#40. Fejezet

382 30 7
                                    

Bevettük Talliát a csapatba. Már Albus, Scorpius és Betty is elfogadta, hogy igazat mond. Elmondtunk neki mindent. Ő is elmondott mindent, amit tud, de ennek a nagyrészét már kihallgattuk. Tallia szerint Delphi tud róla, hogy ő is áruló, még a levél elolvasása előtt is.
- Delphi elolvasta a levelet? - ráncoltam össze a szemöldököm.
- Igen. Mit gondolsz, miért hagyta, hogy elvidd? - értetlenkedett Tallia.
- Látta, hogy elvettem? - kerekedett el a szemem.
- Háttal állt. - közölte Betty. - Nem láthatta.
Tallia megforgatta a szemét:
- Látni nem látta, mivel nincs hátul szeme, de szóltak neki.
- Ki? - kérdeztük egyszerre.
- Martin, ki más? Nagyon be akar nyalni Delphinél.
- És Delphi miért hagyta, hogy elvegyem? - ragadtam el az előző témánál.
- Istenem! - forgatta meg Tallia ismét a szemeit. - Mindent én sem tudhatok.
- Kár. - mondta csalódottan Betty.
- És nem tudsz visszamenni a koboldinárusokhoz? - érdeklődött Lily.
- Szerinted nem nyírnak ki, ha oda teszem a lábam!?
Tallia nem volt jó kedvében, úgyhogy ráhagytuk. Semmi kedvem nem volt órára menni, bár a sebeink már begyógyultak (öhm, vagyis Betty begyógyította őket). A folyosón sétáltam, amikor valaki hirtelen nekem jött. Megfordultam, és láttán, hogy Crystal az.
- Crys'? Hát te? - kérdeztem értetlenül, mivel már este volt.
- Gyere. Gyorsan. - lihegte.
- Mi történt? - kérdeztem, miközben utána futottam.
- Én sem tudom. Alice szólt, hogy ezt meg kell nézned.
Az igazgatói iroda felé vettük az irányt. Crystal megállt a kőszobor előtt.
- Mi a jelszó?? - néztem körbe kétségbeesetten. Váratlanul kinyílt az ajtó és Mcgalagony jelent meg mögötte a minisztériumiakkal. Mcgalagony csuklója meg volt bilincselve. Kikerekedett szemmel bámultunk, majd Crystal hirtelen felsikított. Odanéztem, és már láttam, hogy mi volt a baj. Az igazgatói irodában Quimby holtteste volt. Nem sokáig nézhettem, mert Crystal elájult.

Kicsivel később

A gyendélkedő előtt ültem Alice-szel.
- Mi történt? - kérdeztem rekedt hangon.
- Mcgalagony bement az irodájában és ott volt Quimby. Az állítja, hogy már halott volt, amikor megtalálta. A minisztériumiak letartóztatták. Én csak Mcgalagonytól akartam megkérdezni, hogy mikor írunk átváltoztatástanból dogát... Erre mit találok? Egy hullát, akit nem Mcgalagony ölt meg.

Madam Promfey kijött.
- Felébredt. Bejöhettek.
Madam Promfey szerint nincs komolyabb baja, kisebb sokk érte és enyhe agyrázkódása lett.
- Sziasztok. - suttogta Crystal.
- Szia, Crys. Jobban vagy? - kérdezte tőle Alice.
- Igen.

Magukra hagytam őket, majd elmentem órára.

Delphi szemszöge

Mindent tudtam. Hogy Tallia is áruló volt, hogy direkt rakta oda a levelet, hogy direkt vezette félre Sandrát, hogy direkt tartotta az Imperius alatt Deneryst és hogy direkt oldotta fel alóla. Láttam, ahogy Rose elveszi a levelet. A legelejétől fogva tudtam, hogy ott vannak. Mert köztük is van egy áruló. Aki bántásnak veszi, hogy háttérbe szorul ebben a történetben. Aki fél, hogy nem szeretik úgy, mint a többieket. Aki szeret valakit, és akivel nem lehet együtt. Aki képes volt elárulni a barátait, hogy fenntartsa saját büszkeségét. Aki nem akarja, hogy őrá senki se emlékezzen, csak a nagy megmentőkre. Rose meg a csapata sose gondolná, hogy áruló van közöttük. Mert honnan is tudhatnák?

Sziasztok! Itt az ígért rész. Szerintetek ki az áruló?
----------------------------------------
Ha valakit érdekel, nézzen bele a 30 Days Idol Challenge című kihívásomba. Köszi!
------------------------------------------------
Most, hogy újra suli van, nem jelenti azt, hogy kevesebb rész lesz. Újra belejöttem, és van ihletem, úgyhogy legyen minimum heti egy rész. Már csak tíz rész van hátra, úgyhogy próbálom kihozni magamból a legjobbat!

Rose Weasley Élete [javítás alatt]Where stories live. Discover now