A fordítás az író, Cordys-Vision engedélyével történik!
Az eredeti történetet itt találjátok: https://www.fanfiction.net/s/10454119/29/Resurrection-The-End
Tris
Nem tudom, mit gondoltam.
Kockázatos volt megcsókolni, de meg kellett próbálnom.
Hülye ötlet volt, erre szinte azonnal rájöttem.
Sokkal gyorsabban tol el magától, mint szeretném, és ettől a szívem kényelmetlenül összeszorul.
Nem emlékszem, mikor csókolóztunk utoljára ilyen röviden.
- Mit művelsz? – kérdezi, megtörölve a szája sarkát a kézfejével.
- Én csak... - Végigsimítom a hajam.
Nem tudom, hogy érte el, hogy megint tizenhat évesnek érezzem magam, de itt állok, és bámulom a cipőmet, mint egy ideges gyerek.
- Én... Sajnálom, csak megpróbáltam kicsit megnoszogatni a memóriádat. Azt hittem, működni fog.
Bámul rám egy pillanatig, én pedig figyelem, ahogy a mellkasa gyorsan emelkedik és süllyed.
Nem tudom megmondani, hogy mérges, izgatott, vagy mindkettő.
- Miért akartad megnoszogatni a memóriámat? – kérdezi, a szemét nem veszi le az arcomról.
A tekintetem az oldala mellett lógó kezére esik, az ezüst jegygyűrűje most is ott van a gyűrűsujján.
- Szerinted ki a feleséged?
- Tessék? – Követi a pillantásomat a kezére, aztán csak bámulja az ezüstgyűrűt egy hosszú pillanatig.
- Én... Észre sem vettem.
Felnéz, a tekintetünk találkozik.
- Te?
Forgatom a szemem.
- Ja, sajnálom, hogy csalódást okoztam.
- Tessék? Nem... én... - Elhallgat egy pillanatra, engem figyel. – Csak próbálok emlékezni, Tris.
Mintha egy örökkévalóság óta nem hallottam volna, hogy így mondja ki a nevem, és be kell hunynom a szemem egy pillanatra, hogy kiélvezzem.
- Megpróbálhatnánk még egyszer? – kérdezi halkan.
- Mit?
Megnyalja az ajkát, mielőtt válaszol.
- ... Megnoszogatni a memóriámat.
- Ó... - Bólintok egy picit. – Igen. Úgy értem... ha akarod. Nem... kényszer, vagy valami... - Mielőtt befejezhetném a mondatot, átszeli a köztünk levő távolságot, és az ajkát az enyémre tapasztja.
Olyan régóta nem éreztem ezt, hogy szinte már elfelejtettem, milyen érzés Tobias Eatonnel csókolózni.
Szédítő, szívfájdítóan gyors, gyomorszorító, eufórikus.
Egy örökkévalóságnak és egyidejűleg szinte semminek érzem, mire elhúzódik.
- Emlékszel? – kérdezem kifulladva.
Bámul rám egy ideig, én pedig észreveszem, hogy remeg a keze.
- Azért vagy ideges, mert megcsókoltál, vagy mert a tetőn vagyunk?
YOU ARE READING
Fanfiction-fordítás: Feltámadás - A befejezés (Resurrection - The End)
FanfictionA történet nem sokkal később folytatódik, mint ahol a Feltámadás befejeződött. A történet tovább folytatódik, új barátokkal, régi, nem is annyira régi és új ellenségekkel, és sok-sok izgalommal és vetkőzős sakkal, ármánykodással és akcióval tele.
