A vég előtt, a vég után

Tizennegyedik fejezet

- Figyelj, mindenre van megoldás.

Ez a mondat nagyjából huszonötödszörre hangzott el a nappali baljós árnyékba burkolózó csöndjében.

Alec mindent megpróbált. Először felkaparta a földről szeretett Boszorkánymesterét, aki az életfunkciók közül a légzésen kívül ugyan nem sok mindent produkált. Macskaszemei a múzeumi kitömött állatok üveges, semmitmondó és mégis hátborzongatóan éles pillantásával meredtek egy pontra valahol Alec bizakodást tükröző, ám kétségbeesést rejtő arca mögé.

- Magnus, fel kell állnod. Hideg a padló.

Magnus lassan, nagyon lassan kinyúlt az előtte heverő papírért, amit az imént hajított el. Alec aggódva leguggolt mellé, hogy fejét Magnuséhoz döntve ő is lássa az üzenetet. Nem mintha nem jegyezte volna meg ennek a nyavalyás levélnek minden egyes szavát.

„ [...] a Valentine Morgensternnel való szövetségkötését bíráljuk el, és szabjuk ki méltó büntetését." –a férfi szeme automatikusan ugrott rá erre a sokat sejtető, félelmet keltő sorra. „Mi lesz velem? Mit tesznek majd velem?"

- Mags, nem tehetnek semmi rosszat ellened, mert kiállok melletted, mint védőügyvéded.

Magnus, miközben azon agyalt, hogy szerelme gondolatolvasó-e vagy csak nem vette észre, hogy hangosan kimondta az őt aggasztó sorokat és ehhez fűződő gondolatait, szárazan, minden jókedv nélkül felnevetett.

- Alec, drágám, mindenki tudja, hogy mi ketten együtt vagyunk. A Klávé még Árnyvadászok esetében is tiltja a romantikus kapcsolatban álló felek védenc-ügyvéd szerepét.

Alec keze elmosódott, villámgyors kígyóként nyúlt ki a papírért, tépte ki Magnus kezéből, és vágta bele a kandallóban lobogó tűzbe, tizedmásodpercek leforgása alatt.

- Nem érdekel, Magnus. Érted? Nem érdekel. Megvédelek, ha kell, a pozícióm árán is.

Magnus, mint aki transzban van, és nem is hallotta volna Alec indulattól fűtött reakcióját, csak mormogott maga elé.

- Robert ezt jól kitervelte. Ügyesen forgatja majd a szavait – és senkit nem fog érdekelni, hogy én soha de soha nem álltam Valentine mellé. Hisz a Tündérkirálynő szövetségese voltam, és ő később a legtehetségesebb köpönyegforgatóként állt Morgenstern mellé. Így hát logikusan és is bűnös vagyok, nemde? Így egyszerre távolít el a fő boszorkánymesteri posztból és az életedből, Alec. – A fiú tiltakozása jeléül megszorította Magnus hideg kezeit, és felkiáltott, de Magnus leintette – Így nem ejthetek csorbát a Lightwood néven, nem keverhetem bajba az ex-Körtagként lapuló apádat, és az én angyalomat, aki történetesen az Intézet vezetője és az ex-Körtag fia.

- Magnus, ne mondj ilyeneket, megijesztesz – jött a reszketeg válasz – Én most írok Jiának, meg fogja érteni, és holnap...

- Holnap elmész Pekingbe, szerelmem – jelentette ki újonnan visszanyert határozottsággal Magnus – Elmész, és megmutatod, hogy milyen egy igazi Lightwood. Született vezető vagy, és neked kell az Intézet vezetőjének maradnod.

- De...

- Ezt pedig csak úgy éred el – szakította félbe könyörtelenül a boszorkánymester – , ha holnap elmész, beszélsz a nagyfejesekkel, elmeséled a háború igaz történetét. Hogy mekkora szereped volt ebben a békében, amit most kiérdemeltünk. És rám hagyod a saját harcom, Alec. Nyolcszáz éves vagyok, hatalmas boszorkánymester, aki hibázott, és most megfizet érte. Nem lehetsz ott, hogy megvédj.