We Don't Care ~Malum /szünetel/

~Twentytwo~

Azonnal Ashton terme felé vettem az irányt. A hosszú folyosót átszelve, majd a lépcsőkön felfutva jutottam el a már ismerős faajtóhoz. Ash említette, hogy kémiája lesz, ígyhát értelem szerűen a kémialaborhoz siettem.

Gondolkozás nélkül kopogtam, majd léptem be az ajtón. Mondanom sem kell, hogy ezt így nem gondoltam át. Bentről harminc kíváncsi tekintet bámult azonnal arcomba, amit még el is viseltem volna, ám a harmincegyedik tekintet sokkal jobban zavart. Mr. Todd, az idős kémiatanár méregetett vastagkeretes szemüvege mögül. Tisztán éreztem, ahogy öreg szemei testem minden egyes porcikáját mély megvetéssel tanulmányozza végig. Mivel elég nagy lendülettel érkeztem, igen csak közel kerültem az úr asztalához és ezt valahogy nem tudta senki hirtelen mire vélni. Nos eddig körülbelül 5 másodperc mozdulatlan, néma csend telt el, ami elég volt arra, hogy én teljesen levörösödjek.

-Calum!? - nézett rám kérdőn Ash, a terem másik feléből.

-Ash! - csillant fel a szemem, már indultam is felé, ám az a bizonyos asztal pont útban volt.

- Hood?!

- Khm Mr. Todd. - bólintottam egyet tisztességtudóan.

-Mit keres maga itt? - na igen...

- Nekem Ashtonra van szükségem. - jelentettem ki sietősen.

Az osztály néma csendből 0.4 másodperc alatt tört ki hangos nevetésben. Mr. Todd csak próbálta feldolgozni a dolgokat.

-Irwin? - nézett az öreg most kérdőn a gödör hajúra.

-Tanár úr? - kerdezett vissza a szintén zavarodott fiú.

- Rendben! Mindenki csend legyen! - kiabálta el magát végül az ősz hajú, vékony úriember. Egyszerre mindenki elnémult.

- Hood, kérem a szükségleteidet Ashtonnal ne az órámon elégítsd ki! - a gyerekek alig bírták visszafolytani a nevetést az enyhén félreérthető mondat hallatán.

-Mr. Todd, attól tartok félreértett. Vannak ezek a papírok. - emeltem fel tétován a kissé összegyűrt lapokat, amiket szorongattam.

-Igen? - emelte fel egyik szemöldökét.

-Ezek... Um... Szóval... Az igazolások! - jutott hirtelen eszembe. Egyszer bevált, miért ne jönne be megint?

-Miféle igazolások?

-Nos, Ashton továbbtanulása miatt szükséges, hogy... Um érvényesítsék őket. Ma. Mármint, most. Most kell mert, az igazgató értekezletet tart ma. Utána. - nyökögtem össze vissza, amire nagyjából emlékeztem Niall szövegéből.

-Hadd nézem! -  tolta fel horgas orrán a szemüvegét.

-Nem! Mármint, khm, ezek az enyémek, Ashtonnál van a sajátja.

-Ahh, értem. Tíz percet kap Irwin, csak menjenek már, szeretném folytatni az órát! - dörzsölte halántékát.

Ash fel állt és szemöldökráncolva lépkedett felém.

-Khm, az igazolások, Ash. - néztem rá sokat mondóan.

-Ja, tényleg! - sétált vissza bizonytalanul az asztalahoz, elővett taskájából pár papírt majd sietve kiléptünk az ajtón.

-Mi a szar volt ez, Calum?!

-Mi a szar ez, Ash?! - kontráztam rá még idegesebben kérdésére, miközben a lapokat lengettem kezemben.

Hirtelen eltűnt arcáról a zavar és az indulat, kissé meglepődött.

-Nem hittem, hogy így reagálsz. - szólalt meg végül.