Act Like You Love Me (Befejezett)

6. fejezet

Utolsó óra után Ryan-nel együtt mentem le a kórusterembe, majd a jól megszokott helyre le is ültünk, de nagyon hiányzott Amy, akinek a helye most üresen állt...

Pár perc múlva megérkezett Shawn is, majd leült mellém, vagyis Amy helyére...

- Na, álljunk csak meg egy percre!- kezdtem, mire Shawn unottan nézett rám.

- Mi lenne a probléma tárgya Ms. Morgan?

- Ez Amy helye!- mondtam, mire Shawn összeráncolt szemöldökkel nézett rám.

- Igen, és?

- Itt ő szokott ülni.

- Igen, de most hiányzik- válaszolta.

- Igen, de letárgyaltad vele, hogy a helyére fogsz ülni?- tettem keresztbe kezeimet, Shawn pedig kínosan elnevette magát.

- Sarah, ez csak egy szék.

- Igen, az ő széke- biccentettem.

- Oké- hagyta rám, majd egyel arrébb ült- megfelel?

- Igen, köszönöm!- bólintottam, majd megjött Mr. Smith. Amíg lepakolta a cuccait, Ryan közelebb hajolt hozzám.

- Ezt komolyan a szék miatt csináltad?- suttogta.

- Viccelsz ugye? Nem fogok egy szék miatt veszekedni. Csak kellett valami, amivel elütöm az időt, amíg Mr. Smith meg nem jön- válaszoltam, majd Shawn felé néztem, aki keresztbe tett kezekkel nézte a tanárt.

- Nézd meg hogy duzzog!- nevette el magát Ryan, és én is késztetést éreztem arra, hogy ezt tegyem.

- Ó, megint négyen? Mint a régi szép időkben?- nevette el magát Mr. Smith- ki akarja kezdeni?

- Majd én kezdek!- tette fel a kezét Ryan, majd felállt, és előre ment, hogy mind a hárman jól lássuk-, az American Boy-t fogom elénekelni- mondta, majd elkezdte a dalt.

Akaratom ellenére el kezdtem mozogni a széken, annyira tetszett Ryan produkciója. A végére felálltam és hangosan tapsoltam neki, majd mikor leült, oda súgtam neki egy „ügyes voltál"-t.

Próba után elköszöntem Ryantől, mert ő még ment az iskola újságos megbeszélésére, én pedig a ma kapott dalszövegeket raktam be a táskámba.

- Helló, Ms. Morgan!- hallottam egy ismerős hangot.

- Mit akarsz Mendes?- húztam fel a fél szemöldököm.

- Szombaton ráérsz a Rómeó és Júliára próbálni?

- Ha nem kell hegyet másznom, hanem lejössz elém, akkor benne vagyok- válaszoltam.

- Rendben. Akkor mondjuk 10-kor a kaputok előtt?- kérdezte, miközben háttal ment. Nevetve bólintottam, majd én is elindultam haza.

Szombaton reggel kilenckor keltem, de akkor is az ébresztőm ébresztett. Imádok aludni, na...

Várjunk csak 9 van? Basszus, 10-re Shawn értem jön, addigra valami emberi külsőt kell magamra varázsolnom. Hülye Shawn!

Háromnegyed tízkor már rohanva mentem le a lépcsőn, majd anyu és apu kérdő tekintetével találtam szemben magamat.

- Mi a kapkodás tárgya?- kérdezte anyu.

- Mr. Smith feladott egy páros munkát, amit meg kell csinálnunk és a párommal azt beszéltük meg, hogy 10-re jön értem, szóval bármelyik percben itt lehet- válaszoltam, miközben vettem fel a fekete edzőcipőm.

- Jól hangzik. És a párodnak van neve is?- nézett rám kérdőn.

- Igen. Shawn-nak hívják- vettem fel a kabátomat.

- Magyarán fiú- fogta meg a lényeget apu.

- Igen. De nyugodjatok meg, nincs semmi közöttünk. Nem vagyunk egymás esetei- nevettem el magam kínosan.

Ebben a pillanatban csöngettek. Reménykedtem, hogy csak a postás az, hogy megóvjam Shawnt egy kínos beszélgetéstől apával, de hamar elvetettem az ötletet. Mit keresne itt egy postás, szombaton, reggel 10-kor? És egyáltalán miért csengetne be? Kinyitottam az ajtót, és Shawnnal találtam szemben magamat. Úgy látom, ma is inkább a fekete színt preferálta, mert csak az volt rajta.

- Szia!- köszöntem rá mosolyogva.

- Szia!- köszönt ő is vissza, majd benézett a házba- csókolom!- intett mosolyogva. Hátra néztem, és apu állt ott, keresztbe tett kezekkel és gyilkos pillantásokkal ajándékozta meg Shawnt.

- Szia. Mr. Morgan!- jött közelebb, majd kezet nyújtott a velem szemben lévő fiúnak.

- Shawn Mendes!- fogott vele kezet.

- Úgy látom Shawn, kocsival jöttél- biccentett a fiú mögött lévő fekete terepjáró felé.

- Így van- biccentett.

- Mióta van jogsid?- húzta fel kérdőn a fél szemöldökét.

- Mindjárt egy éve.

- Remélem, biztonságosan vezetsz, és betartod a sebességhatárt! Tudtad, hogy több baleset van közúton, mint repülőszerencsétlenség?

Kínosan beleharaptam alsó ajkamba. Mint mindig, apu most is túlreagálja a dolgokat.

- Oké, szerintem hagyjuk a gyerekeket elmenni, rendben?- jelent meg anyu, majd kezdte ellökdösni aput, aki még mindig Shawnon tartotta a tekintetét. Hálásan pillantottam anyura, majd Shawnra néztem.

- Mehetünk?- kérdeztem, Shawn pedig aprót bólintott, majd elindultunk a fekete terepjárója felé.

Miután beültünk, Shawn beindította a kocsit és már el is indultunk feléjük. Hosszú percek teltek el csöndben. Én azért nem beszéltem, mert még mindig égett az arcom a pár perccel ezelőtt történtek miatt, ő meg nem tudom miért vezetett csöndben. Lehet apám megfenyegette valamivel, amíg nem figyeltem oda? Simán megtörténhet.

- Bocsi apu miatt. Mindig túlreagálja a dolgokat- törtem meg a csöndet.

- Semmi baj- mosolygott rám, majd tekintete újra az úton volt- félt téged, ami érthető. A húgomra is ugyanez a sors vár, csak még pluszban én is ott leszek- mondta, mire felnevettem- mi az?- kérdezte mosolyogva.

- Most elképzeltem, ahogy te, mint nagy tesó, kérdésekkel bombázod a húgod jövőbeli udvarlóját- nevettem fel még jobban.

- Ha szeretnéd, te is csatlakozhatsz- válaszolta.

- Persze, én fogom egy hajszálát elcsenni, mi?- kérdeztem, majd mindkettőnkből egyszerre tört ki a nevetés.

A rádióba, egy jól ismert szám következett. Láttam Shawnon, hogy annyira nem élvezi, így nem hagytam, hogy átkapcsolja. Sőt, még hangosabbra vettem. Igenis, szenvedjen.

- Én ezt már nem bírom!- mondta a felénél, majd a piros lámpánál megállt és a fejét a kormányba kezdte el ütni. A mellettünk lévő kocsiból kérdőn néztek a fiúra, aki egyre erőszakosabban ütötte a fejét a kormányba. A dal végeztével Shawn lehúzta az ablakot, mire összeráncolt szemöldökkel néztem rá.

- Nem akarom, hogy a nyál szaga itt maradjon a kocsiban. Esküszöm, ha még egyszer meghallom a As Long As You Love Me-t, én betiltatom ezt a számot- mondta, én meg hangosan felnevettem.