26. fejezet

30 1 0
                                    

A fordítás az író, Cordys-Vision engedélyével történik!

Az eredeti történetet itt találjátok: https://www.fanfiction.net/s/10454119/26/Resurrection-The-End


Tris

Úgy tűnik, mintha nem is telt volna időbe eljutni Marcus főhadiszállására.

Az egyik másodpercben még a lakásban búcsúzkodtunk Carától, a másikban meg Marcus látványos központja előtt állunk.

Nem tudom, hogy építette újjá ilyen gyorsan, de tény, hogy itt van.

Magas, az egész felületét sötétített üveg borítja.

A masszív épület előtt állva már nem érzem magam erősnek, vagy magabiztosnak többé. Inkább nyugtalannak, kétségbeesettnek és nevetségesen felkészületlennek.

Mit csinálok én itt?

Én nem vagyok a felkelés vezetője.

Nem vagyok semmi.

Tobias valószínűleg csak száz lábnyira van tőlem most, és minden porcikám azt kívánja, bárcsak ő lenne itt most mellettem Caleb helyett.

Ő erősebb, mint én, és ezerszer bátrabb.

- Olyan csendes minden.

A hang kirángat a gondolataimból, és Caleb felé fordulok.

- Tessék?

- Olyan csendes... - ismétli meg Caleb, megrázva a fejét. - ... Túl csendes, nem tetszik.

Uriah bólint.

- Furcsa, nem? Marcus vár ránk.

Tudom, hogy igazuk van, de épp olyan elveszett vagyok, mint ők.

Fogalmam sincs, hogy Marcus mit tervez, vagy mi fog történni.

- Ó, Istenem...

Savannah hangjára megfordulok.

Savannah összegörnyed, a hasát szorítja, mint aki másodperceken belül hányni fog.

Uriah lehajol, elsimítja a haját.

- Jól vagy? – kérdezi, de Savannah csak felnyög, és behunyja a szemét.

Gabe odamegy hozzá, és a vállára teszi a kezét.

- Kapcsolódik valamihez... adj neki egy percet.

- Túszok vannak odabent – suttogja.

Az ereimben meghűl a vér.

- Micsoda? – sürgeti Zeke.

Ő néhányszor megrázza a fejét, mielőtt megszólal.

- Mindannyiuknak fájdalma van... vagy szenvednek... - sóhajt fel reszketve. - ... Nem tudom, hány ember van, de tömeget érzek.

Caleb a szemembe néz egy pillanatra.

- Ki kell hoznunk mindenkit – mondja olyan hangon, ami azt súgja nekem, hogy nincs más választásunk.

Teljesen elcsüggedek.

Most már ártatlanok is belekeveredtek.

Az ártatlanok fontosabbak, mint az én személyes küldetésem.

Nem nekem, de tudom, hogy Calebnek igen.

Még egy dolog, ami elhomályosítja a célomat.

Tobiast.

Fanfiction-fordítás: Feltámadás - A befejezés (Resurrection - The End)Where stories live. Discover now