Furcsa álmok

41.

-Mit csinálunk?-kérdezte félve Petertőlem, így gyorsan átgondoltam az összes lehetséges megoldást. Vettem egy mély levegőt majd nyeltem egy nagyot.
-Megvédjük Wakandát!-ugrottam le a szoborról majd bementem a laborba.
-Hol van a páncélom?-követett érdeklődve.
-Fordulj!-parancsoltam mire megfordult, így egy korongot rádobtam a hátára. Gyorsan a páncél felvette az alakját majd aktiválódott.
-Ez meg...-döbbent le az új páncélja miatt, ami teljesen új funkciókat birtokolt, mint a régi.
-Továbbfejlesztettem! Szívesen!-tettem az én hátamra is egyet majd nekem a maszkon és a tenyeren kívül befedte a testemet a gépezet.
-Mi történt?-futott be Shuri Meredith-szel.
-Thanos-vontam vállat majd odamentem és megfogtam Meredith-t-Anya nagyon szeret! Ugye tudod?-kérdeztem mire nevetett-Szeretlek Mer!-pusziltam meg majd visszaadtam a barátnőmnek majd kiindultam a bejárathoz, de nem bírtam átmenni-Ez meg mi a franc?-kérdeztem miközben a tenyeremet nekinyomtam a láthatatlan falnak, hogy jobban megvizsgálhassam.
-Akadály, hogy ne keljen kijönnöd!-állt meg velem szembe apa.
-De...-értetlenkedtem makogva.
-Biztonságba kell lenned!-tudta le ennyivel-Petra, van egy lányod!
-Hogy neked is!-vágtam vissza-Az nem számít? Én nem számítok?-mutattam magamra idegesen, hogy mennyire tehetetlen vagyok a jelenlegi helyzetben bezárva.
-Most kaptad őt meg! Meg kell, hogy ismerje rendesen az anyukáját!
-Ahogy nekem az apukámat!-kiabáltam le a fejét, így lehajtottam a fejem-Kérlek! Ne tedd ezt!
-Sajnálom Petra...-rázta meg a fejét majd hátrébb lépett.
-Ne! Kérlek!-emeltem fel a kezem-Engedj ki!
-Nem tehetem!-indult el.
-APA!-csaptam meg a burkot mire elfordult és megtámadta Thanost.
Fekete Manó eldobott valamit egyből, ami szétrobbant a levegőbe és piros színű ködött váltott ki. Wanda elkezdte összeterelni és felküldte a levegőbe, át a burkon egyenesen az atmoszférába, hogy ne legyen a többieknek semmi gondja. Megnyugodtam egy kicsit, de mire észbekaptam, addigra az egész tisztás elterült. A számhoz keptem, és akkor vettem észre Áspis Szájt. Gyorsan visszafordultam majd lefutottam a többiekhez.
-Maradjatok biztonságba!-mondtam Shuri-nak amikor elindultam a csigalépcsőn lefelé.
-Miért?-nézett utánam értetlenkedve.
-Mert a Bosszúállók kiestek!-futottam le a lépcső legaljára.
Biztos voltam benne, hogy mivel ez egy bánya volt, emiatt nem ez az egy kijárata volt. A végén kiérve körbenéztem sietve és idegesen, de nem találtam semmiféle dolgot, ami segítene, így csak felemeltem a fejem. Nem raktam repulzorokat a ruhámba, mert nem gondoltam volna, hogy újra keell majd nekem itt repülnöm több métereket is. Nagyot nyelve lepillantottam a bánya legmélyére, vagyis inkább csak lefelé, mert nem láttam az alját, így mély levegőt véve szaltózva kiugrottam majd rengéseket imitálva felindultam a járathoz. A tetején kiértem majd hatalmas becsapódással a tisztásra, így Thanos-ék hátraestek a nagy lökettől. Odafutottam Steve-hez, mivel ő mozgott.
-Itt vagyok!-térdeltem le mellé.
-Itt az idő Petra!-köhögte ki a szavakat-Mi felkészítettünk!
-Rendben! Tudom! Csak tarts ki!-kértem megvizsgálva a pulzusát. 
-A többiek?-lihegte fáradtan és gyengén gyorsan körbenéztem.
-Elájultak...-újságoltam majd újra az előttem lévő sérülthöz fordultam-De megnézem őket!-indultam el, mire megfogta a kezem.
-Itt az idő, hogy Bosszúálló legyél! Bosszúlj meg mindent!-mondta mire elkezdett még jobban köhögni.
-Mindjárt jön a felmentő sereg!-szorítottam meg a kezét majd tovább mentem. Valamire egyből ráléptem. Megnéztem, hogy mi az, így a szemem elé került apa fegyvere. Megfogtam és körbenéztem. Ő volt a legközelebb a robbanáshoz...Odamentem ahol szétterült és a hátára fordítottam.
-Apa!-ráztam meg a vállát-Apa! Kelj fel! Apa!-csúszott ki egy könycseppem a tehetetlenség miatt, mert felfogtam, hogy most mennyit vesztettem-Keljél fel, légyszíves! Apa!-ütöttem meg erősen a mellkasát mire hirtelen elkezdett köhögni-Hála istennek!-öleltem meg.
-Petra?-suttogta.
-Minden oké!-bólogattam.
-Jól vagy?
-Csak most jöttem ki...-nyugattam meg, mert tudtam, hogy első dolga az volt a saját baja helyett, hogy én hogy vagyok.
-Gamora?
-Jól van!-simogattam meg a fejét-Mindjárt jön a segítség!
-Connie Johnsonn!-állt fel Thanos nehezen, mert még kótyagos volt a feje a robbanástól.
-Már Petra Quill!-jelentettem ki amikor a Dora milaje és a Jabarik megjelentek mögöttem-Amint meglátjátok a burkot körülöttem a Bosszúállókat vigyétek el!-suttogtam a fülesbe majd felálltam.
-Petra ne...-szólt apa, de már burkot képeztem magam mögött.
-Honnan is van az erőd?-lépett egyet felém a titán.
-Genetika csodákra képes...-vontam meg a vállam.
-Az emberteleneket évszázadok óta figyelik. Nézik, ahogy erősödnek...
-Hát, nem a legjobb embertelent nézted ki!-jegyeztem meg, így csak elkuncogta magát. 
-Szerintem de! És most...Add ide az erődet!-parancsolta amikor Fekete Manó elindult felém.
-Komoly? Őt múltkor is legyőztem!-mormogtam majd kitértem a kalapács ütése elől-Na jól van!-lett elegem majd a rengéssel elrúgtam.
Áspis megindult, de Thanos visszatartotta. Elnevettem magam mire a melák visszaugrott. Második kört, sehogy se kerülhettem el. Felém ugrott, de amíg a levegőbe volt gyorsan alá csúsztam és felrepítettem az űrbe. Ránéztem Thanos-ra. Elengedte Áspist és a lény elkezdte a telepátiával a dolgokat nekem repíteni. Felemeltem a kezem így megálltak a dolgok. Nagyon halványan meglepődtem ezen, de az ellenségen jobban látszott a meglepődés, mint rajtam, de engem nagyon nem lepett meg, mert a rengéssel simán képes voltam erre, mert erőt fejtettem ki a másik erővel szemben... Egyszerű fizika, ahogy Stark mondaná.
-Mégis hogy?-lepődött meg Áspis-Ez lehetetlen!
-Épp most látszik, hogy igenis lehetséges!-repítettem vissza mire mind beléállt a jó célzóképességemnek köszönhetően-Akarsz még valamit?-néztem Thanos-ra-Mert két emberedet megöltem előtted csuklóból!-mutattam a testekre dühösen.
-Csodálatos az erőd!
-Azt mondtad a tiéd lesz...Hogyan?-emlékeztem vissza, mert sehogy se jött össze a dolog a fejemben.
-Utána néztem egy kicsit!
-Akármennyire akarod, nem lehet! Lehetetlen átültetni az erőmet! Azt hiszed nem próbáltam?
-A Kreek többet tudnak, mint te!
-Valószínű...De azt lehet, hogy elfelejtetted, hogy negyedbe isten vagyok!-vontam vállat majd eltűntettem a burkot mivel elvitték a többieket.
-Isten? Még Thor se igazi isten!-lépett közelebb hozzám.
-De te sem!-néztem fel rá mire elmosolyodott.
-Ahogy a csapatod sem!-dobott el valamit a labor felé mire odanéztem és felrobbant a bejáratnál a fegyver.
-NEEEE!-néztem végig a romhalmazt majd elrúgtam Thanos-Te utolsó rohadék-ugrottam rá majd elkezdtem ütni.
-Ez semmi!-fogta meg a kezem majd jó egy kilóméterre eldobott. Nehezen feltápázkodtam majd vettem pár mély levegőt.
-Anya!-szólaltam meg-Szeretlek! És a segítségedet kérem! Mutasd meg a jövőt nekem!-csuktam le a szemem majd megjelent mellettem anya a látomásba.
-Nézd!-karolt át majd megjelent egy kép egy temetésről. Sorba jelentek meg az amerikai zászlók és nem értetettem semmit. Aztán volt annyi erőm, hogy leolvastam a neveket és sorba meg is láttam az összes Bosszúállónak a nevét.
-Ezek szerint meg fognak halni?-értelmeztem a helyzetet majd vettem egy mély levegőt-Mindannyian? Rajtam kívül?
-Nem küzdöttél eléggé!-magyarázta mire visszatértem lihegve a látomásból. Hirtelen arrébb gurultam, mert Thanos rám akart ugrani.
-Ha most megadod magad, akkor élve visszatérhetsz!-állt fel.
-Hogy eltemessem a barátaimat? Azt csak hiszed!
-Akkor velük halsz meg!-indult el felém.
-Akkor velük halok meg!-vontam meg a vállam majd megtámadtam, mert meg kellett változtatnom az alternatív jövőt.
Gyorsan belerúgtam a gyomrába majd kirúgtam a lábát. Felpattant így védekező állásba álltam. Megtámadott és próbált folyamatosan beütni. A rengésekkel visszatartottam a kezét, de így is nehéz volt. Hirtelen az egyik ütés közbe elrúgott mire hátraestem. Rám ugrottés elkezdett püfölni. Egy idő után azt vettem észre, hogy valami kék mező keletkezik a testem körül. Egy pillanatba Thanos elrepült a robbanás miatt, amit okoztam és elkezdtem lebegni. Odarepültem hozzá és leszálltam. Magam is meglepődtem a jeleneten, de csak kíváncsian végignéztem a karomon majd öölbe szorítottam a kezem.
-Mi vagy te?-kérdezte most már félelemmel a hangjában, így félig mosolyra húztam a számat.
-Egy isten akivel nem kéne szórakozni!-formáztam egy hosszú lándzsát majd ketté törtem. Ráugrottam és a nyelet a mellkasába szúrtam.
-Most készülj a halálra!-mosolyodott el mire egy hang hallatszott a hajóból. Kivettem a fegyvert a szívéből és hátra léptem. Nem ijedtem meg, mert tudtam, ha már Thanos halott, akkor sokkal nehezebb dolgom nem lehet. A hang csak egyre hangosabb lett, végül egy nő űrlény jött ki rajta. Nem volt ismerős, SH.I.E.L.D. se tartott róla szóló aktát a nyilvántartásban, szóval teljesen tudatlan voltam. Nem volt semmilyen fegyvere, vagy telepata, vagy nagyágyú, bár kétlem, mert az a melák volt!
-Még nem ismerjük egymást!-néztem végig rajta-Petra Quill!
-Supergiant!-húzta vigyorra a száját.
-Miért az a neved, hogy Su...-kezdtem, de hirtelen megnőtt a termete-Ahh, már mindent értek!-dülledt ki a szemem a nagysága láttán-Wa! Kérem Veronica-t!
-De az még újítás alatt van!-szólalt meg a fülemben.
-Kérem a Veronica-t, most!-parancsoltam komolyam miközbe kiugrottam egy ütése elől. Basszus! Akkora volt az ökle, mint én magam...Hátrébb mentem, hogy a páncélnak legyen helye rám illeszkednie. Pillanatokkal később a gép meg is érkezett, így precízen minden része a testemre helyezkedett.
-Na jól van Supergiant! Utolsó kívánság?-kérdeztem felszerelkezve és elővéve a gépfegyvert.
-Pofa be!-rohant nekem.
Indította a kezét, amit gyorsan megfogtam és hátradobtam ezáltal. Ráugrottam és elkezdtem verni. Ahogy ütöttem egyre jobban nőtt. Ránéztem az arcára és egy elégedett mosollyal lepöckölt a hasáról. Na jól van! Végignéztem magamon és a páncél össze-vissza szikrázott. Kiszálltam belőle majd elindultam felé. Átugrottam a lábai között majd hátulról a rengéssel eltörtem a szárkapocscsontját. Térdre kényszerült, így ráugrottam a hátáraés a rengéssel nekicsapódott a földnek. Odamentem a fejéhez majd megnéztem a szemgolyóját. Működik a pupilla...A francba! Amint feleszmélt szét akart nyomni, de megtartottam a rengéssel a kezét. Egyre erősebben nyomta lefelé. Gyorsan elterültem mert úgy könnyebb volt tartani. Ő felállt és már a lábát emelte. Hát azt már csak egy centire tudtam megállítani az arcomtól. Megfogtam a nyelet amit képeztem Thanos ellen és beleszúrtam a talpába. Ellépet majd a másik lábával elrúgott. Olyan magasra kerültem, hogy beláttam egész Wakandát. Gyorsan megálltam a levegőbe, de mire észbekaptam addigra lecsapott a földre. A hátamhoz kaptam a fájdalomtól.
-Pöttöm emberek!-lépett mellém Supergiant mire egymás felé fordítottam a kezem és egy rengésgömböt kreáltam.
-Óriási köcsögök!-szóltam be mire rám akart lépni, de felé irányítottam a gömböt így a hatalmas rezonanciától elporladt. Felálltam és elindultam a palota felé.
-Petra!-futott ki Nakia-Te jól vagy? A többiek...
-Azt hiszem belsővérzésem van...-nyomtam meg a korongott a hátamon, így a páncél eltűnt a testemről.
-Miért?-jött közelebb.
-Mert feszes a hasfalam!-magyaráztam majd összeestem és korom sötét lett minden.