We Don't Care ~Malum /szünetel/

~Fourteen~

A békés bowlingozás gyorsan sörözgetésbe torkollott. Az ivás meg egyenesen okozza a "részeg szavak, őszinte gondolatok" állapotot. Na, ez nem mindig jó dolog.

-Szerintem Mira kurva szexi. - húzta le pohara alján maradt keserű, sárga folyadékot Sam, társaságunk ötödik tagja.

-Fogd be, ő az enyém, csak is az enyém! - próbáltam fenyegető hangnemet felvenni, ám ez nem igazán sikerült a hatodik kör után.

- Nekem nem úgy, tűnik, mintha annyira oda lennél érte. - húzta az agyam Luke.

-Nem tudsz te semmit!

-Akkor mondjad!

-Én szeretem őt, vagyis szeretni akarom, és a legjobbat nyújtani neki és kész.

-Akarod vagy meg is teszed?

-Parancsolsz? - vontam fel szemöldökömet.

-Srácok... Kérlek, nyugi! Hagyjuk ezt a témát. Pasi nap van! - szólalt meg Josh.

-Ja a tökéletes kis barátaimmal! - álltam fel esetlenül.

-Ez most szarkazmus volt, Hood? Nagyon ajánlom, hogy vegyél vissza!- ugrott fel Luke. - Valami bajod van esetleg?

- Mi bajom lehetne? - folytattam szarkasztikusan. Próbáltam felvenni egy bowlingolyót és elgurítani, ám egy bábut sem sikerült ledöntenem.

-Szerintem semmi. Itt vagyunk, elhívtunk, azok után, hogy végig depressziós, seggfej voltál a héten. Még csak el sem mondtad mi van! - rontott nekem a szőke.

-Mert kérdezted!? - üvöltöttem.

-Uraim! Megkérem önöket, hogy távozzanak! - állt közénk egy nagydarab pasi.

-Mert mi lesz ha nem? - válaszoltunk kórusban a fiúval.

-Ne kelljen többször kérnem!

-Hülye pöcs. - idegelte tovább Luke.

A többi szó már csak anyázás volt részünkről, szegény fickó felé. Ezt józanul biztosan nem engedjük meg magunkat, de így nem létezett kontroll az indulatainknak, az alkohol elpusztította ezeket.

Mindez oda vezetett, hogy a pasi behúzott egyet Lukenak, én a fickónak, az hasba vágott, a szőke meg sipcsonton rúgta. Ketten voltunk egy ellen, bár így sem volt igazán esélyünk, hisz nyilván nem csak egy kidobó van egy ekkora helyen, főleg nem esténként.

Mindketten kint, a hideg földön végeztük a sötétben. A többiek közben valahova felszívódtak.

Nekitámasztottam fejemet a falnak, és próbáltam kitisztítani elmémet pár mély lélegzetvétellel a hűvös levegőből.

-Minden oké? - kérdezte halkan barátom.

-Igen, veled?

-Jól vagyok.

-Figyelj, Luke! - fordultam hirtelen felé. - Sajnálom az egészet, te tényleg jó barát vagy.

Tekintete megtelt sötétséggel és keserűen elfordította fejét.

-Én sajnálom. - ennyit mondott csak halkan. Nagyon furcsa volt a viselkedése, mintha elhallgatna valamit. - El mondod mi a baj? - folytatta, mielőtt én kérdezhettem volna.

-Igazából nem tudom... - őszinte voltam, hiszen tényleg nem tudtam mi van velem.

Egy darabig idegesen rágcsálta piercingjét, majd hirtelen felém fordította arcát.

-Figyelj, Calum! Nagyon jó barát vagy. Rég óta ismerjük egymást meg minden... Én csak...

-Mi az? - ráncoltam szemöldökömet.

-Mira.

-Mi van vele?

-Nem tudsz mindent róla. Nem olyan őszinte veled, mint hiszed.

- Miért? Tudsz valamit, amit én nem?

-Én csak azt mondom, hogy ne szeress bele, szerintem.

-Mondjad már mi van! - emeltem fel a hangomat.

-Megcsal! - kiabálta vissza.

-Mi? - váltottam azonnal stílust.

-Sa-sajnálom.

-Kivel?

-Én... Én nem tudom... Csak ennyit, valaki mondta.

-Ki? Ki volt?

-Mindegy, egyáltalán nem fontos, csak ez. Őszintén sajnálom!

-És ez most akkor biztos?

-Eléggé, de téged biztosan jobban szeret.- mosolygott biztatóan.

-Ennek most örüljek?

-Én a helyedben örülnék. - húzta félmosolyra száját. - De szerintem ezt most hagyjuk. Menj haza, feküdj le, szarul nézel ki, haver. - nevetett, majd felsegített a földről.

-Te is. - támasztottuk egymást, ahogy elindultunk.

-Ha nem lett volna 300 kilós a pasi, simán leverem. - bizonygatta.

-Ja, nyilván. - röhögtem.

-Na, tényleg!

-Jó jó, hiszek neked. - nevettem.

***

Meleg napfény árasztotta el a szobát, mikor magamhoz tértem az ágyamon. Telefonomért nyúltam. Már elmúlt dél. Mikor érhettem tegnap haza?

Észre vettem, hogy Mira vagy 10-szer hívott este, még üzenetet is küldött. Kérdezte, hogy hol vagyok. Tegnap át kellett volna mennem hozzá? Akkor ugrott csak be az este. Mármint csak pár foszlánya. Luke mondott valamit. Valami... Fú basszus, Calum, gondolkozz már az istenért!

Megcsal! Asszem ezt állította. De semmi mást nem mondott. Valóban így van? Lehet, hogy csak félrebeszélt, részeg volt, én is. Talán nem is igaz.

Azért inkább felhívtam Mirát, a reakcióiból úgyis kiderül, ha nem vallaná be, akkor is.

-Calum!

-Neked is jó reggelt! - vettem messzebbre fülemtől a készüléket, ahogy meghallottam a fülsüketítő kiabálást.

-Hol voltál te este?

-Kiütöttük magunkat a srácokkal, viszont muszáj lenne beszélnünk!

-Haragszom rád!

-Találkozzunk a városban és megbeszélünk mindent, jó?

-Baj van? - halkított.

-Remélem nem... Két óra múlva a kedvenc kínai éttermünkben?

-Hát jó...

-Ott találkozunk. Szia.

-Szia, kicsim. Szeretlek!

Leraktam a telefont, majd elcsoszogtam a fürdőig.