Rose Weasley Élete [javítás alatt]

#48. Fejezet

- Te meg mit keresel itt!? - kiáltottam rá egy 14 körüli srácra, aki tudámásán kívül hagyta azt, hogy menjen a Szükség Szobájába és nyugodtan lófrált a folyosón.

A srác kihívóan meredt rám, sötét szemei büszkén csillogtak.

- A nevem Dominic Zopper. Jöttem harcolni. - közölte, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

- Dominic, azonnal menj vissza a Szükség Szobájába! Nem harcolhatsz, kiskorú vagy. - utasítottam, de nem mozdult.

- Többen is kijöttek. Harcolni akarunk! - makacskodott, de hajthatatlan voltam.

- Ez nem csak egy játék, itt életek forognak kockán! Minél kevesebb kiskorú áldozatot szeretnénk. Menj vissza!

- Nem megyek sehova!

Megragadtam a karjánál és a társaival együtt visszaráncigáltam a Szükség Szobájába és belülről kinyithatatlanná varázsoltam.

Kirohantam a Roxfort udvarába, ami valóságos csatatérré változott hét perc alatt, mióta utoljára láttam. Mindent vér borított, a varázslók és boszorkányok ordítozva küldték egymásra az átkokat és ártásokat. Mint a Csata.

Én sem maradtam sokáig párbaj partner nélkül, megjelent Kyra és nekem támadt én pedig vissza és kezdetét vette köztünk a harc.

*******

- Szállj már le rólam! - követelőzött Kyra és ártásokat próbált rám szórni, de kivédtem.

- Add meg magad! - küldtem rá újabb átkot, azonban könnyedén hárította.

- Soha! - üvöltötte magánkívül.

- Mi történt veled? - próbáltam más oldalról megközelíteni a célt, hogy fejezze be ezt az egészet. - Hol van a legjobb barátom? Mi vezetett arra, hogy ezt tedd? Gondolj bele, mit teszel! Ártatlan embereket ölsz, Kyra!

- Ne próbálkozz pszichológiai trükkökkel! Nem vagyok már az a hiszékeny és tudatlan kislány, akit megismertél! Felnőttem, Rose.

- Tudom, hogy van még benned jó. - tettem egy újabb próbát. - Csak még kell találnod!

- Fejezd be a gyerekes szövegeidet és ne hidd, hogy olyan bölcs vagy. - szűrte a fogai között. - Nincs bennem jó. Nem is akarom, hogy legyen! Idővel te is rájössz, hogy ez a jó oldal! Nem veszed észre, hogy ez az egész "mindenki legyen jó" dolog egy nagy baromság! A nagyokos Mcgalagony, meg annak idején Dumbledore, szerinted akkor szentek? Mit csináltak? Ültek ölbe tett kézzel, ameddig a fél varázslótársadalmat kiirtatotta a Sötét Nagyúr!

- Á, szóval már Sötét Nagyúr. - nem tudtam megállni, hogy ne gúnyolódjak. - Nem gondolom, hogy Dumbledore és Mcgalagony helyesen cselekedett. Nem miattuk vagyok jó! Hanem azért, mert nekem még mind a négy kerekem kivan és nem kezdek el játékból gyilkolászni csak mert úgy van kedvem! Van fogalmad arról, miket mondasz?

- Igen, tudom! - ordított rám. Dühét egy újabb átokba tudatta, amit épphogy sikerült eltérítenem. - Nem céltalanul gyilkolászok és szó sincs játékról!

- Az még rosszabb, hogyha komolyan gondolod ezt az egészet. - vágtam a szavába és ártást küldtem rá. Váratlanul érte, így sikerült a földre taszítanom.

Kihasználva az alkalmat, a pálcámat rászegeztem és egyetlenegy átokra koncentráltam. Azonban nem volt időm véghez vinni a varázslatot.

Kyra feltápászkodott, pálcáját hirtelen megragadva felém nyújtotta és kimondott két szót:

- Adava Kedavra!

Itt vagyok, élek. Mielőtt valaki frászt kapna, ROSE NEM HALT MEG. Majd kiderül, hogy miért... Végül is nem késtem a résszel. Erre a hétre ígértem, és ha a hét utolsó napjának végére is, de kész lett. Nincs mentségem arra, hogy miért csak most. Rákattantam pár sorozatra és azokat néztem meg egy másik sztorit írtam (még privát). Kicsit elvagyok maradva a tanulást illetően, a jövőhéten írunk egy rakat dogát, de lusta vagyok tanulni. Ma biztos nem lesz következő, majd valamikor a héten. Hihetetlen, hogy két fejezet van hátra... Ez a Kyrás rész enyhén Star Wars-os lett, amikor Anakin és Obi-Wan a lávabolygón küzdenek a Sithek bosszújában.
Köszönöm az összegyűlt 5K olvasottságot és 1K vote-ot!

Eszti☮️✍️