Act Like You Love Me (Befejezett)

8. fejezet

Egy ház előtt álltunk meg, aminek az ajtajának a tetején hatalmas betűkkel ez díszelgett: Állatmenhely

A lélegzetem is elakadt, és hitetlenkedvem néztem Shawnra. Lehet még valaki ennél is tökéletesebb?

- Mehetünk?- nézett bele szemeimbe, mire a szívem gyorsabban kezdett el verni, és a fura érzés a gyomromban újra előjött.

Aprót biccentettem, mire kiszálltunk a kocsiból és elsétáltunk az ajtóig, majd Shawn kinyitotta nekem az ajtót, én pedig egy „köszönöm" motyogása után beléptem az épületbe.

Ahogy beléptünk, minden szem ránk szegeződött, majd mindenki köszönt Shawnnak, ő pedig bemutatott engem.

- Szóval te itt szoktál dolgozni?- kérdeztem, miközben Shawn levett a falról egy kulcsot.

- Nagyon ritkán, amikor van időm és energiám. És hát a sok edzés és meccs miatt sokáig nem tudtam benézni, majd jött a kórus... De úgy gondoltam, hogy ma úgyis van időm, akkor miért ne jöhetnék?- válaszolta, én pedig aprót biccentettem.

- És miért nem mondtad ezt el még idáig?

- Mert nem kérdezted?- kérdezte, majd elnevette magát- ez nem olyan nagydolog, amivel dicsekedni kellene.

- De, szerintem pont, hogy nagydolog. A legtöbb gyerek, gépezik, vagy videojátékozik. De te teljesen más vagy. Vagyis te itt vagy, hogy segíts...

- De mellette gépezek és videojátékozom- mondta nevetve, mire én halványan elmosolyodtam- akarsz állatot simogatni?- kérdezte, mire én vadul bólogatni kezdtem- Kutyát, vagy cicát?

- Kutyát- válaszoltam, ő pedig mosolyogva levett még egy kulcsot, majd elindult én pedig követtem őt.

- Szia, Ed!- köszönt egy Bernáthegyi kutyának, majd leguggolt hozzá és elkezdte simogatni- jó voltál ma? Igen?- kérdezte nevetve, a kutya pedig közelebb bújt hozzá- te is hiányoztál nekem, pajti. Ígérem, mostantól megpróbálok többször járni, oké? Jól van Ed!- nevetett fel még jobban, mert a kutya már az arcát nyalogatta.

Akaratom ellenére is elmosolyodtam, a szívem vadul kalapált, és a mindenki által nevezett lepkéim nem bírtak magukkal. Ekkor tudatosult bennem, hogy én beleszerettem Shawnba. A mosolyába, a hajába, a szemébe, a hangjába, mindenben. És a kocsiban is féltékeny voltam, hiszen azt hittem, hogy egy csajhoz megy, erre ide jött... egy állatmenhelyre. És elhozott magával engem.

- Figyelj Ed, bemutatok neked valakit, rendben?- nézett a kutya szemébe, majd rám- Sarah?

- Igen?- ébredtem fel a bambulásomból.

- Gyere, bemutatlak Ed-nek- mondta, én pedig közelebb mentem hozzá, majd leguggoltam- Sarah, bemutatom Ed-et, a legszebb kutyát a világon- simogatta meg a fejét- Ed, bemutatom Sarah-t, a barátomat.

Keserű ízt éreztem a torkomban. Szóval ő így érez irántam. Mint egy barát.

- Szia, Ed, örültem a találkozásnak!- emeltem fel a jobb mancsát, majd kezet fogtam vele. A kutya közelebb jött hozzám, majd ugyanúgy, mint Shawnál, hozzám bújt.

- Hát Sarah, nem tudom, hogy mit tettél vele, de téged elég hamar megkedvelt. Lehet azért, mert lány vagy- mondta nevetve, majd én is így tettem.

- Tudod, hogy nekem milyen jó kis kisugárzásom van!- nevettem fel.

- Persze, hogy tudom- nézett rám, mire én is ránéztem. Mogyoróbarna szemei megint kábulatba ejtettek, és átkoztam magam amiatt, hogy ennyire gyenge vagyok, hogy a rabjukká tudtak ejteni.

Hosszú percekig néztük egymást. Shawnak hol a szemeimre, hol ajkaimra tévedt tekintete, én pedig éreztem, hogy lábaim annyira remegnek, hogy ha nem állok fel a guggolásból, itt fogok seggre esni.

- Am, mennyi az idő?- néztem el másfele, ezzel megszakítva a szemkontaktust. Shawn alig láthatóan megrázta fejét, majd egyszerre álltunk fel.

- Fél négy. Szeretnéd, hogy hazavigyelek?- kérdezte, én pedig aprót bólintottam.

Mindenkitől elköszöntünk, majd a kapucnit a fejemre tettem (mert esett az eső), és kisétáltunk a főbejáraton, és meg sem álltunk Shawn fekete Range Roveréig.

Egész úton nem beszéltünk. Én az ablakon kinézve néztem a folyamatosan elhaladó tájat, míg Shawn az utat nézte. Magamban hatvanszor lejátszottam az állatmenhelyen történteket, és a szívem vadul kalapált. De egy valami nem hagyott nyugodni. Ha nem szakítom meg a szemkontaktust, Shawn megcsókolt volna? Ha igen, hogy reagáltam volna? Arcon csapom? Visszacsókolok? Csodálkozásomban ráesek a kutyára, aki azon nyomban ki is purcan? Vagy csak én képzelek bele ekkora dolgokat? Lehet, hogy Shawnak esze ágában nem volt megcsókolni?

Hiszen miért is tette volna? Soha nem voltam, és soha nem is leszek olyan modell alkatú lány, akiket Shawn az ágyába vitt, és akikre azt mondta, hogy dögösek. Sokkal szebb lányokat kaphat meg, mint én, ugyan miért én kellenék neki? Nem vagyok olyan menő, mint ő, és csak a hírneve romolna, ha olyan lánnyal járna, mint én. Még az is csoda, hogy nem ciki neki barátkozni velem...

Ránéztem, és a szívem újra vadul kalapálni kezdett. Szeretlek Shawn, és tudom, hogy te soha nem fogsz rám úgy nézni. Szeretlek, és tudom, hogy ez örökké viszonzatlanul marad. Szeretlek, te hülye!

Meg akarom csókolni, beletúrni dús, barna hajába, és hallgatni, ahogy azt mondja: szeretlek Sarah.

De tudom, hogy ilyen nem lesz. Ő jó ember, nem úgy, mint Justin, aki...

Éreztem, hogy könny szökik a szemembe. Senki sem tudhatja azt. El akarom felejteni!

Shawn leparkolt a házam előtt, én pedig kicsatoltam a biztonsági övemet.

- Köszi, a mai napot!- erőltettem mosolyt az arcomra.

- Szívesen. Jól éreztem magam- mosolygott vissza. Én is Shawn. Rájöttem, hogy beleszerettem a hülye fejedbe!

- Akkor a suliban! Szia!- intettem, majd kiszálltam a kocsiból, és besétáltam a házba.

Ahogy becsuktam az ajtót, apu rögtön kijött a nappaliból, én pedig összeráncolt szemöldökkel néztem rá.

- Azt hittem Shawn is itt lesz- magyarázta, de én még mindig furán néztem rá- jó gyerek ő.

- Ja, miután terrorizáltad...- mondtam, majd elnevettem magam- Mi a kaja?

- Hal!- kiabálta anyu a konyhából, én pedig elmosolyodtam. A kedvencem.

- És mesélj, milyen volt a mai napod?- kérdezte apu, miközben vacsoráztunk.

- Jó volt. Jó pár óra kellett ahhoz, hogy megtanuljuk a szöveg háromnegyedét, majd utána sorozatot néztünk, azután pedig Shawn elvitt egy állatmenhelyre, ahol ritkán dolgozik- válaszoltam, apu pedig elismerően bólintott.

- Jó gyerek ez a Shawn! Egy hasonló fiú jó lenne hozzád!- mondta apu, én meg halványan elmosolyodtam. Ó, apa, ha tudnád, hogy Shawn hány lánnyal volt, biztos vasvillával kergetnéd a ház körül...