A fordítás az író, Cordys-Vision engedélyével történik!
Az eredeti történetet itt találjátok: https://www.fanfiction.net/s/10454119/37/Resurrection-The-End
Cara
Egyedül ébredek, rózsaszirmokkal borítva.
Összezavarodva emelek fel egy marék rózsaszirmot, és az orromhoz emelem, hogy megszagoljam.
Ugyanolyan illatosak, mint szépek.
- Caleb? – szólongatom próbaképpen. Csak ő tehette, most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy miért.
Másfél hónapja költöztem be a lakásába, és tapasztalatom szerint soha nem kelt fel előttem, így ez most meglehetősen furcsa.
Amikor nem válaszol a szólongatásra, felemelem a takarót, és az ágy széléhez húzom a lábaimat, hiszen, ha ő csinálta, meg kell találnom őt, és megköszönni a gyönyörű rózsaszirmokat.
Figyelem, ahogy néhány szirom a padlóra hullik a takaró mozgásától, és valami fehéren akad meg a szemem.
Lenyúlok, hogy felvegyem, és rájövök, hogy egy boríték az, rajta az én nevemmel.
Óvatosan feltépem, és egy kis üzenőkártyát találok.
„Cara" – olvasom,
„Jó reggelt!
Remélem, a rózsák mosolyt csaltak az arcodra.
Remélem, ma minden mosolyt csal az arcodra.
Várlak a kedvenc helyeden.
Keress meg, mert már alig várom, hogy lássalak.
Szeretettel, Caleb"
Pontosan tudom, hogy hol van.
Én mondtam neki még régebben, hogy az egész világon a kedvenc helyem a könyvtár.
Ha könyvek között halnék meg, teljes lenne az életem.
Hirtelen összeszorul a gyomrom.
Tudom, hogy mi fog történni, és nem vagyok biztos benne, hogy fel vagyok rá készülve.
A telefonért nyúlok, és gondolkodás nélkül tárcsázom Négyes számát.
Álmos hangon válaszol a negyedik csörgés után.
- ... Halló?
- Szia. Én vagyok. Sajnálom. Aludtál?
Felnyög egy kicsit, és hallom, hogy mocorog, valószínűleg felül.
- Igen.
Az órára pillantok. Majdnem délelőtt tizenegy van.
Nem érzem rosszul magam.
- Mindig ilyen későig alszol?
Nagyot sóhajt.
- Próbáltál egy ágyban aludni egy terhes nővel? Lehetetlen. Hánykolódik és forgolódik egész éjjel, amitől nem tudok aludni. Ez az egyetlen időszak, amikor az enyém az ágy.
Felnevetek.
- Igaz. Elfelejtettem, hogy éber alvó vagy.
- Mi történt? Elég izgatottnak tűntél, amikor felvettem.
Megállok egy pillanatra, nem igazán tudom, mit mondjak, aztán minden kibukik belőlem.
- Azt hiszem, Caleb ma megkéri a kezem, és fogalmam sincs, mit csináljak.
YOU ARE READING
Fanfiction-fordítás: Feltámadás - A befejezés (Resurrection - The End)
FanfictionA történet nem sokkal később folytatódik, mint ahol a Feltámadás befejeződött. A történet tovább folytatódik, új barátokkal, régi, nem is annyira régi és új ellenségekkel, és sok-sok izgalommal és vetkőzős sakkal, ármánykodással és akcióval tele.
