A fordítás az író, Cordys-Vision engedélyével történik!
Az eredeti történetet itt találjátok: https://www.fanfiction.net/s/10454119/36/Resurrection-The-End
Amikor Négyes meglátogatja Carát a kórházban
(Feltámadás – 25. fejezet)
CARA
- Négyes! MENJ! KÉRLEK! – Annyira sírok, hogy a lélegeztetőgép hangosan sípol, figyelmeztetve, hogy meg kell nyugodnom, mert a tüdőm túl erősen dolgozik.
Érzem, hogy közeledik, de nem látom a könnyeimen keresztül.
Érzem az ajkát a homlokomon, aztán a suttogását olyan halkan, hogy alig hallom.
- Remélem, hamarosan barátok lehetünk...
A párnára hajtom a fejem.
Gyűlölöm, hogy előtte sírok most.
Nem akarok.
Gyűlölöm őt.
Gyűlölöm őt.
El kell mennie, mielőtt kimondom ez hangosan.
Ennél erősebbnek kell lennem, de a könnyek csak patakzanak, mint a vízesés.
- Ha meggondolnád magad... a szertartást hatkor lesz. Az Óriáskeréknél tartjuk... szóval...
Hallom, hogy az ajtó becsukódik, ahogy kimegy, és akkor tényleg összetörök. A párnába temetem az arcom, és próbálom szabályozni a légzésemet, hogy abbamaradjon az idegesítő sípolás, de semmi nem történik.
Pár percig teljesen egyedül vagyok, mielőtt Caleb visszajön a szobába.
Nem akarom, hogy így lásson.
- Menj ki! Kérlek!
Arra számítok, hogy rögtön kimegy, de nem teszi. Ehelyett az éjjeliszekrényhez sétál, és letesz egy kávéscsészét és egy zselés poharat, aztán leül az ágy szélére, és körém fonja a karját.
Egy pillanatig nem csinálok semmit, aztán a pulóverébe fúrom az orromat, és belélegzem az illatát.
Kávé illata van... és szappan. Furcsa kombináció, de a karjai körülöttem annyira megnyugtatóak, hogy sokkal könnyebb lélegezni a könnyeimen keresztül.
Nem akarok megszólalni, és szerintem ezt ő is megérti, mert nem tesz semmit, hogy beszéljen.
Így ülünk majdnem egy órán keresztül, a fejem a mellkasán nyugszik, ő pedig szorosan átölel.
- Caleb...? – szólalok meg végül, már csak szipogva.
- Igen?
- Mi a baj velem?
Elhúzódik tőlem egy pillanatra, és a szemembe néz.
- Nem értem, mire gondolsz. – Megtörlöm az arcom a kézfejemmel.
- Miért nem tud szeretni engem? Miért? Mi a baj velem?
Caleb egy hosszú pillanatig figyel, aztán lassan megrázza a fejét.
- Gyerünk, Cara! Te ennél logikusabb vagy. Tudod, hogy ennek semmi köze hozzád. Gondolkodj Műveltként. Az emberek csak... szakítanak néha, ennyi az egész.
Tudom, hogy igaza van.
Tudom, hogy irracionális és ostoba vagyok... de nem tehetek róla.
Mije van Trisnek, ami nekem nincs?
YOU ARE READING
Fanfiction-fordítás: Feltámadás - A befejezés (Resurrection - The End)
FanfictionA történet nem sokkal később folytatódik, mint ahol a Feltámadás befejeződött. A történet tovább folytatódik, új barátokkal, régi, nem is annyira régi és új ellenségekkel, és sok-sok izgalommal és vetkőzős sakkal, ármánykodással és akcióval tele.
