28. fejezet

33 1 0
                                    

A fordítás az író, Cordys-Vision engedélyével történik!

Az eredeti történetet itt találjátok: https://www.fanfiction.net/s/10454119/28/Resurrection-The-End


Tris

Calebbel kimászunk a szekrényből, és szemben állunk Evelynnel. Ő csak néz ránk, a fejét furcsán félrebillenti.

- Te vagy az utolsó ember, akiben Tobias bízik, nem beszélve arról, hogy én sem bízom benned – suttogom.

A szőnyeget nézi, a karját összefonja a mellkasa előtt.

- Tudom, hogy nem bízol bennem, de ő most igen, és nekem csak ez számít.

A hangja lágy, őszinte, de hallottam már ilyennek.

Caleb összeráncolja a szemöldökét.

- Azt mondod, hogy segítesz nekünk?

Evelyn lassan bólint.

- Pontosan ezt mondom.

Halk torokhangon felnevetek.

- Persze, mert nem akartál megölni és tönkretenni a kapcsolatomat a fiaddal.

- Oké. Igazad van. Megtettem – mondja nyugodtan, tekintete az arcomat tanulmányozza. - ... És még mindig nem kedvellek, és már nem tudom visszacsinálni, de... soha nem kellett volna Marcushoz mennem. Tudhattam volna, de mégis megtettem, és most minden teljesen kicsúszott az irányításom alól.

Összekulcsolom a kezem a mellkasom előtt, és járkálni kezdek a szobában.

Nem akarom, hogy segítsen.

Egyáltalán nem akarom, hogy itt legyen.

- Tris... - szólal meg Caleb, én pedig ráemelem a tekintetem. – Gondold meg. Az, akit most ismer és megbízik, jelen pillanatban Marcus és Evelyn. Ha magunkkal visszük, sokkal könnyebb lehet a közelébe férkőzni.

- Hallgass a bátyádra, Beatrice.

- Ó, miért gondolják úgy az emberek, hogy így kell hívniuk? TRIS vagyok.

Evelyn felsóhajt.

- Megmagyarázom. Nehéz azoknak, akik ismertek az Önfeláldozóknál, hogy a választott neveden szólítsanak.

Calebre nézek, ő pedig biccent.

- Ez igaz.

Csalódottan felsóhajtok, és lehunyom a szemem egy pillanatra. Mély levegőt veszek, aztán újra kinyitom.

Nem tudom letagadni a tényt, hogy lehet, hogy hasznunkra lehet, és tényleg ez az a pont, amikor bármit megtennék Tobiasért.

- Tényleg bízik benned?

Bólint.

- Marcus megetetett vele néhány nevetséges történetet a boldog és gondtalan gyermekkoráról...

- Úgy érted, amilyennek kellett volna lennie?

- Tris. – Caleb rendre utasít, és pedig nem tehetek róla, forgatom a szemem.

- Pontosan ez volt, amit akartál. – Vállat vonok. – Mi változott?

Egy pillanatig gondolkodik, aztán megrántja a vállát.

- Valójában semmi. Azt akartam, hogy Tobias magától bízzon bennem, nem azért, mert alig emlékszik rám.

Szeretném elhinni, hogy őszinte, de olyan sokáig gyűlöltem, hogy nem tudom, hogyan lennék képes rá.

Fanfiction-fordítás: Feltámadás - A befejezés (Resurrection - The End)Where stories live. Discover now