Rose Weasley Élete [javítás alatt]

#26. Fejezet

Rose szemszöge
Kipihentem ébredtem. Ami régen volt. Teddynek igaza volt, tényleg sokkal jobban éreztem magam.
A nagyteremben a Griffendél asztalához sétáltam.
- Jó reggelt, Rose. Rég láttalak. - üdvözölt Fred.
- Két hét és vizsga, szedjétek össze magatokat. - javasoltam, de szokás szerint leintettek.
- Hé, Scorpius!
Reggeli után a Mardekár asztalához mentem.
- Igen?
- Lenne kedved egy körre?
- Aham. 10 perc múlva.
Magam sem hittem el, hogy amint repülni akarok, rögtön Malfoyhoz fordulok. Miért nem Albus, Betty, Kyra, Lily? Vagy akárki, aki nem Scorpius Malfoy. De már mindegy... 10 perc múlva a kviddicspályához mentem. Már ott volt.
- Csak úgy, spontán repülünk? - érdeklődött. Megvontam a vállam majd bólintottam.
- És... Hogy megy a tanulás? - kezdtem kissé szerencsétlen témával.
- Jól. Lesz szülinapi bulid?
- Azt hiszem. Még nem biztos.
- Meghívsz? - kérdezte reménykedve.
- Ühüm.
Beszélgettünk és körbe repültük a Roxfortot. Nem is olyan idióta, egyébként.
- Tallia-ügyben semmi?
- Semmi. - ráztam a fejem.
- Két nap múlva lesz a kviddicsdöntő. Izgulsz?
- Nem szoktam izgulni. - mondtam, bár ez nem volt igaz. - Leverjük a Hugrabugot.
- Sok sikert.
Egy idő után szinte észre se vettem, hogy mindez idő a tanulásomból megy. Ebéd előtt vissza is mentem a klubhelyiségbe. Hugo és Fred éppen sakkoztak. Hugo jól játszik, apa sokat tanította. Mellettük Betty olvasott, Albus és Lily robbanós snapszlit játszott.
James jött be a klubhelyiségbe.
- Edzés délután, kötelező megjelenni! - közölte.
- Oké. - intett Albus oda se figyelve.
- Megyek. - mondtam.
- Aha. - bólintott Betty és Lily.
- Ez természetes. - helyeselt Hugo.
- Akkor rendben. Leverjük a Hugrabugot! - szólt James, a csapat pedig bólogatott.