Act Like You Love Me (Befejezett)

Epilógus

           

Egy évvel később...

Idegesen futottam végig az iskola folyosóján, kezemben egy borítékot tartva. A szívem eszeveszetten dobogott, és úgy éreztem, hogy kevés kell ahhoz, hogy elájuljak.

Beletúrtam a mostanra már vállig érő barna hajamba, és benyitottam a kórusterembe, ahol már mindenki ott volt. Amy, Ryan, Erick, Thomas és Mr. Smith.

Mindannyian kérdőn néztek rám, nekem pedig a nagy izgalomtól elvörösödött az arcom.

- Sajnálom, hogy késtem, de apukám elhozta ezt a levelet nekem- lóbáltam meg a kezemben lévő említett tárgyat, így a jelen lévő összes ember arcán izgatottságot véltem felfedezni, kivéve Mr. Smithén, aki lesápadt eme mondatomtól.

- És?- kérdezte. Hallottam, ahogyan hangja megremegett.

- Felvettek!- kiabáltam, mire mindenki felordított, Erick még füttyentett is.

Mr. Smith elmosolyodott, majd felém kezdett el lépkedni.

- Gratulálok!- felelte, majd megölelt.

- Köszönöm szépen. Maga nélkül nem sikerült volna- néztem rá hálásan, ő pedig elnevette magát.

- Arról, hogy tehetséges vagy, nem én tehetek.

- De akkor is. Ha nem hozta volna létre a kórust, vagy ha eltörölte volna, mert kevesen vagyunk, biztosan nem vettek volna fel Kanada egyik legjobb művészeti egyetemére!

Mondatomra újra elmosolyodott, ám nem tudtunk tovább beszélni, mert Amy rohant hozzám.

- Gratulálok! Istenem, annyira büszke vagyok rád!- ölelt meg.

- Köszönöm!

A többiek gratulációit is fogadtam, majd megkértem mindenkit, hogy üljön le, mert most szeretnék előadni egy számot.

Darren Crisstől a This Time-ot választottam, hiszen úgy éreztem, hogy ez egy jó búcsú szám lehet, hiszen hamarosan vége lesz az iskolának, ezzel együtt a kórus is örökre eltűnik az életemből. Pedig ezt szerettem a legjobban a suliban.

A szám végére könnyek szöktek a szemeimbe, de ahogy láttam Amynek is, akit Erick próbált nyugtatni. Ryan próbált erős lenni, de tudtam, hogy legszívesebben ő is elsírta volna magát. Tudom jól, hogy miközben énekeltem, mindketten lejátszották magukban a suliban töltött négy év eseményeit. Én is.

Otthon anyuék egy hatalmas tortával vártak. Más ajándék nem is kellett tőlük, hiszen mindenem meg volt. És most már a jövőm is meg van alapozva, aminek nagyon örültem.

Miközben a tortát fogyasztottam, a telefonom mindvégig mellettem volt, ám se egy hívás, se egy üzenetem nem jött, ami miatt elszomorodtam.

Semmi baj Sarah, biztos el van foglalva.

Vagy elfelejtette a szülinapodat.

Az utolsó gondolattól összeszorult a szívem, és reménykedtem benne, hogy ez nem igaz, és majd felhív engem.

Ezután a szobámba mentem, ahol lefeküdtem az ágyra, majd az éjjeliszekrényemen lévő fotóra tévedt a tekintetem.

A képen Shawn és én voltunk, ahogy ő tavaly nyáron a nyakába vett, én pedig nevetve próbálom rávenni őt, hogy azonnal tegyen le, de ő huncut mosollyal a száján nem teljesíti kérésemet.

Ez a kép azelőtt készült, mielőtt elment.

Hiányzik nagyon.

A kép készítése után két héttel ment el, és indította el a zenei karrierjét.