Act Like You Love Me (Befejezett)

36. fejezet

Másnap a suli előtt megállva egy mély levegőt vettem. Egy újabb nap a suliban, Justinnal és a többi hülye gyerekkel, és még egy újabb nap, amikor látnom kell Shawnt. Éppen az As Long As You Love Me-t hallgattam, és ezekre a gondolatokra ajkamba haraptam. Megvártam, míg a szám a végére nem ér, majd kivettem a fülemből és indultam volna be a kapun, ám éppen akkor ismerős fekete terepjáró állt meg a suli előtt. A szívem egy hatalmasat dobbant, majd ez az érzés hamar elillant, amikor megláttam, hogy az anyósülésről egy gyönyörű barna hajú lány szállt ki. Miután kiszállt, egyik vállára felkapta a táskáját, majd beletúrt egyenes barna hajába. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez a lány nem volt szép. Sőt gyönyörű volt. A vékony testalkatával, a kerekded melleivel, a szép arcával minden fiút megkaphat... és meg is kapta. Shawnt.

Keserű ízt éreztem a számban, és tudtam, hogy be kéne mennem az iskolába, ahol a lány vécében kisírhatnám magamat, de nem tettem. Mert én beszélni akartam Shawnal, tisztázni vele a dolgokat. Ezért lesétáltam a lépcsőn, egyenesen a kocsijához, és megálltam a lány mellett, akit ma reggel elhozott. Ahogy megpillantott a lány, összeráncolta szemöldökét, ám a végén mosolyogva köszönt nekem, amit én viszonoztam. Aranyos lánynak tűnik...

- Nem tudod mikor fog kiszállni az autóból?- kérdeztem.

- Valamit nagyon ír a mobiljába. Én is rá várok, hogy el tudjak köszönni tőle- válaszolta, én pedig aprót biccentettem.

Pár másodperccel később már nyílt is a vezető felőli ajtó, és Shawn göndör haját pillantottam meg. Ahogy a lány felé fordult, megpillantott engem, ami miatt egy pillanatra átfutott arcán a meglepettség, ám ez hamar el is tűnt. Felsétált a járdára, kezeit zsebeibe süllyesztette.

- Szia, Sarah!- köszöntött ridegen.

- Szia, Shawn!- köszöntem vissza. Kínos csönd telepedett közénk, amit a lány, akit Shawn elhozott törte meg.

- Akkor én most megyek- adott egy csókot a fiúnak, én pedig éreztem, hogy szívem apró darabokra törik- majd még találkozunk.

- Ja, lehet- vont vállat Shawn, nekem pedig egyből leesett az, ami valószínűleg a lánynak nem. Hogy valószínűleg soha többet nem fogja Shawn keresni őt.

A lány mosolyogva elköszönt tőlem is, majd besétált az épületbe.

- Szép lány- mondtam, majd Shawn felé fordultam, aki a telefonját nyomkodta.

- Ja, biztos- motyogta, le sem véve tekintetét a készülékről.

- Megtennéd, hogy egy pillanatra leszakadnál arról a készülékről, és rám koncentrálnál és nem a mai szexpartnereddel csevegnél?- kérdeztem idegesen, mire Shawn hosszasan kifújta a levegőt, és eltette a telefont.

- Mit akarsz Sarah?

- Beszélni veled!

- Én pedig nem akarok!- indult volna el, de én útját álltam- el fogunk késni a kedvenc tanárod órájáról- utalva arra, hogy Mr. Smith-el lenne az első óránk.

- Most per pillanat nem érdekel. Ha nem engeded, hogy elmondjam, állhatunk itt egész nap, nekem van időm!- fontam keresztbe kezeimet, mire Shawn a szemeit forgatva fordult felém.

- Oké, mondd! De csak azért, mert este programom van!

- Miért kezdtél bele ugyanabba?- kérdeztem, elengedve fülem mellett az előbbi mondatát.

- Miről beszélsz?

- Arról, hogy megint csak megfekteted a csajokat, majd otthagyod őket- válaszoltam, ő pedig felnevetett.

- Soha nem hazudok nekik arról, hogy csak megfektetni akarom őket.

- Igen? Pedig ez a lány, akivel reggel érkeztél pont nem úgy tűnt, hogy tudná!- feleltem, mire ő hosszasan kifújta a levegőt.

- Mire akarsz ezzel kilyukadni?

- Arra, hogy te mondtad, hogy milyen szemét volt veled Ted, pedig ha úgy vesszük te sem vagy különb...

- Azért az a kettő teljesen más!- szakított félbe- ő olyan csajt vett el, akinek volt barátja. De én csak a szinglikre megyek, és nem játszom el, hogy szeretem őket. De ő igen. Ja, meg nem hazudom be nekik, hogy az egész életemet velük szeretném leélni. De tudtommal Ted ilyeneket is mondott...- fonta ő is keresztbe kezeit, én pedig alsó ajkamba haraptam.

- Mindegy, nem is erről akarok beszélni- ráztam meg nemlegesen a fejemet- Shawn, tavaly, amikor elmondtam, még nem álltam készen arra, hogy elmondjam, hogy ki akart megerőszakolni. De most úgy érzem, hogy muszáj elmondanom neked...

- Tudok mindent Sarah!- vágott bele újra a szavamba, de most nem érdekelt. Lehet Amy elmondta neki...

- És nem vagy mérges?

- Nem. Csak nagyon csalódott.

- Sajnálom. Tudom, hogy milyen fontos neked, de tudnod kellett, hogy milyen egy szörnyeteg.

- Ő a szörnyeteg?- kérdezte ingerülten- komolyan Sarah, tudok mindent, nem kell többet hazudnod!

- Miről beszélsz?- néztem rá összeráncolt szemöldökkel.

- Justin mindent elmondott. Mégis miért hazudtál nekem? Azt hittem, hogy voltunk olyan kapcsolatban, hogy mindezt elmondd! De te inkább hazudtál!- felelte idegesen, nekem pedig akkor esett le.

Justin gyorsabb volt.

- Pontosan mit is mondott neked?- néztem rá kérdőn, ő pedig idegesen felnevetett.

- Azt mondta, hogy az egy hónapos évfordulótokon meghívott téged arra a tengerpartra, ahol mi is voltunk. Justin csinált nektek vacsorát, amit a parton ettetek meg, majd a vacsora után le akartál feküdni vele, ő pedig megkérdezte, hogy biztos szeretnéd-e, hiszen tudta rólad, hogy szűz vagy. Erre te mérges lettél rá, és sírva elhordtad mindennek, majd amikor Ryan és Amy megérkezett, te azt hazudtad nekik, hogy Justin meg akart téged erőszakolni!- fejezte be, én pedig döbbenten álltam ott.

Két dolog miatt voltam ledöbbenve. Az egyik az volt, hogy csodálkoztam, hogy Justinnak volt annyi energiája, hogy kitaláljon egy ilyen mesét, a másik az, hogy teljesen ledöbbentem, hogy Shawn elhiszi ezt.

- Na, erre nem mondasz semmit?- kérdezte Shawn, én pedig üveges tekintettel néztem rá.

- Miért gondolod azt, hogy ő mondja az igazat?

Erre nem mondott semmit. Beletúrt dús, barna hajába, és egy pontot kezdett nézni.

- A barátom. Miért akarna nekem hazudni?- nézett rám egy pár másodperces szünet után.

- Mert én nem vagyok a barátod?- kérdeztem, ő pedig beleharapott alsó ajkába.

- Hazudók és árulok nem a barátaim- felelte, amitől a szívem apró darabokra hullott.

- Az árulót Ted miatt mondtad?- néztem rá kérdőn, mire a szemeimbe nézett és aprót bólintott- tudod mit?- néztem el és kezdtem el törölgetni szemeimet, amikből egyre több könnycsepp gördült le- lehet, hogy igazad van, és be kéne menni irodalomra!- igazítottam meg a táskámat vállamon és se szó, se beszéd, az iskola bejárata felé indultam.