Fanfiction-fordítás: Feltámadás - A befejezés (Resurrection - The End)

30. fejezet

A fordítás az író, Cordys-Vision engedélyével történik!

Az eredeti történetet itt találjátok: https://www.fanfiction.net/s/10454119/30/Resurrection-The-End

Tobias/Négyes

- Peter, tűnj el. Nem akarsz belekeveredni – mondom, ahogy Peter és Uriah belép a szobába, fegyvert fogva ránk.

- Tudtam... - mondja Peter a fejét rázva, hogy felénk közeledik. – Tudtam, hogy láttad őt, micsoda egy hazug vagy! Nem tudom, hogy lehetsz Marcus Eaton fia.

Behunyom a szemem egy pillanatra, a kezem a fegyverem felé rándul.

- Peter, Marcus nem az, akinek hiszed. Esküszöm. Nem akarod most ezt tenni velem.

- Miért? Mert megvéded őt? – A fegyverrel Tris felé mutat, én pedig elé lépek, olyan gyorsan, ahogy tudok.

- Ez nem róla szól. Hanem Marcusról.

- Nahát, tényleg szánalmas vagy – gúnyolódik. – Alig várom, hogy elmondjam Marcusnak, micsoda áruló vagy.

- Uriah, mit csinálsz? – kérdezi Tris mögülem, szemét a barátjára szegezve. Uriah csak értetlenül bámul rá.

Gabe lép elő, a fegyverrel Peter helyett Uriah-ra célozva.

- Még inkább, hol a fenében van a nővérem?

- Gabe! – Tris Gabe karjára teszi a kezét, ő pedig leengedi a fegyvert. – Ő még mindig Uriah. Nem lőheted le. Megtaláljuk Savannah-t. Nyugodj meg!

- Tris, lejárt az időd, örülök, hogy megismertelek – mondja Peter, felé irányítva a fegyvert.

- Peter, ne. Marcus mérges legyen rád? Ő azt akarta, hogy én csináljam, emlékszel? – mondom óvatosan, és óvatosan Tris elé állok. Nem fogja kockáztatni, hogy lelőjön engem, és felmérgesítse Marcust, és tudja, hogy én tudom ezt.

Legalább megvan ez az előnyöm.

Peter vállat von.

- Nem hiszem, hogy olyan mérges lenne, ha rájönne, hogy segíteni próbáltál neki – gúnyolódik. – Most pedig mozgás, nem akarlak téged is lelőni.

Lassan megrázom a fejem.

- Sajnálom, de mi egy csapat vagyunk.

- Mit látsz benne? Nem is szép – mondja Peter.

Nem válaszolok, mert igazából egyetértek vele, de nem hiszem, hogy megérdemli, hogy ezt tudja.

Uriah felém indul, én pedig megerősítem magam, hogy ártalmatlanná tegyem, ahogy Caleb és Gabe felénk mozdul.

Uriah egyszerűen felemeli a kezét, és először nem történik semmi, de aztán hirtelen mint egy hatalmas cunami, egy szilárd vízfal emelkedik fel, elválasztva Calebet és Gabe-t Petertől, Uriah-tól, Tristől és tőlem.

- Szent ég... - sóhajtja Tris, ahogy nézi Calebet és Gabe-t a vízen keresztül.

- Ne érintsd meg! – kiáltom. – Szerintem ez nem egyszerű víz!

Túl sötét, hogy normális legyen, és ha jól ismerem Marcust, felszerelte Uriah-t néhány extra trükkel.

Nem lennék meglepve, ha sav lenne.

Uriah megragadja a karomat, a másikkal viszont a gyomrába vágok. Próbálom nem túlságosan megsérteni, mert fontos Trisnek, de lehet, hogy nem tudok segíteni. A gyomrost alig érzi, és gyorsan a földre terít, a karomat a hátamhoz szorítva lent tart.