Act Like You Love Me (Befejezett)

2. fejezet

           

- Nem hiszem el, most örülsz?- kérdezte ingerülten, ahogy becsukta maga után az ajtót. Kikerekedett szemekkel néztem rá.

- Én? Én vagyok a hibás? Ki basztatta egyfolytában a székemet?

- Mert nem voltál képes elmondani, hogy hol kell kinyitni azt a nyomorult szöveggyűjteményt!

- Látom, nem bírod elviselni azt, hogy egyszer nem az van, amit te akarsz!- tettem keresztbe a karomat, ő pedig szólásra nyitotta a száját, de nem mondott semmit, én pedig diadalittas mosollyal fordultam neki háttal, és indultam le a büfébe.

- Ha nagyon akarnám, te is az ágyamba kerülnél! Csak az a baj, hogy nincs gyomrom hozzád!- kiabálta utánam, én pedig egy pillanatra megálltam, és visszafordultam, ahol Shawn széles mosolyra húzta a száját.

- Álmodozni lehet Shawn!- hagytam ott, és mentem le a büféhez.

Ez a gyerek komolyan nem százas. Mit kapnék, ha egyik nap lelökném az emeletről? Sok lúzer hálás tekintetét? Három- négy évet a sitten? Simán megéri...

A büfés mosolyogva köszönt nekem (kórus próba előtt mindig szoktunk beszélgetni), én pedig egy forró csokit kértem.

- Mi a baj?- kérdezte, miközben készítette nekem a megnyugvást jelentő italt.

- Shawn- legyintettem.

- Mit csinált az a gyerek?- fújta ki hosszan a levegőt.

- Mr. Smith kiküldött az óráról miatta! Érted te ezt? A kedvenc tanárom kiküld az órájáról egy ilyen miatt?- kérdeztem ingerülten.

- Nyugi Sarah. Felesleges ezért felidegesítened magad!- mosolygott rám- és itt a forró csoki- nyújtotta, amit gyorsan el is vettem.

- Köszönöm!- nyújtottam felé a pénzt, de ő csak nemlegesen megrázta a fejét.

- A vendégem voltál!- legyintett, én pedig egy hálás pillantással jutalmaztam.

A csöngő előtt két perccel visszamentem a terem elé, ahol Shawn a földön ülve mobilozott. Legalább őt nem rázta meg az, hogy kiküldtek minket óráról...

Keresztbe tettem a kezem és játszottam a sértődött kislányt, nem mint ha ezt Shawn-t meghatotta volna. Egyáltalán van ennek az embernek érzései?

A csöngő szóra, Matthew jött ki először a teremből, majd röhögve odasétált Shawnhoz, majd kezet fogtak.

- Mi van, kikészített ez a csaj?- biccentett felém, én pedig alig bírtam ki, hogy ne ugorjak neki és karmoljam meg.

- Sarah és Shawn, órák után gyertek az irodámba! Beszélni akarok veletek!- hallottam meg Mr. Smith hangját. Még ez is...

Visszamentem az osztályterembe, ahol Amy és Ryan kérdőn pillantottak rám. Leültem a széke, majd fejemet az asztalra tettem.

- Na?- törte meg a csendet Amy.

- Mr. Smith beszélni akar velünk órák után- motyogtam.

- Na, de semmi baj nem lesz! Mr. Smith bír téged. Nem lesz semmi baj!- simogatta meg a hátamat Amy.

- Gondolj arra, hogy ma van kórus és énekelni fogsz!- mondta vidám hangon Ryan.

- Nem hiszem, hogy most van kedvem énekelni- ráztam meg nemlegesen a fejem, és indultunk fizikára.

Az egész napomra rányomta a bélyeget az első órán történtek. Soha nem fordult velem még ilyen elő, és most egy Shawn féle miatt lehet, hogy beírást kapok. Hogy fog ez kinézni az egyetemi jelentkezési lapomon? Igaz, az még nem most lesz, de már azzal foglalkozom. A legjobb egyetemre akarok menni. Ahol az énekléssel foglalkozom, és nem hagyom, hogy egy baklövés miatt az egész jövőmre rányomja a bélyeget.