Never Leave You [S/N fanfiction] [Befejezett]

28. fejezet

2 hét alatt megbékéltek velem az emberek, és belátták, hogy újra normális vagyok.

Sőt, pár lánnyal is összebarátkoztam. Hailey szerencsére már nem beszél Madisonnal, ugyanis „dobta" őt.

Shawn pedig turnézni ment.

Az ágyamban feküdtem és csináltam a házikat, amikor megszólalt a telefonom.

Ismeretlen szám.

Kisebb hezitálás, úgy döntöttem felveszem.

- Hallo?

- Szia csajszi! – nem igazán tudtam beazonosítani a hangot, gondolom ezt a vonal másik végén lévő lány is észrevette, ugyanis egyből folytatta – Sierra vagyok, tudod... ebédlő.

- Jaj, igen! Emlékszem! Mizujs?

- Ó, csak annyit szerettem volna kérdezni, hogy nem jönnél el velem vásárolni? Nincs senki aki jönne! – vajon miért?

- Hát, nem is tudom...

- Kérleeek...

- Jól van, legyen! Mikor megyünk?

- Holnap úgy is Szombat, mehetnénk akkor!

- Oké, akkor holnap! Szia!

- Szia!

Sóhajtottam egyet, mikor végre leraktam. Úgy tűnik, holnap fárasztó napom lesz! És amúgy el kéne mentenem a számát.

***

Már vagy a tizedik boltban vagyunk, és Sierra a 100. ruhát próbálja. Tényleg, nem viccelek!

- Na ez milyen? – kérdezi, amikor kilép a próbafülkéből.

- Tök jó.

- Az összes ruhára eddig ezt mondtad! Na, de tényleg milyen? Jól ál?

- Igen, tényleg jó! Szuperül nézel ki benne! – még párszor körbefordúlt, majd visszament a fülkébe. Én addig odasétáltam az egyik akasztóhoz.

Elkezdtem „lapozgatni" a felsőket. Szép darabok voltak, bár az áruk is meglehetősen magas volt.

Közben Sierra elkészült.

- Mehetünk? – kérdeztem

- Igen, persze! – a kasszához sétáltunk, álltak előttünk páran, úgyhogy vártunk.

Ami először feltűnt, hogy Sierra arcán egy hatalmas mosoly terül el, amit szerintem, ha akarnám, sem tudnám levakarni. Furcsán néztem rá, de ekkor meghallottam egy gitár hangját. Majd valaki elkezdett énekelni, és túlságosan is közel volt. Azonnal odakaptam a tekintetem.

Shawn volt az. És nekem énekelt.

Bár nem értettem miért teszi ezt, de mégis meghatódtam, Csodálatos volt. Még soha, egyetlen fiútól nem kaptam ilyesmi meglepetést. Már ha ezt nevezhetjük annak.

Vége lett a dalnak. Odaléptem Shawn-hoz, és megöleltem. Olyan szorosan öleltem, ahogy csak tudtam.

- Ez csodálatos volt! De miért kaptam? – suttogtam a fülébe.

- Sajnálom. Sajnálom, hogy ilyen sokat kellet várnom, hogy beismerjem magamnak, hogy még... mindig szeretlek! – nem tudtam mit mondani. Most Shawn tényleg szerelmet vallott?

- És, ha te nem is érzel így, el kellett mondanom. Nem tudtam tovább magamban tartani.

- Ne, Shawn! Shh. – tettem a szájára a mutatóujjamat. Kisebb hezitálás után, számat az övére nyomtam, nem tudtam máshogy elmondani mit érzek iránta. Hosszú másodpercek teltek el így, mire levegő hiányában szétváltunk.

- Ezt, egy igennek veszem! – mondta mosolyogva életem szerelme.

----------------------------------------------------------------

Az utolsó előtti rész... Már csak egy van és befejezem ezt a történetet. Remélem tetszett!