9. fejezet

62 2 0
                                    

A fordítás az író, Cordys-Vision engedélyével történik!

Az eredeti történetet itt találjátok: https://www.fanfiction.net/s/10454119/9/Resurrection-The-End


Tris

Egy órával hosszabb ideig vagyunk a zuhany alatt, mint szükséges lenne, így amikor lemegyünk a földszintre, mindketten zavartan jövünk rá, hogy mibe csöppentünk bele.

Senki sem veszi észre, hogy egyáltalán ott vagyunk.

Caleb és Cara a szoba két ellentétes felében vannak, és Cara arca olyan piros, mintha egy ideje már kiabált volna.

Caleb összefont karral áll, és nem emlékszem, mikor láttam utoljára ilyen mérgesnek.

Tobias és én a legalsó lépcsőfokon állva hallgatjuk a beszélgetést.

- Azt hiszed, nem próbálom? Ezt most komolyan gondolod? Velem vagy minden egyes nap a fizikoterápián! Hogy mondhatod ezt nekem?

- Nem a fizikoterápiáról beszélek.

- Akkor világosíts fel, mert teljesen össze vagyok zavarodva.

Caleb felnyög.

- Még mindig mindent azért csinálsz, hogy észrevegyen. Ez szánalmas.

Cara megrázza a fejét.

- Ki?

- Négyes!

- Mint például?

- Elvetted a vállamról a fejedet, amikor belépett a szobába.

- Na és? Kényelmetlen volt!

- Cara, hányszor ültünk úgy nap mint nap a lakásomban? Most meg hirtelen kényelmetlen lett?

Carán látszik, hogy mindjárt felrobban.

- Nem tudom! Nem érezhetem magam kényelmetlenül a közeledben? Jó tudni!

- Istenem, te tényleg azt hiszed... - Szünetet tart egy pillanatra, aztán idegesen felsóhajt. – Nős!

- Mit gondolsz, én nem tudom? Én voltam az, akit otthagyott, hogy megnősülhessen.

- Mégis úgy viselkedsz, mintha nem tudnád.

- Nem tudom, mit akarsz tőlem! Nem vagyok belé szerelmes, és még ha az is voltam, nem tudom, az téged miért érdekel.

Caleb újra mérgesen felsóhajt.

- Meddig csinálod még ezt?

- Mit csinálok? – kérdezi Cara, és a hangján hallatszik, hogy mindjárt sír.

- Tagadod, hogy érzel irántam valamit.

Cara tátott szájjal bámul rá egy ideig, aztán lassan megrázza a fejét.

- Tessék? Caleb... - Felsóhajt. – Caleb, te a barátom vagy.

Caleb összetörten néz vissza rá.

- Ennyi? – kérdezi halkan.

Cara ajka megremeg.

- Nem tudom, mit akarsz hallani tőlem.

- Csak mondd ki, hogy érzel irántam valamit.

- Én... - A szőnyegre szegezi a tekintetét. – Képtelen vagyok. Nem tudom ezt mondani. Sajnálom.

- ... Mert még mindig érzel valamit Négyes iránt? – kérdezi remegő hangon.

Cara behunyja a szemét.

Fanfiction-fordítás: Feltámadás - A befejezés (Resurrection - The End)Where stories live. Discover now