Act Like You Love Me (Befejezett)

49. fejezet

Egy teljesen őszintén bevalló történet után egy hatalmas veszekedés következet. Apa szerint iskolát kéne váltanom, hiszen ebben a gimiben már mindenki lenéz, egy csepp tekintélyem sem maradt, míg én kiállva magamért kijelentettem, hogy nem vagyok hajlandó más iskolába menni. Ezután jött, az „én vagyok az apád, csak jobban tudom mi a jó neked!" szöveg, míg anyu próbált minket csitítani, sikertelenül. A vége az lett, hogy én dühösen felsétáltam a szobámba, és teljes erőmmel bevágtam a szobám ajtaját, majd lecsúszva a földre, elkezdtem sírni.

Egy szerencsétlenség vagyok. Kétszer vertek át. Kétszer mondták nekem azt, hogy szeretnek és mind a kétszer bekajáltam az egészet...

Habár mi van, ha Shawn is ezt fogja tenni? Hiszen nem lepődnék meg, ha egyszer csak kijelentené, hogy egy szeretethiányos lány vagyok, aki csak sajnáltatni tudja csak magát, majd itt hagy... Hiszen ha úgy vesszük, a szüleimen, Amyn és Ryanen kívül soha senki nem marad mellettem hosszú távon...

Mégis velem van a hiba? Hiszen hányan mondhatják el magukról azt, hogy ennyiszer átverték és összetörték a szívét?

Ha Shawn egyszer csak úgy döntene, hogy itt hagy, azt nem élném túl. Teljes szívemből szeretem, és beleroskadnék, ha egyszer csak azt mondaná, hogy csak én is kufircolásra kellettem, mint minden lány, akivel együtt volt.

Ekkor felálltam, majd kinyitottam az ajtót és a szüleim fürdője felé vettem az irányt és meg sem álltam a csap feletti kinyitható tükörig, amiből kivettem az altatót és visszamentem a szobámba.

Lefeküdtem az ágyba, és néhány pirulát kivettem belőle, és rájuk nézve elgondolkoztam. Nem vagyok képes újra csalódni valakiben. Apu utál, anyu csalódott bennem, és el akarnak vinni egy másik iskolába, ahol nem lesz ott se Amy, se Ryan, főleg nem Shawn... Shawn... szeretem, de a ma este után nem csodálkoznék, ha elgondolkodna azon, hogy velem akarna-e maradni. És nem akarom megvárni, amíg szakít velem. Azt már nem bírnám ki...

- Shawn-

Ahogy hazaértem, a legelső dolog (ami egy váza volt), a földhöz vágtam, ami apró darabokra tört. Nem érdekelt semmi. Igaza volt Sarah apjának. Tennem kellett volna valamit, nem csak a háttérben megbújni, és eljátszani a sértődöttet, mert akkor lehet, hogy el tudtuk volna kerülni azt, hogy Sarahról ilyeneket pletykáljanak.

- Shawn?- hallottam meg Aaliyah halk hangját, ahogy meglátott engem, majd a földön összetört vázát.

Döbbenten néztem a húgomra, akinek nem kéne itt lennie, majd mikor rájöttem, hogy így valószínűleg a szüleim is itthon lehetnek, magamban elkáromkodtam magamat, mert Aaliyah még túl kicsi ahhoz, hogy ilyen választékos káromkodást halljon.

- Azt ugye tudod, hogy te fogod feltakarítani?- jött ki a konyhából anyu, én pedig hosszasan kifújtam a levegőt, és elindultam a seprűért, mert 18 év alatt megtanultam azt, hogy anyuval nem lehet ellenszegülni, így jófiú módjára rendet tettem.

- Amúgy hogy-hogy ilyen korán itt vagytok?- kérdeztem, mert anyu még mindig nem ment el.

- Nem akartunk ilyen sokáig egyedül itthon hagyni. És ami azt illeti, jól is tettük, mert kitudja még mit törtél volna össze...- felelte, én pedig felnéztem, és kínosan elnevettem magamat.

- Szólhattatok volna, akkor nem mentem volna el.

- Meglepetésszerűen akartunk jönni. Kíváncsiak voltunk, hogy tartottál-e házibulit a távollétünkben, ám minden ép, így lefogadom, hogy nem, ami miatt meg vagy dicsérve- biccentett anyu, én pedig felnevettem.

- Soha nem tartottam házibulit!- dobtam a szilánkokat a kukába, anyu pedig felnevetett.

- Két éve nyáron?- húzta fel kérdőn a szemöldökét, én pedig hosszasan kifújtam a levegőt.

- Oké, tényleg volt egy darab, de semmi kárt nem tettünk...

- Á, nem, csak páran belepisiltek a medencébe, eldobott kotonok voltak szétdobálva a ház minden területén és valaki ellopta a vécékefénket!- sorolta fel a történteket, én pedig újra felnevettem.

- Oké, tényleg történtek dolgok. De most nem. Tényleg megváltoztam!- feleltem komolyan, anyu pedig aprót bólintott.

- Tudom kicsim! És merre voltál?- váltott témát, én pedig kínosan beletúrtam a hajamba.

- Sarahéknál voltam- feleltem, és láttam az arcán lévő döbbenetet- összejöttünk- válaszoltam meg, ő pedig halványan elmosolyodott.

- Ennek nagyon örülök. Aranyos lány. Jót tett neked az, hogy vele voltál, így nagyon megkedveltem őt, habár az utóbbi időben nem nagyon találkoztam vele...

- Igen. De most már többet fog jönni. Jobban meg fogod ismerni, és még jobban megszereted!- feleltem, ő pedig elmosolyodott.

- Erről semmi kétségem. És jó volt a vacsora?- mentünk be a nappaliba, és leültünk az egyik kanapéra.

- Az eleje jó volt. Majd... haza lettem küldve- válaszoltam, anyunak pedig kikerekedtek a szemei- hidd el, nem rongáltam, nem beszéltem csúnyán, és nem erőszakoltam meg a lányukat a szemük láttára!- tettem magam elé a kezeimet védekezően.

- Akkor mi történt?- ráncolta össze a szemöldökét.

- Ted...

- Igen?

- Ted és Sarah együtt voltak!- vallottam be, ő pedig az este folyamán már nem tudom hányadszorra lepődött meg.

- Mit csinált vele az a rohadék?- kérdezte idegesen.

- Játszott vele, mint ahogy Serenával tette...- feleltem, ő pedig hosszan kifújta a levegőt- de figyeltem rá. De azt is elbasztam.

- Miért?- húzta fel kérdőn fél szemöldökét.

- Justin azt terjeszti az iskolában, hogy Sarah egy könnyűvérű lány... érted ezt? Vigyázok rá, de mégis elbasztam, mert most mindenki egy kurvának hiszi... és igaza volt az apjának. Egy olyan sráccal barátkozok, mint Justin, és arra is képtelen voltam, hogy kiálljak Sarah mellett...

- Héj! Ez nem a te hibád!- fogta meg a kezemet anyu, majd a szemembe nézett- nem tudsz rá ennyire vigyázni! De szereted nem?

- Igen!- bólintottam.

- Akkor ne a múlton rágódj, hogy mit tehettél volna, hogy ez ne történjen meg! Hanem gondolj a jelenre és a jövőre, hogy miképpen tudod megvédeni Saraht ezektől a rossz emberektől!- felelte, én pedig tudtam, hogy igaza van.

Mostantól minden más lesz...