Furcsa álmok

1.

Pécs, Magyarország. 2014.

-Szóval akkor ma elmegyünk vásárolni?-kérdezte Luca.
-Nem tudom! Tanulnom kell! Holnap dolgozatot írunk négy tantárgyból...-mondtam amikor kiértünk a suliból.
-Ugyan már! Nyolcadikosok vagyunk! Nem a világ vége, ha most nem tanulsz!
-De pont az! Anyukám azt mondta, hogy ha jól tanulok akkor visszamehetek Amerikába!
-Akkor vigyél magaddal engem is!
-A jegyeidet elnézve...
-Hééé!
-Meg alapból! Nem tudnám itthagyni az országot. Öcséim még bölcsisek! Kosarazom minden egyes nap... Nem tudom, hogyan tudnék visszajutni Amerikába. Lehet, hogy már nem is szeretnék...
-Mennyi az idő?-kérdezte amikor megnéztem az órám.
-Halolaj idő!
-Kérsz?-vette elő.
-Aha!-vettem ki egyet majd lenyeltem.
-Na milyen?
-Undorító!-kezdtem el köhögni-Bizsereg tőle mindenem!
-Bizsereg?
-Nem tudok lépni!-álltam meg. Lenéztem és megláttam, hogy elkezdett kövesedni a lábam-Mi a francot adtál nekem? Szoborrá válok!
-Én nem?-aggódott majd elfutott.
-Luca! Gyere vissza!
-Embertelen!-jelent meg egy ember amikor már a derekamig szoborrá váltam.
-Hogy mi? Connie Johnsonn vagyok...
-Embertelen vagy!-jelentette ki majd teljes sötétség lett-Hallasz engem? Meg fogsz halni! Mutáns vagy! Halálra vagy ítélve-suttogta a végét. Mindenem elkezdett bizseregni. Egyre jobban... És végül világos lett. Szétrobbantottam a burkot...
-Pusztulj!-vette elő a pisztolyt mire védekezően felemeltem a kezem. Hirtelen elrepült valami rengés által. Az égen megjelent egy nagy gép majd valami feketeruhás emberek megjelentek és elkapták őket.
-Szia!-jött hozzám egy nő-Hogy hívnak?
-Connie...Connie Johnsonn.
-Rendben Connie! Beszéltünk anyukáddal! Most velünk kell jönnöd!-fogta meg a kezem.
-Ne érjen hozzám! Bántok embereket!
-Engem nem fogsz!-karolt át-Gyere! Mennünk kell!-húzott magával majd felmentünk a gépre. Bementünk egy kihallgatószoba féleségbe és leültetett. Leült velem szembe majd csak nézett.
-Na jól van!-szólalt meg végül-Nem vagyok anyuka! Nem tudom, hogy mit kell ilyenkor mondani egy gyereknek, de tudom, hogy biztonságba vagy! Vigyázok rád, ahogy megígértem anyukádnak!
-Honnan ismeri anyukámat?
-Régóta barátok vagyunk.
-Mi a középső neve?
-Nincs is középső neve!
-Házas?
-Nem mivel csak egy papír és sok pénzt kéne kiadni érte...
-Hány gyereke van?
-Három! Két fiú és egy lány, aki éppen velem szembe ül. Akarsz még valamit hallani?
-Ki maga?
-Melinda May vagyok! És ez a S.H.I.E.L.D. gépe.
-A S.H.I.E.L.D.?
-Igen!
-De az elbukott egy hónapja a Kapitány által amikor legyőzte a Hydrát.
-Ez nem igaz! Ez csak egy téveszme!
-És van még Hydra?
-Van!
-Akkor miért nekem segítenek mikor a Hydrát kéne legyőzniük?
-Ez egy nagyon jó kérdés!
-Hallgatom!
-Először is! Tegeződjünk!
-Hívhatlak May-nek?
-Persze Csöppség!
-Ne hívj Csöppségnek!
-Értettem!
-Az az ember, akit elfogtatok, azt mondta, hogy embertelen vagyok...Mit jelent ez?
-Anyukád is az!
-Ja, szóval a képességekkel bíró embereket nevezzük embertelennek! Akkor már értem!
-Anyukádnak nagyon jó képessége van!
-Nekem mondod? Előre tudja, hogy mi lesz a dolgozatba...
-Ez nagyon jó! Jól tanulsz?
-Igen. Hála ennek...
-Ugye tudod, hogy anyukád direkt rossz kérdéseket add meg?
-Már rájöttem! Csak nem szóltam neki. Azt hiszi általa vagyok okos...
-Szerintem okos vagy! A reakciód, ahogy ma viselkedtél...
-Anyukám felkészített erre. Csak arra vártam, hogy egy terrigén kristályt fognak előttem széttörni...Nem egy halolaj miatt...
-A tengerbe került az összes kristály. Ezért van ez. És most hatalmas káosz van mivel rengeteg embertelen kap erőt és sokat elvisz a Hydra.
-Szóval úgymond egy portéka vagyok...
-Amit a S.H.I.E.L.D. birtokol.
-Ez tetszik! Hányan vannak még rajtam kívűl?
-Ami azt illeti ketten...
-Huhh! De nagy választék! Ők is itt vannak?
-Nem...
-Mik a tulajdonságaik?
-Egyik elektromos a másik gyors...
-Ohhh!
-Az egyik korodbeli! A másik idősebb. Nem sokkal! Olyan négy évvel maximum.
-Tizennégy vagyok...
-Ohh! Ezt nem tudtam! Akkor plusz kettő év.
-Így már hihetőbb!
-Csak tizennégy vagy?
-A magasságom megtévesztő!
-Eléggé! Sportolsz valamit?
-Kosarazom...
-Tényleg?
-Igen! Nyolc éve!
-Wow!
-Négy évig Missouriba, négy éve itt.
-Alapból amerikai vagy?
-Ezt nem mondta anya?
-Annyit mondott, hogy Európában éltek...
-Anya előre látta, hogy mi fog történni New Yorkban... Ezért elköltöztünk, hogy ne legyen bajunk. Erre Stuttgartban is voltak. Az pedig nagyon közel volt.
-Megijedtél?
-Nem! Mert vannak a Bosszúállók! Ők jó emberek!
-Elég bátor vagy!
-Van ezzel baj?
-Nekem nincs!
-Mióta vagy a S.H.I.E.L.D-nél?
-Régebb óta, minthogy te létezel...
-Ugh! Tényleg meghalt Nick Fury?
-Nem mondhatok erről semmit!
-Szóval él...
-Nem én mondtam!
-Kinek dolgozol?
-Azt se mondhatom!
-Túl kíváncsi az utas?-jött be egy öltönyös férfi.
-Magának halottnak kéne lennie!-néztem rá.
-Már most bírom!-állt fel May.
-Én egyenlőre még nem!-ült le a férfi May helyére-Én...
-Phil Coulson. Teljes nevén Phillip J. Coulson. A S.H.I.E.L.D. egyik volt képviselője mivel meghalt...
-Szóval ismersz!
-Ugyan már! Tele volt magával a tv, hogy hősies halált halt meg minden...
-Most már szimpi! Egyébként én még nem...
-Connie Johnsonn-biccentettem-Elvileg egy új embertelen, aki tud rengést szabályozni az utóbbi láttán...
-Tetszik!-állt fel-Jó ügynök lesz belőle!-mondta May-nek.
-Héé! Az nem zavarja, hogy én nem akarok ügynök lenni?
-Azt majd meglátjuk!-mentek ki.
-May?-néztem rá mire visszajött.
-Kétségbe van esve! Nagyon jól ismeri anyukádat. Megbeszélte vele, hogy ha már elhozunk téged, akkor kiképzünk és ügynök válik belőled.
-De én ebbe nem egyezek bele! Csak tizennégy vagyok! Nem leszek egy titkos ügynök! Tanulni akarok! És kosarazni! Egy normális életet akarok!-jelentettem ki mire elkezdett remegni a gép.
-Jól van Connie!-állt fel majd mellém jött-Nem lesz belőled ügynök csak kivizsgálunk!
-Biztos?
-Igen! A szavamat adom rá!-mondta mire megöleltem. A rengés elkezdett csillapodni-Nincs semmi baj Connie!-simogatta meg a hátam.
-Megijedtem!
-Tudom!
-Anyukám Csöpinek szokott hívni.
-Szóval nem Csöppség hanem Csöpi?
-Jobban szeretem...
-Rendben Csöpi! Minden rendben lesz!
-Köszönöm!