A vég előtt, a vég után

Huszonkettedik/A fejezet - A vég előtt...

Megjegyzés: a fejezetet két részre osztottam, hogy ne legyen annyira tömör, és hogy egy kicsit izguljatok :) Ez a vége, srácok-lányok, az utolsó fejezet első része. Még hozom a második részegységét, aztán még tervezek egy epilógust; és ezzel a történet véget ér. Jó olvasást addig is! Remélem, tetszeni fog!

- Sok sikert, srácok.

- Sok sikert mindenkinek.

- Az Angyal legyen velünk.

- Ég áldjon, Alec.

- Ég áldjon, Clary.

- Izzy, sok sikert.

Az Intézet szobája megtelt a szobormerev álarcok mögül felhangzó, aggodalmas búcsúszavakkal. Alec és Luke kezet rázott, Clary Magnust ölelte át. Simon Izzy kezét fogta, mélybarna szemeinek halott csillogása mögé rejtve félelmét.

Maryse már elment, őt hagyták meg az Intézet fejének, aki, ha tervük balul sülne el, majd New Yorkra, a megmaradt Nephilimekre és a mondikra vigyáz.

Végül a tervet nagy nehezen összekovácsolták, és még melegében akarták végrehajtani. A csapatot két részre osztották: Clary, Simon és Luke Lilith eltakarítására vállalkozott; bár Claryt csak nagy nehézségek árán lehetett lebeszélni Jace megmentéséről; angyali erőit azonban úgy gondolták, a Pokol legmélyebb bugyrában csak bajosan tudná hasznosítani.

A pokolbéli keménymagot Alec, Magnus és Izzy alkotta, megtörhetetlen triójuk és kis csapatuk talán nagyobb titokban tud majd átkelni Edom pusztaságán, mint egy magasabb létszámú különítmény. Maia, mint falkája bétája, az alfa hiányában vezeti és a végsőkig védelmezi a New York-i falkát.

Így Alec irodájának falai a búcsúszavak szomorú, ám tehetetlen megfigyelői maradtak.

Nemsokára a portálok csattogása elnyomta a szívük nehéz kattogását zörgő mellkasukban.

***

Lorenzo Asmodeus előtt térdepelt, ajka fáradt grimaszba szaladt. Amint elmondta a sürgető információkat, elgyengülve elterült volna a földön; de még tartotta magát. Le-lecsukódó szemhéjai mögül pislogott fel a mesterére, akinek olyan öntelt vigyor terjedt szét az arcán, amelyre már hosszú évszázadok óta nem volt példa.

- Á, Rey, nem is hozhattál volna szebb hírt. Tényleg.

Lorenzo hallgatott, lelki szemei előtt egy svédasztalos reggeli és egy pihepuha ágy lebegett, semmi más. A becsvágy konokul kísértő felhőit elfújta felőle a kimerültség és az éhség súlyos szele.

- De Rey... arra gondoltam, amíg Magnus fiam nem ér ide... már el kell kezdenem a rituálét. Lucifer nagy falat lesz, sok energiát követel.

Lorenzo nem hallotta ki a fenyegető élt Asmodeus hangjából, csak fáradtan bólogatott. A háttérben halk nyöszörgés hallatszott; a szőke hajú Jace a földön térdelt, és nagyon igyekezett elfojtani magában a fájdalmas kiáltásait. A boszorkánymester a fiúra pillantott, és átszaladt rajta a sajnálat hulláma; ám jelen pillanatban saját magát jobban sajnálta, így elkapta a tekintetét a szenvedő Herondale-ről.

- Te is halhatatlan vagy, Rey... s bár nem vagy a fiam, de az energiáid azért érnek valamit.

Lorenzo felkapta a fejét, és szeme tágra nyílt a hitetlenkedéstől. Most hallucinál? Asmodeus, a mestere komolyan arra céloz, amire sejti?