We Don't Care ~Malum /szünetel/

~Four~

Na ez a szobám. - mutatott körbe. - Itt a fürdő, a folyosón balra dolgozószoba, lent láttad a nappalit és a konyhát. A földszinten van a szüleim szobája és még egy fürdő. - magyarázta kezemet szorítva - Nézz körül nyugodtan, én összeszedem, amit akartam.

Bólintottam, mire kezeinkre nézett. Megrázta fejét, majd elengedett. Karom az övé tartása nélkül erőtlenül esett oldalam mellé.

-Bocsi. - vakargatta zavartan tarkóját.

-Ja, semmi baj. - néztem oldalra, szintén zavarodottan.

-Ohm... Akkor elpakolok. - fordult el.

Elkezdtem felfedezni a szobát szemeimmel. Azt mondta nézzek nyugodtan körül, de engem csak az ő szobája érdekelt.

A szokatlan, fekete falak poszterekkel voltak teleragasztva. A legtöbb bandát én is szeretem. Nagy franciaágyán összegyűrt sötétkék takaró hevert. Előtte, a falon egy tévé. Az ablak mellett egy sötét, fa szekrény díszelgett. Körülbelül ilyen szobára számítottam tőle. Ahogy szemeim tovább vándoroltak, megláttam valamit az ágya másik oldalán, ami eléggé lekötötte figyelmem.

-Nézd meg nyugodtan. - mosolygott a fiú, miközben az egyik fiókban kutatott.

Mosolyogva lépkedten közelebb a gyönyörű hangszerhez. Egy elektromos gitár volt. Fekete színben pompázott és hihetetlenül királyul nézett ki. Vajon, hogy játszik Michael?

-Tetszik? - ült le mellém, az ágyra a fiú.

-Nagyon. - simítottam végig a gitár nyakán.

-Majd játszok egyszer neked rajta, - igérte meg - de most gyere! - állt fel.

Felkapott a vállára egy gitártokot és indult ki az ajtón. Utána futottam. Újra kiléptünk az utcára, majd sétáltunk tovább a napsütésben.

-Hova megyünk? Elárulod már?

-A kedvenc helyemre. - nézett rám feldobódva.

-Az hol van?

-Lazíts már! Olyannak tűnök, mint aki drogdillerekkel bulizik egy sötét sikátorban?

Röhögve rákaptam tekintetemet. - Tudod mit? Ne is válaszolj! - rázta meg fejét nevetve.

-Már nem azért, Michael, de nem ismerlek. A kék hajad és a fekete cuccaid semmi jót sem sejtetnek rólad. Lehet, hogy eladsz szexrabszolgának. - húztam az agyát.

- Jaj, fogd be Hood!

Felnevettem. - Így fogsz hívni ha pipa vagy rám?

-Aha, szokd meg! Sokszor fogod hallani, ha így folytatod, Hood. - kacsintott. -Itt is vagyunk!

-Mi? Ez itt? - néztem fel a mellettünk álló ódon épületre.

A falakrol nagy darabokban omladozott a vakolat, az ablakok betörve, a legtöbbnek csak kerete volt meg. A hatalmas két emeletes ház mellett zabolátlanul nőtt a fű és a gaz. A tető valamennyire takarta, de felfedeztem a ház mögött szomorúan a föld felé hajlodozó fűzfát.

- Ja, ez az. - lökte be lazán a kovácsoltvas kaput, ami borzalmas nyikorgással kinyílt, felfedve egy lejárt ösvényt az ajtóig. - Gyere már!

-Ez rosszabb, mint a drogtanya. Be nem megyek be! - ellenkeztem a járdán állva.

-Ne legyél pisis! Ez csak egy ház, ugyan már! Nagyon király lesz, bíz bennem! - nyújtotta felém kezét.

Kételkedve bár, de tenyerébe temettem az enyémet.