Furcsa álmok

34.

-Jó reggelt!-mentem be a konyhába mire mindenki megbámult-Csak egy teáért jöttem!-öntöttem ki egy termoszba az adott italt majd vissza is mentem a szobámba.
Megfogtam egy plédet majd a könyveléseket és a papírokat is az ölembe ragadtam. Kimentem a tisztásra és leültem. Elővettem a papírokat és nekiálltam dolgozni. Csak ez tudott engem teljesen kikapcsolni vagy kitörölni, ami az elmúlt huszonnégy órában telt. Nem mellesleg csütörtöki napot írtunk, ami munkanap, akárhogy is nézem. És az se utolsó indok, hogy legalább egyedül voltam és senki se keresett engem a tegnapi kis incidens után, ahol a kis országot megrengettem. Így, hogy a számlák, meg az átvételi szerződéseket bújtam, minden nyugodtnak tűnt és nem ingerelt bármiféle bajt. Bár hallottam, hogy többen járkálnak mögöttem, hogy egyáltalán hozzám szóljanak, mert az apró lépteket is megéreztem az erőm által. Csak telt-múlt az idő és a nap is már lefele kezdett menni, amikor feleszméltem a rengeteg adatból.
-Mit csinálunk?-ült le mellém Stark.
-Csak én csinálok!-javítottam ki-Te ilyen alantas munkát nem végeznél-szóltam be így halkan el is kuncogtam magam.
-Ez most fájt!-vette ki a kezemből könyveléseket tettetve, hogy megsértődött-Na jó! Igazad van!
-Megmondtam!-vettem vissza Tony kezéből az iratokat.
-De segíthetek ha kell!-ajánlotta fel, de az önzetlenség mérföldekre volt a megszólalásától, inkább sajnálattal volt árasztva.
-Miért vagy itt?-kérdeztem szemet forgatva, mert beláttam, hogy nem szabadulok meg tőle.
-Törődök veled!
-Törődj a fiaddal!-szóltam be így hitetlenkedve megrázta a fejét.
-Hahaha!
-Nem vicceltem! Valamiért csak egyszer volt hajlandó eljönni velem. Utána nem...Vagy valami baja van már lassan két éve, vagy nem tudom. Ideje megtudni!-tettem be a mappába a lapokat, mivel Stark mellett nem tudtam dolgozni.
-Tudom, hogy miért nem ment el...
-És szándékozod megosztani velem?-vontam fel a szemöldököm felé fordulva.
-Miattad...
-Mit tettem?
-Létezel...
-Hát, néha nem nagyon akarok!
-Peter elmesélte, hogy majdnem...Tudod...
-Majdnem csókolóztunk...Igen! De te időbe hívtál, így nem történt meg. Ki tudja? Lehet, hogy megcsaltam volna a barátomat és akkor szakítok vele és nem lennék most özvegy! Remek lenne!
-Nem is vagy özvegy!-lökte meg barátian a vállam.
-Az vagyok!
-Nem is hordasz feketét!
-Mert nincs fekete ruhám...Hordanék ha lenne!
-Szóval csak belül gyászolsz?
-De ott nagyon! Akarsz még valamit Stark?
-Miért nem gépen csinálod a dolgokat?-mutatott a cuccokra így felkacagtam.
-Nem bízok az Internetbe!
-Most szívatsz?
-Minden egyes percben feltörnek a hackerek egy laptopot vagy telefont...Szerinted viccelek? Én mindent papír formába tartok. Ultron is mindent megtudott rólatok mivel azt hitted, hogy a hálózaton biztonságba vannak az adatok.
-Te most kioktatsz?-dülledt ki a szeme.
-Űgy tűnik...
-Hahh! Ezt nem hiszem el!
-Pedig ez a valóság!
-Na jó!-állt fel.
-Most elmész és megkéred Steve-t, hogy váltson fel? Mert ha igen, akkor hozhatna nekem egy croissant-jegyeztem meg.
-Ezt nem hiszem el!-nevette el magát majd elment. Megráztam modolyogva a fejem a tudattól, hogy Stark próbált nekem segíteni az ő módján, de egyből feladta... Magamhoz vettem a szerződéseket majd nekiálltam újra dolgozni.
-Beszélhetnénk?-jött hozzám Gamora így egyből felkaptam a fejem felé.
-Persze!-tettem el a dolgaimat mire leült.
-Tudom, hogy nem akarsz az apádról beszélni, de szerintem igenis kéne!-kezdte így lehajtottam a fejem.
-Ha emiatt jöttél, akkor folytatom inkább a munkámat!-jelentettem ki mikor Gamora vett egy mély levegőt.
-Amikor megismertem Peter-t egy nőcsábász volt...
-Kinéztem belőle!-vallottam be halkan nevetve.
-De aztán rájöttem, hogy egy nagyon kedves és aranyos férfi! Szeretem őt! És rossz szomorúnak látni! És mivel segíthetek neki, itt vagyok! És megkérlek téged, Petra vagy Connie, nem tudom, hogy hogyan szólítsalak...
-A Petra megteszi...-mosolyogtam rá így megenyhült az arca.
-Petra, kérlek csak hallgasd meg! Próbál jó apa lenni, de nehéz neki, mert nem tudja, hogy milyen...-magyarázta mire ránéztem-Lehet, hogy nem ő az az ember akivel felnőttél, de ő az igazi apád! És szeret téged!
-Nem is ismer...
-Akkor enged neki, hogy megtegye! Tudom, hogy ez nehéz neked, hidd el nekem is...-magyarázta mire elkuncogtam magam-Úgymond én vagyok a mostohaanyád, szóval...Ő jó ember Petra! És örülnék annak, ha te is rájönnél erre!-állt fel majd elindult.
-Szerintem is jó ember!-mondtam mire visszafordult-Csak rosszkor mondta el...Éppen gyászoltám a barátomat és minden felhalmozódott, de próbálkozom hamar túl tennem magam rajta.
-Meg fogja érteni!-biccentett majd tényleg bement a palotába.
Visszafordultam a tisztás felé majd elnéztem a tájat. Felemeltem a kezem majd apró rengést irányítottam az ég felé így a tollat oda raktam és figyeltem, ahogy ott lebeg. A legelején még ez is fárasztott, most hat évvel később, már nem érzek semmilyen terhelést vagy akármit. Az erőm csak nőtt és emiatt a félelem is. Ha olyan szinten lesz a képességem, akkor nehezen lehet majd engem legyőzni. Sőt, ez a kis mutatvány inkább a felesleges energiát adta le a testemből. Mikor meguntam ezt a kis dolgot összepakoltam és elindultam befelé.
-Connie!-szólt Parker-Vagyis bocsi! Petra, ugye?-vakarta meg a tarkóját.
-Nincs semmi baj Peter!-fogtam meg a plédet.
-Bocsánatot akartam kérni a tegnapi viselkedésemért!
-Nem tettél semmit! Igazad volt!-adtam igazat neki-Tényleg, elvesztettem az irányítást. Csak tudod...
-Tudom! Nehéz volt neked a tegnapi nap!-fejezte be helyettem, mert tudta, hogy mi történt.
-Csak tudod, kiborultam a történtek miatt és mondtam dolgokat! Te csak részvétet nyílvánítottál...
-Sajnálom még egyszer!-biccentett így félig mosolyra húztam a számat.
-Köszönöm! Így legalább én is megkaptam az özvegy nevet, nem csak Natasha...
-De Natasha nem így kapta meg...
-Valahogy így-úgy megkapjuk mindenképp...
-Az más kérdés mikor...Te túl fiatal vagy hozzá! Lincoln is...-tette hozzá, de egyből lefagyott, ahogy kimondta-Sajnálom! Inkább nem hozom fel...
-Semmi baj! Most egyenlőre tudom irányítani az erőmet szóval nincs gond! Viszont! A orrszarvúkat most futtatják...-mutattam magam mögé mire Parker elmosolyodott.
-Te ezt előre láttad?-lepődött meg vigyorogva.
-Nem! Csak megéreztem a rengést a földbe...Tudod, erre is képes vagyok!
-Az jó!
-Na, én megyek!
-Rendben!-bólintott amikor elmentem mellette.
-És Peter!-fordultam vissza.
-Igen?
-Nagyon sajnálom, hogy nem jöttél többet a gyárba!
-Sikerült végig csinálni a kísérletet?
-Nem, megakadtam!
-Kár!-fintorgott majd lehajtotta a fejét.
-Hát...Majd az apámtól megkérdezem, hogy miért ilyen az agyam!-tudtam le ennyivel.
-Az a te agyad volt?-lepődött meg.
-Szia Peter!-mentem be a palotába.
-Szia!-jött velem szembe Steve-Téged kerestelek!
-Hát, körülbelül egész nap kint voltam a tisztáson...-mutattam kifelé.
-Mit csináltál?-kuncogott.
-Dolgoztam...És néha kijött hozzám pár ember...Gondolom a tegnapi miatt...
-Lehetséges...
-Miért kerestél?-érdeklődtem.
-Készítettem neked egy edzéstervet...-állt mellém majd megmutatta a tableten való táblázatot.
-Jónak tűnik!-dicsértem meg.
-Akkor ez így jó?
-Persze!
-Akkor átküldöm és holnaptól kezdhetsz is!
-Rendben! Köszönöm Steve!-biccentettem.
-Felkészítünk ha Thanos visszajönne...Egy csapatként győztük le, de ha véletlenül nem lennénk a közeledbe akkor majd a csapat összes erejét neked kell megteremtened...
-Az nem lesz nehéz, ahogy az erőmet nézzük-mormogtam félve.
-Nem biztos, hogy nehéz lesz, de egyszerű sem lesz!
-Még egyszer köszönöm!-mondtam majd a szemébe néztem.
-Na jó!-vette ki a kezemből a dolgokat majd lerakta a tablettel együtt-Gyere!-ölelt meg szorosan.
-Ezt miért kapom? Nem mintha nem esne jól csak...
-Őszinte részvétem!-simogatta a hátam.
-Köszönöm!-fújtam ki levegőmet majd átkaroltam.
-Tudom, hogy ez neked nehéz!
-Mivel te is elvesztetted Peggy-t...
-Én itt leszek ha kell valaki, akivel beszélhetsz erről!
-Köszönök mindent!-töröltem el a kicsúszó könnyemet-Elképesztő, hogy téged jobban tartalak az apukámnak, minthogy Quill-t, aki tényleg a vérszerinti apám!-röhögtem el magam.
-Majd ha megismered könnyebb lesz! Egyébként is! Én nem az apád vagyok! Maximum a dédapád lehetnék!
-Jó lenne!-engedtem el-Te sokkal jobban megértesz, mint akárki!
-Mert jó barát vagyok!-mosolyodott el.
-Ezt Bucky tudja bizonyítani. Na én most megyek! Folytatom a kísérletemet...
-Mivel foglalkozol?
-Vibrániummal...
-Wow! Az érdekes...
-Igen! Mindenesetre, jó elfoglaltság!-mentem el mellette miután megfogtam a cuccaim.
-Jó mulatást!
-Meglesz!-helyeseltem majd lekanyarodtam a labor felé.