Act Like You Love Me (Befejezett)

12. fejezet

           

Shawnnal levegőhiány miatt újra elváltunk egymástól, majd mindketten levegőért kapkodtunk.

- Hazaviszlek!- mondta, én pedig aprót bólintottam.

Az egész út ugyanolyan volt, mint az idefele út. Csöndben telt el, de én nem bántam. És most nem a negatív dolgok jutottak eszembe, hanem csak pozitívak. Shawn megcsókolt. Mégis szeret.

Egész úton újra és újra lepörgettem lelki szemeim előtt a csókunkat, mire a lepkék eszeveszett csapkodásba kezdtek.

Shawn leparkolt a már jól ismert hát előtt, de még mindig előre nézett. Nem tudtam, hogy most mit kéne tennem. Egyszerűen szálljak ki? Vagy csókoljam meg? Így úgy döntöttem, hogy inkább a kocsiban maradok, és megvárom, míg Shawn megszólal.

Pár igen hosszú perc elteltével Shawn felém fordult, így bele tudtam nézni barna szemeibe, amitől a szívem gyorsabban kezdett el verni.

- Sarah, sajnálom, amit a parton csináltam. Nem kellett volna- mondta ki azokat a dolgokat, amikre éppen nem voltam felkészülve. A szívem egy pillanatra megállt, a fülem zúgni kezdett, és reménykedtem benne, hogy ez a rész már csak egy rossz álom.

- Sajnálod, hogy megcsókoltál?- kérdeztem, de a hangom most ismeretlenül hatott. Shawn beleharapott alsó ajkába.

- Sajnálom Sarah.

- Sajnálod?- nevettem fel ingerülten- tudod mit Mendes? Menj a francba!- szálltam ki, majd becsaptam a fekete terepjáró ajtaját, majd futottam be a biztonságot jelentő házba.

Gyorsan becsuktam a bejáratit, majd sírva csúsztam le a földre. Beavattam Shawnt abba a titokba, amit csak hárman tudunk. De ő is elárult...

- Kicsim, megjöttél? Azt hittem, hogy...- jött ki anyu a konyhából, de ahogy meglátta milyen ramaty állapotban vagyok, leguggolt hozzám- mi a baj?

- Semmi- ráztam meg nemlegesen a fejemet, anyu pedig felnevetett.

- Kicsim, a semmiért nem szoktak sírni. Na, gyere, felmegyünk a szobádba, mert ha apád meglátja, hogy így értél haza, szétlövi Shawn hátsóját- húzott fel és indultunk fel a szobámba.

- Még én tölteném meg apu puskáját, ha megtenné- motyogtam, de anyu pontosan jól hallotta, hiszen összeráncolt szemöldökkel nézett hátra.

Bementünk a szobámba, majd magam mögött becsuktam az ajtót, majd befeküdtem az ágyba. Anyu mellém ült, majd az arcomat kezdte el simogatni.

- Shawn csinált valamit?- kérdezte, én pedig aprót biccentettem- csak nem?- döbbent le, de én nemlegesen megráztam a fejem- akkor mi történt?

- Megcsókolt- mondtam, ő pedig halványan elmosolyodott.

- És ezért miért kell sírni? Hiszen nem ezt akartad?

- De. De miután a ház elé értünk azt mondta, hogy sajnálja, hogy megcsókolt. Az van ráírva a homlokomra, hogy nyugodtan csesszetek ki velem? Anyu, engem miért nem lehet szeretni?- sírtam el magam még jobban.

- Dehogynem lehet! Apáddal nagyon szeretünk téged! És még ott van Ryan és Amy is.

- De nem ilyenre gondolok!- ültem fel- amikor szerelmes vagyok egy srácba, az miért nem tudja viszonozni? Miért vagyok ilyen szerencsétlen? Shawnba is miért kellett csalódnom?- kérdeztem sírva.

- Gyere ide!- tárta széjjel karját, én pedig szófogadóan bújtam hozzá- egyszer majd lesz egy fiú, aki szeretni fog téged, és te is viszont fogod szeretni őt. De még nem jött el a te időd!

- De én miért nem vagyok olyan szerencsés, mint ti? Rám miért nem talál a szerelem már a gimiben?

- Mert nem mindenkire ugyanakkor talál rá a szerelem! Ezért is szép dolog az, hogy nem tudhatod, hogy a másik fél is ugyanazt érzi-e, mint te, de amikor kiderül, hogy igen, akkor az a legszebb dolog a világon- mondta, én pedig kérdőn ránéztem.

- És ha nem viszonozza?

- Azt úgy mondják, amit anya létemre nem mondhatok ki, ezért csak képzeld oda, mint ha mondtam volna, oké?- kérdezte, én meg nevetve biccentettem-, de visszatérve. Sok hal van még a tengerben. Ha egy halat nem tudtál kifogni, még van rajta kívül több millió. Meg amúgy is. Még csak 17 vagy! Nem vagy semmivel elkésve.

- Tudom, de annyira szeretnék már szeretve lenni. Boldog, hogy van egy fiú, akit szeretek és aki viszont szeret- túrtam bele hajamba.

- Ne görcsölj rá! A szerelem mindig akkor kopogtat, amikor a legkevésbé számítasz rá!- mosolygott rám anyu, én pedig viszonoztam- de most megyek, a vacsora nem készül el magától!- pattant fel, majd indult ki az ajtón.

- Anya!

- Igen?- fordult vissza.

- Köszönöm!- mondtam, anyu halványan elmosolyodott, majd visszasétált hozzám, majd egy puszit nyomott homlokomra.

- Ha van valami, ne fojtsd magadba! Hidd el sokkal jobb, hogy ha elmondod, mint sem magadban tartod!

- Tudom- mosolyodtam el, majd anyu kiment, becsukva maga után az ajtót, én pedig bekapcsoltam a gépemet, hogy keressek egy dalt a holnapi glee klubbra...

Sziasztok, remélem tetszett a rész! 😊 olyan boldog vagyok, hogy végre szünet van! 😍 nektek mikor lesz vége a sulinak?