Fanfiction-fordítás: Feltámadás - A befejezés (Resurrection - The End)

32. fejezet

A fordítás az író, Cordys-Vision engedélyével történik!

Az eredeti történetet itt találjátok: https://www.fanfiction.net/s/10454119/32/Resurrection-The-End

Tobias/Négyes

A kezem újra remegni kezd, amint figyelem, ahogy Tris a földre zuhan.

A fegyver kiesik a kezemből, és a betonon koppan.

Nem kapok levegőt.

Ez nem igaz... Nem lehet az.

Tris elterült a földön, vér szivárog át a pólóján, én pedig szédülök.

Nem bírok ránézni.

Ha ránézek, akkor összeomlok, és én... azt most nem lehet.

Arra most nincs időm.

Behunyom a szemem, és próbálok a légzésre koncentrálni.

Imádkozok, hogy a tervem működjön, és hogy a golyó ütötte seb ne legyen olyan súlyos, hogy megölje.

Marcus odamegy hozzá, és megnézi rajta a sebet.

Felemelem a szemem, és figyelem a mellkasát, ugyanúgy, mint Marcus.

Gyerünk, Tris.

Ne lélegezz.

Csak néhány másodpercig.

Tudom, hogy elég okos hozzá, hogy halottnak tettesse magát, ahogy akartam, de fogalmam sincs, hogy most tudja-e befolyásolni.

A lőtt seb az lőtt seb, nem számít mennyire próbáltam megkímélni.

Gyerünk, Tris. Maradj lenn.

Néhány lélegzetvisszafojtott másodperc után Marcus úgy ítéli meg, hogy rendben van, meghalt.

- Szép munka, Tobias.

Marcus hangja ránt ki az álmodozásból. Könnyedén tapsol, én pedig ellenállok a késztetésnek, hogy újra és újra megüssem.

Hányingerem van.

Marcus felém indul, a tekintetem pedig Trisre rebben.

A mellkasa ismét kicsit emelkedik és süllyed.

Megkönnyebbülés fut végig rajtam, de nem tart sokáig.

- Attól tartok, hogy ez túl kevés, túl későn – mondja Marcus apró sóhajjal.

Felnézek rá, a légzésem rendszertelen és túl gyors ahhoz, hogy jól legyek.

- Tessék?

- Nos, már lehet, hogy nem tudok megbízni benned, tudod? Azért jöttél ide, hogy megölj. – Forgatja a pisztolyt az kezében.

Felé fordítom a fejem egy pillanatra, hitetlenkedés ül ki az arcomra.

- Tudod, hogy őrült vagy? Meg akarsz ölni?! Megtettem, amit kértél! Mi értelme volt, hogy keresztülmentem ezen, ha nem hagyod, hogy ezzel a tudattal éljek?

Marcus megáll egy pillanatra.

- Hát, vicces volt, és pontosan azt kaptam, amit akartam. Tris halott, te pedig egy romhalmaz vagy.

Mi értelme van annak, amit tettem, ha úgyis mindketten meghalunk?

- Gusztustalan vagy – mondom, még mindig térdelve, ugyanis nem érzek erőt magamban ahhoz, hogy felálljak, főleg, mivel Tris a földön fekszik a saját vérében, miattam.