Rose Weasley Élete [javítás alatt]

#15. Fejezet

Fred szemszöge
Roxmortsba hoppanáltam. A Mézeafalást és a Három Seprűt nem tudtam elkerülni. Madam Rosmerta adott egy üveg vajsört. Úgy tettem, mintha csak nézelődnék. Egy rejtett utcán óvatosan lépkedve keresgéltem amikor beleütköztem valakibe.
- Idióta! - sikított fel. Felnéztem. Denerys Clinton volt sz.
- Bocs - dünnyögtem és tovább indultam. Volna.
- Fred? - meredt rám hitetlenkedve.
- Igen, képzeld. - mondtam gúnyosan.
- Ne legyél már bunkó!
- Miért ne lehetnék bunkó egy mardekárossal? - torpantam meg.
- Mert lehet, hogy a Teszlek Süveg is tévedhet.
- Hogy mi van? - meredtem rá értetlenül.
- Lehet, hogy nem maradékáros lennék.
- De az vagy, Clinton. Egy mardekáros.
- Egy mardekáros, aki elárulta a koboldinárusokat! - vágott vissza. - Elárultad őket?
- Igen, képzeld! Megfenyegettek, megkínoztak, irányították az akaratomat, de én ellenálltam! Elárultam az egész csapatot! Tallia ma beszélni akar velem, tehát valószínűleg kinyírat valakivel, mert rájött, hogy én vagyok az áruló! Beszerveztem Zarát, hogy rá gyanakodjanak és én addig nyugodtan tudják információkat kiszolgáltatni! De Zara túlságosan is nagy bizalmasa Talliának. Sandra és Tia idióta, ők bevették! De Talliát nem lehet átverni. Túlságosan nehéz múltja van és sok mindent tud! Nem bízik senkiben! Köszönöm, hogy ezt elmondhattam! - förmedt rám. Pislogás nélkül meredtem rá. Clinton elárulta a koboldinárusokat? Ez furcsa volt.
- Melyik Tallia a koboldinárusok vezetője? - kérdeztem.
- Nem mondthatom meg. - suttogta.
- Miért is? Mégse árultad el őket?
- Idióta! - csattant fel. - Mondom, hogy kényszerítették!
- De MIRE kényszerítették?
- Weasley, te olyan sügér vagy, mint amilyennek látszol!? Kényszerítettek, hogy letegyem a MEGSZEGHETETLEN ESKÜT!!
- Mi van?
- Süket vagy!?
- Ne dühöngj már!
Clinton arca vörösbe ment át. Még sose láttam zavartnak.
- Bocs, csak ideges vagyok ettől az egésztől. - mondta rövid szünet után. - Szóval nem mondhatom el. Bocs. - tette fel a kezét. Fáradtnak tűnt. - De igyekszem. - mosolyodott el kissé erőltetetten. - Mellesleg Roxmortsba semmit se találsz.
- Aha. Jó. - dünnyögtem.
- Hoppanáltál?
- Igen.
- És jól ment?
- Igen. - válaszoltam kerülve a tekintetét. Pontosan tudtam, mire akar kilyukadni.
- És... Ha nem probléma... - kezdte.
- Elviszlek. - feleltem felnézve. Fekete szemei döbbenten pislogva meredtek rám. - Hova akarsz menni?
- Ő... Köszi. A... Izé.. Londonba.
- És azon belül?
- Jó, ha kiraksz a Grimmauld téren.
- Oké. - néztem rá furcsán. - És mit akarsz ott csinálni?
- A minisztériumba megyek. - sóhajtotta. - Megkeresem a hülyét.
- Tehát?
- Ruby. A nővérem. 21 éves és a Nemzeti Máguskapcsolatok Főosztályán dolgozik. Okos, de ritka idióta. - magyarázta.
- Aha. Induljunk! - intettem. A lány megfogta a karom én pedig erősen koncentráltam és hoppanáltunk.
- Szuper. Kösz, Fred. Szia!
- Szia! - az utcán végigsétálva Potterékhez igyekeztem, hogy átadjam az infókat. Amikor odaértem, Albus egy kopott könyvet lapozgatott, Rose milliónyi jegyzettel és könyvvel körülvéve egy pergamenre írkált, James levelet írt (felteszem, Kyrának), Hugo a szemét dörzsölgetve hajolt egy lap fölé, Lily olvasott, Roxane a Tekergők Térképét tartotta a kezében és vadul jegyzetelt, Alice Crystal-nak magyarázott valamit. A lány unottan hallgatta. Levágódtam a többiek mellé a földre, majd beszámoltam mindenről. Az utolsó részletig.