Act Like You Love Me (Befejezett)

5. fejezet

- És te milyen dalt fogsz elénekelni?- kérdezte, én pedig hosszasan kifújtam a levegőt.

- Nem tudom. Egész vasárnap azt kerestem, de nem találtam semmit.

- Segíthetek?- kérdezte, én pedig összeráncolt szemöldökkel néztem rá-, mint ahogy te segítettél nekem dalt választani, most én fogok segíteni neked.

- Vissza akarsz vágni? Mert komolyan gondoltam, hogy sajnálom!- túrtam bele nevetve a hajamba.

- Dehogyis- nevetett fel.

- De Mr. Smith azt mondta, hogy nekem kell segítenem neked. Nem fordítva.

- Mondd meg, ha azt akarod, hogy ne segítsek neked, mert azt is elfogadom.

- Nem arról van szó- ráztam meg a fejem nemlegesen.

- Akkor?- húzta fel a fél szemöldökét.

- Nem tudom...

- Figyelj, nem kérdezek semmit, hanem belevágunk a munkába, oké?- nézett rám kérdőn, én pedig aprót biccentettem.

- Amúgy. Mi volt a dalodnak a címe?- kérdeztem tíz perccel később, miközben még mindig az én dalomat keresgéltük.

- Get Ugly- válaszolta, fel sem nézve a mobiljából.

- Jó voltál- mondtam, mire elszakította tekintetét a mobiljáról és belenézett a szemembe.

- Kösz- mosolyodott el, mire én is így tettem- amúgy- szakította meg a szemkontaktust, és ismét a mobiljára nézett- ez hogy tetszene?- tette be Duffy-tól a Mercy-t.

- Tökéletes. Hogy én erre miért nem gondoltam...

- Ezért kellek én!- nevetett fel, én pedig halványan elmosolyodtam.

- Köszönöm.

- Nincs mit- nézett bele újra a szemembe.

- És ma nincs semmi csaj, akivel hempereghetsz?- szakítottam meg most én a szemkontaktust.

- Nincs. Ezt az estét csak neked szentelem.

- Micsoda nagylelkű itt valaki- forgattam meg a szemeimet-, de ha azt hiszed, hogy ma lesz itt valami, akkor nagyon is tévedsz.

- Hányszor fogod még ma ezt elmondani?- nevetett fel.

- Csak tisztázom a dolgokat, hogy biztosan eljusson a tudatodig- válaszoltam.

- Tudd meg, elsőre is eljutott.

- Rendben- biccentettem. Shawn nevetve lefeküdt a földre, és az eget kezdte el kémlelni.

- Nézd, olyan szép ma az ég- mondta, de még mindig az eget nézte. Lefeküdtem mellé a fűbe, és én is elkezdtem nézni. Tényleg gyönyörű volt. Sok csillag. Meg még több csillag.

- Shawn- fordultam felé.

- Hm?- fordult felém ő is.

- Miért velem töltöd az estédet?

- Nem tudom. De jól érzem veled magam.

- Igen, én is- mosolyodtam el, majd ő is így tett.

Shawn újra belenézett a szemembe, ez idáig harmadjára, de most hosszú percekig tartott ez a szemkontaktus, amit valljunk be, valamiért nem sajnáltam. Csak néztem azokat a mogyoróbarna szemeit, amik a rabjukká tettek, és akármennyire is akartam nem tudtam nem azokat figyelni.

Majd, mint egy béna romantikus filmben, eleredt az eső, mire egyszerre pattantunk fel, és futottunk a kocsi felé. Az egész park a nevetésünktől volt hangos, amíg oda nem értünk a fekete Range Rover-hez. Nem tudom, hogy mi volt olyan vicces. Lehet, hogy az egész szituáció. Fogalmam sincs. Shawn ahogy kinyitotta a kocsit, én bepattantam az anyósülésre, majd pár perccel később egyszerre tört ki belőlünk újra a nevetés.