Act Like You Love Me (Befejezett)

1. fejezet

- Sarah-

Nagyon sok embertől hallom azt, hogy a gimis évek a legjobbak. Főként, ha az ember a legmenőbb társaságokba tartozik... Hát igen. De én nem tartozok közéjük. Sajnos, vagy hála istennek, de így alakult. Legalább nem pletykálnak rólam minden szünetben a diákok, hanem elmennek mellettem úgy, hogy egyáltalán még a nevemet sem tudják. Nyomi vagyok? Hm, meglehet.

7:00-kor az ébresztőm keltett, amit csak annyit jelentett, egy újabb borzalmas nap, a borzalmas osztályommal... Vagyis nem lenne az, ha három idegesítő majom nem rontaná a levegőt. Na, mindegy.

Körülbelül húsz perc telhetett el azzal, hogy rávettem magam arra, hogy keljek ki az ágyból, és menjek el készülődni. Mit ne mondjak, a reggelek nem a kedvenceim...

Felvettem egy fehér blúzt, rá egy narancssárga pulcsit, és egy kockás szoknyát. Lábaimra egy tornacsukát húztam, majd megnéztem magam a tükörben. Tudtam magamról, hogy nem vagyok az a modell alkat, mint az iskola menő diákjai. Tudtam, hogy nem öltözködöm úgy, mint ők. De ami a legfontosabb, szerettem magam úgy, ahogy vagyok... Vagyis, fogjuk rá.

Készülődésem ezennel véget ért. Barna hajamat hagytam a vállamra omlani, sminket pedig soha nem tettem fel magamra, mert úgy gondoltam, fő a természetesség. Soha nem értettem, hogy a lányoknak miért kell egy kiló sminket magukra kenniük. Nem attól lesznek szépek. Sőt. A külsejük akkor sokkal inkább hasonlít A Maszk-ra szereplő figurára.

Lefutottam a lépcsőn, de már rajtam kívül senki nem volt már itthon. Anyu óvónő, apu pedig egyetemi tanár. Ők a gimiben ismerték meg egymást, és szerelmük azóta múlatlan. Ilyenkor hol egy hányós zacskó?

Megnéztem a mobilom, ami 7:35-öt mutatott, így elindultam gyalog az iskolába. Nem volt messze a házunktól, maximum öt perc oda az út, így elővettem a fülhallgatómat, és elindítottam azt a számot, amit ezen a héten a kórustagok előtt fogok énekelni.

Igen, kórusra járok, ami a sulinkban nem számít nagyon népszerűnek. Anyuék idejében még nagy megtiszteltetésnek számított, ha valaki (mi úgy hívjuk), glee klubbos volt, de mostanra, ez már inkább számít irtó cikinek, mint menőnek. Jó napokon megvan a nyolc ember, de volt, hogy csak négyen voltunk (a tanárral együtt). Hát igen... Aki a glee klubba jár, azoknak, ahol tudnak, a populáris diákok beszólnak, beledobják a szemétbe, vagy egyszerűen valami undorító dologgal megdobják.

A Go your own way hangosan ment a fülemben, és csak a dalra koncentráltam, amíg be nem értem az iskolába. A legtöbb diák is akkor jött meg, mint én, majd bementem az osztályterembe, ahol Amy és Ryan ültek a helyükön és valamiről beszélgettek. Érkezésemre mindketten felkapták a fejüket, és mosolyogva köszöntek nekem.

Amy a legjobb barátnőm. Általános óta legjobb barátok vagyunk. Molett testalkatú lány volt, fekete hajú és bőrű. Ő a legjobb ember, akit valaha is ismertem, és szerintem ő rendelkezik a legcsodálatosabb hanggal a kórusban. Bevallom, néha féltékeny is vagyok rá, de ha valami jó dolog történik vele, én is ugyanúgy tudok vele örülni, mint ha csak velem történt volna meg.

Ryan pedig a kis vékonyka testalkata miatt és fehéres bőre miatt olyan, mint egy porcelán baba, és néha a menők így is hívják, hogy cukkolják. Ő is a legjobb barátaim közé tartozik, és ő is jár kórusra. Ott tudta elfogadni önmagát, az ő szexuális beállítottságát. Igen, Ryan meleg, de semmivel sem kevesebb egyikünknél sem. Sőt. Néha még többre is tartom, mint bármelyik más embert, hiszen ő nyíltan vállalja önmagát, ami ebben az iskolában elég bátor tett.

- Sarah, találd ki, mit fogok énekelni a kóruson- mondta izgatottan Amy, én pedig kérdőn néztem rá, miközben leültem mellé.

- Nem tudom- ráztam meg nemlegesen a fejemet.