Never Leave You [S/N fanfiction] [Befejezett]

25. fejezet

Hailey szemszöge

- Kérlek Shawn! Csak gyere el. Hátha ettől jobban lenne, és amúgy sem veszthetünk semmit... A pszichológus is megmondta. – könyörögtem Shawnnak a telefonban.

Már eltelt egy hónap is Hawaii óta. Larát elvittük egy pszichológushoz, hátha segít valamit. Ugyanis azóta csak ül a szobájában. Egy hónapja nem beszélt, alig eszik vagy iszik valamit.

A doki azt tanácsolta, hogy találkozzon Shawn-nal, hiszen jóban voltak. Persze erre engem vagy a családját is mondhatta volna, de minket látott inden nap. Viszont Shawn. Őt több hónapja sem. Lehet, hogy valamit felelevenítene benne, valami jó érzést és akkor végre újra a régi lenne.

Vagy csak mégrosszabb lenne a helyzet, ha egyáltalán lehet ennél rosszabb. Lehet, hogy mégjobban összetörne.

- Nem tudom Hailey... nem biztos, hogy olyan jó ötlet lenne, ha találkoznék vele. És én sem szeretném, ha mégegyszer összetörné a szívemet.

- Shawn... nem is szól semmit, sőt semmilyen érzelmet nem mutat ki! Hogy törhetné össze a szíved? Na, kérlek!

.

- Itt vagy?

- Sajnálom, de ez nekem nem fog menni! – ezzel bontotta a vonalat.

***

A pszichológusnál vagyunk. Lara most „ment be". Nem jósolok most sem túl sok időt neki. Gondolom, alig tíz perc múlva ki fog jönni.

A sejtésem beigazolódott. Hamarosan kinyílt az ajtó, bár nem Lara lépett ki rajta, hanem Mr. Frein.

- Sajnos ma sem értünk el semmit. Úgy tűnik reménytelen. Talán jobb lenne, ha most abbahagynánk egy időre a kezelést, nincs semmi értelme. Ha, majd kimutat valamilyen érzelmet akkor jöjjenek vissza! Jut eszembe! Már találkozott azzal a fiúval, akiről beszéltek?

- Nem, még nem! – szóltam közbe.

- Akkor minél hamarabb hozzanak össze egy találkozót!

- Nos, ez nem olyan egyszerű! Shawn nem akar vele találkozni...

- Az bizony baj. Ez lett volna talán az egyetlen esély a gyógyulásra! Próbálják meg még egyszer...

- Rendben, majd beszélek még vele! – fordultam Mrs. Evans felé.

- Köszönjük szépen Mr. Frein! Szólunk, ha bármilyen változást észreveszünk! – Lara is kijött a rendelőből, elköszöntünk és elindultunk.

***

1 hónap telt azóta el. Semmit sem változott Lara. Talán csak rosszabb lett az állapota.

Shawn már fel sem veszi a telefont.

Éppen Laraék ajtaján kopogok. Minden nap, suli után átjövök. Igazából semmi értelme sincs, de mégis bízom benne, hogy egyszer, amikor belépek az ajtón, olyan lesz mint régen. De ez mind csak egy álom, egy hiú álom.

- Hailey! Szia! Gyere be, Lara a szobájában van !

- Szóval, akkor nem javult semmit?

- Nem, sajnos! – szomorodott el Mrs. Evans.

Benyitottam a szobába, Lara most is az ablakban ült. Helyet foglaltam a fotelben és mesélni kezdtem neki. Talán ha hallja, mi történik körülötte, akkor kizökken ebből az ÁTMENETI állapotból. Az orvos szerint, ha egy nagyobb trauma éri az embert, egyeseknél az agy leblokkolhat és „kikapcsolhat". Nem akarja fogadni az ingereket, sem reagálni rá. Így egy ilyen állapot – mint Laranál – alakul ki. Ezért ki kell zökkenteni az agyat ebből, ha ez sikerül valószínűleg barátnőm nem fog emlékezni erre az időszakra. Vagy csak nagyon részlegesen. Bár minden ember más, ezért sincs egyféle gyógymód rá.

- Képzeld, Zac és Sierra összejöttek! Fura, de amúgy szép párt alkotnak... - beszédemet a csengő zavarta meg. Lara anyukája elment a boltba, így egyedül voltunk – Mindjárt jövök!

Gyorsan az ajtóhoz siettem, elfordítottam a zárat és kinyitottam az ajtót.

Nem hittem a szememnek...

- Mit keresel itt?

- Shawn,hát eljöttél?

- Igen. Mióta felhívtál nem tudom elfelejteni Larat. De nem szeretnék sokáig maradni! Mit csináljak?

- Nos, csak menj be a szobába, beszélj neki. Nem fog válaszolni, sőt lehet, hogy nem is fog érzékelni. De az orvos azt mondta, hogy ez az utolsó esélyünk! Gyere! – mutattam az irányt. A szoba előtt magára hagytam őket.

Shawn szemszöge

Az ablakban ült egy lány. Nem ismertem rá. A haja az arcába lógott, úgy hogy azt eltakarta.

Az ablakkal szemben, kicsit elfordítva volt egy fotel, leültem. Csak néztem, nem tudtam megszólalni. Ő sem mozdult, mintha észre sem vette volna, hogy bejöttem. Csak bámult ki az ablakon, a lába fel volt húzva a hasához.

„Beszélj neki. Nem fog válaszolni"

Bár nem tudtam mit mondhatnék neki, mégis megszólaltam.

- Szia!

.

- Szóval... itt vagyok! Nem tudom, mondta-e Hailey, de megkért, hogy jőjjek el. Hátha az segít.

- Hallottam mi történt... Sajnálom! Bár lehet, hogy ezzel nem segítek semmit, de... - szinte csak magamnak motyogtam.

- Tudod, amikor felhívott Hailey, azt mondtam neki, hogy nem lennék képes újra látni téged! De azóta nem tudtalak kiverni a fejemből! Tudom, hogy ez nem jelent semmit se, csak... - nem tudtam, vagy nem akartam befejezni a mondatot.

- Azt hiszem ennek, így nincs értelme! – felálltam és elindultam az ajtó felé. Azért még vetettem egy utolsó pillantást Lara-ra.

Az ajtó kilincsét nyomtam le és készültem kimenni, de valami megállított.

- Shawn?

"Ne felejts el kommentet írni! 

Remélem tetszett, következő rész jövő hétvégén! :) ~Emy"