttam a port a parkettán-Most ugye csak szivatsz engem? Miért?-rogytam össze-Ők egy rohadt rendes család voltak, akik a legjobban nevelték a gyerekeiket! Ők voltak a legjobbak! Miért haltak meg?-tört ki belőlem a sírás-Nem érdemlik ezt! Miért nem én? Miért nem én haltam meg? Istenem! Azt mondod, hogy legyen hitünk! Hát kurvára nincs már hitem! Meghalt a családom, a szerelmem, a barátaim...És én meg életbe maradtam! Egyedül! Mi értelme ennek? Hahh? Remélem élvezed a szenvedésemet, mert nekem rohadtul fáj! Pedig én bíztam benned! Én hittem benned...
(...)
-Connie!-futott hozzám Thor-Mi a baj?-kérdezte amikor letérdeltem a gép előtt.
-Elmentem meglátogatni a szerelmem a bázisra...Erre kiderült, hogy meghalt Thanos miatt. Aztán bánatomba hazamentem négy év után. Nem találtam mást a házba, mint port. Elporladt a családom!-kezdtem el újra sírni amikor elővettem öcséim alvós takarójukat-Az öcséim még csak hat évesek voltak! Hat!
-Nincs semmi baj!-karolt át majd elkezdett simogatni.
-Elvesztettem mindenkit! A családom! Én meg persze életbe maradtam! A családommal akarok lenni!
-Tudom! Nincs semmi baj!
-Szerettem őket!
-Tudom! Add ki magadból! Nem lesz abból baj!
-Miért maradtam én életbe? Én nem tudok nélkülük élni! Nem mondtam meg anyának soha se, hogy utálom, hogy nem lehet vele rendesen beszélgetni mivel mindent előre lát. Nem mondtam el Lincolnnak, hogy szeretnék vele tervezni. Nem mondtam el az öcséimnek, hogy szeretem őket. Nem voltam ott amikor elmentek először oviba! Mert nekem a S.H.I.E.L.D. mindig is fontosabb volt, mint a család! Elszúrtam! Kurvára elszúrtam, mert a munkámat fontosabbnak tartottam a családnál! És én meg nem mentem haza, amikor Magyarországon jártam, mert bennem volt a tudat, hogy valamilyen ellenség követ engem és emiatt veszélybe sodrom a családom. Olyan hülye! Teljesen elszúrtam...
-Nem szúrtad el! Mindent jól csináltál!
-Mindennek vége!
-Nincs mindennek vége! Ez egy új kezdet!
-Mi?
-Egy új kezdet...
-Egy új kezdet...Ez az!-jöttem rá mikor kibújtam Thor öleléséből-Én folyton a jövőre koncentráltam, hogy ott le tudjuk győzni Thanost. De ez nem így van! Mert rossz helyen kerestem! Nem a jövő a kulcs! Hanem a múlt! És ahogy te mondtad! Egy új kezdetet kell csinálnunk!-mondtam el az ötletem mire lefagyott-Ennyire nem rossz a tervem!
-Ez remek!-mosolyodott el.
-Megvan a kulcs! Köszönöm Thor-öleltem meg majd befutottam a szobámba. Várjunk! A terveim a Kapitánynál vannak...
-Steve!-mentem be hozzá.
-Connie!
-Kérem az aktákat!-vettem el a szekrényről őket.
-Mi? Miért?
-Megvilágosodtam!-jelentettem ki majd befutottam a laborba.
-Lassan!-szólt le Shuri.
-Egy időgép!
-Mi van?
-Erre most jöttem rá!-pakoltam ki a rajzokat-Egy időgép által újra tudjuk formálni a jelent. Ami által le tudjuk győzni Thanost! Azt hittem, hogy a kulcs a jövő, de nem! A múlt! És erre már korábban is rájöttem csak én nem tudtam róla!-helyeztem el az utolsó tervrahzot majd megkaptuk a képet.
-Te véletlenül összehoztál egy időgép alaprajzát! Ez zseniális! Hogyan jöttél rá?
-Thanosnak meg kellett hozzá ölnie a családom...
-Ohh! Sa...
-Ne mondd ki! Nem kell sajnálni mivel megvan a tervünk, hogy hogyan mentsük meg őket!-ellenkeztem teljesen izgatottan.