Act Like You Love Me (Befejezett)

48. fejezet

Apu hosszú időn keresztül mozdulatlanul állt előttünk. Gondolom fejben többször lejátszotta, hogy vajon melyik a legjobb megoldás: leütni Shawnt és azután rohanni a puskáért, vagy szó nélkül a fegyverért fusson.

- Jó estét Mr. Morgan!- törte meg a feszült csendet Shawn, amitől apám feleszmélt, és jobb kezét nyújtotta a barátomnak.

- Neked is Shawn! Örülök, hogy itt vagy! Üljetek le, mindjárt hozom a vacsorát!- felelte, mi pedig szófogadóan leültünk egymás mellé, majd biztatásképpen megszorítottam Shawn kezét, amit egy halvány mosollyal viszonzott.

Pár perccel később már anyuék is leültek mellénk, és elkezdtük a vacsorát. Hosszú ideig csönd volt, majd apu először beleivott a poharában lévő vízbe, majd megköszörülte a torkát és megszólalt:

- Mióta is vagytok együtt?

- Úgy egy napja- válaszoltam, ő pedig aprót bólintott.

- Örülök, hogy így egymásra találtatok. Shawn, vigyázz a lányomra! Nem akarom, hogy úgy járjon, mint Teddel!- nézett bele a fiú szemébe, majd rám nézett- édesanyád elmondta mit csinált veled az a féreg. Sajnálom kicsim, hogy nem vettem észre, hogy milyen is valójában- fogta meg kezemet.

- Nem a te hibád apu! Te maximum kétszer találkoztál vele. Én voltam az, aki sokat volt vele, és még sem vettem észre, hogy milyen ember...

- Shawn, te egyáltalán nem is tudtál arról, hogy milyen az unokatestvéred?- nézett újra rá, a fiú pedig letette az evőeszközt, és megtörölte a száját.

- De tudtam.

- És nem akartál volna szólni?

- Louis!- szólt rá anyu, mire apu értetlenül nézett rá.

- Ha elmondta volna, nem pocsékolta volna Sarah az idejét egy olyan emberre, aki nem szereti, és nem is tiszteli!

- Elmondta, ha akarod tudni!- feleltem ingerülten- én voltam az, aki nem látta a fától az erdőt! Azt hittem, hogy megváltozott, de tévedtem! Shawn szólt nekem, csak én voltam olyan elbaszott, hogy nem figyeltem rá, mert vakon hittem Tedben!

- És miből gondolod, hogy ő nem olyan?- mutatott Shawn felé, nem érdekelve, hogy ő is ott van.

- Tessék?- döbbentem le.

- Tudok mindenről! Az osztályfőnök értesített!- felelte ingerülten, én pedig kikerekedett szemekkel néztem rá.

- Miről van szó? Mit nem tudok?- kérdezte anyu, felválva nézett mindhármunkra.

- Valami Justin gyerek, aki, ha akarnám sem tudnám ki az, azt hirdeti az iskolában, hogy a lányunk egy könnyen kapható lány. Ahogy ez az osztályfőnök fülébe jutott, fölhívott, és elmondta mindezt. És fura módon Shawn nevét nem hallottam, hogy a lányom mellett állt volna, csak Amy és Ryan nevét- nézett mindvégig Shawnra, aki lehajtotta fejét.

- Sarah, ezt nekünk miért nem mondtad? És ki az a Justin gyerek?- kérdezte anyu, én pedig nyeltem vissza a könnyeimet.

- Nem éreztem fontosnak, hogy tudjátok...

- Nem érezted, hogy fontosnak gondoljuk azt, hogy a lányunk a pletykák szerint egy könnyűvérű lány?- kérdezte hitetlenkedve apu, én pedig hosszasan kifújtam a levegőt.

- Akkor jó ötletnek tűnt...

- És ki az a Justin?- kérdezte anyu aggódóan. A név hallatán a sírás mellé hányinger is társult, ám, amikor bármit is mondhattam volna, valaki beelőzött... Shawn.

- Az egyik haverom- felelte, apunak és anyunak a szemei pedig a háromszorosukra nőttek.

- Nem gondoltuk volna, hogy te egy ilyen sráccal barátkozol...- nézett rá döbbenten anyu.

- És te simán végignézted azt, hogy a lányomról ezek a pletykák terjedjenek a suliban?- kérdezte apu ingerülten.

- Sajnálom! Titkon mindig is tudtam, hogy nem igazak a pletykák, de körülöttem mindenki azt mondogatta, hogy milyen is volt Sarah-val, hogy egy rövid ideig elhittem ezeket a marhaságokat. De mostanra már rájöttem, hogy hülye voltam. Szeretem a lányukat, el se tudják képzelni mennyire, és esküszöm maguknak, hogy az életem árán is megvédem őt! Amikor Teddel járt, akkor is ott voltam neki, soha nem hagytam magára. Mindig tudtam, hogy mi van vele akkor is, amikor nem voltam ott. Amy tudta mennyire szeretem őt, ezért mindenről értesített. Szeretem őt, és utálom is magamat azért, mert elhittem egy pillanatra is azt, amit az iskolában mondtak róla! Nem tudok a múlton változtatni, de azt tudom, hogy mostantól mindent meg akarok neki adni! És ígérem, ha bárki bármi rosszat mond róla, velem gyűlik meg a baja!- fejezte be mondandóját, ami után mindenki emésztette a hallottak.

Szeret engem. Lehet, hogy nem ez a legfontosabb dolog most, de szeret engem, és ezt a szüleimnek is kimondta.

- Shawn, akármennyire is szép volt a monológod, hidd el, hiszek neked, de most kérlek menj el!- mondta anyu, Shawn pedig aprót bólintott, majd felállt.

- Köszönöm a vacsorát. Finom volt!- felelte, majd elindult az előszobába, én pedig utána futottam.

- Shawn...- kezdtem, de belém fojtotta a szót.

- Nyugi, semmi baj. Most át kell beszélnetek dolgokat- fogta meg a vállamat, és a szemembe nézett-, de mondd el nekik az igazat. Justinról is!- aprót bólintottam, hogy megértettem, ám tudtam, hogy akkor nem most lesz, hogy szabadulni fogok, bár mégis, most jött el az idő, hogy mindent elmondjak nekik. Túl sok mindent nem tudtak, és ez az én hibám...

- És most nehogy azt hidd, hogy meg fogsz szabadulni tőlem, mert nem így lesz!- felelte, én pedig halkan felnevettem, és belenéztem a szemébe.

- Szeretlek Shawn!

- Én is téged Sarah!- húzott magához és egy hosszú csókot váltottunk, majd Shawn kinyitotta az ajtót és kiment rajta, én pedig hosszasan kifújva a levegőt mentem vissza a szüleimhez elmondani mindazt, amiről nem tudtak...