Never Leave You [S/N fanfiction] [Befejezett]

27. fejezet

- Lara? – kérdezte az asztal mellett álló fiú.

- Shawn? Mit keresel itt?

- Nos, úgy volt Hailey-vel találkozok, de már értem mire ment ki az egész.

- Óó, nem! Én nem voltam benne! Én is azt hittem, hogy Hailey-vel fogok találkozni. De úgy tűnik ő máshogy gondolta. – sokat meséltem Haileynek, hogy mennyire hiányzik Shawn, és, hogy milyen szerencsétlen voltam, hogy hagytam elmenni. Nos, úgy tűnik ő megint belepiszkált az életembe. Bár nem bánom.

- Szóval, ha már itt vagyok... Leülhetek?

- Persze, foglalj csak helyet! – mutattam magam elé.

Eközben megérkezett a turmixom is, Shawn is rendelt magának. És most jött a kínos csend. De megtörte az előttem ülő fiú.

- Sajnálom!

- Mit?

- Hogy bunkó voltam veled. Végülis te nem tehetsz a történtekről. És amúgy sem kellett volna úgy beszélnem veled.

***

Shawnnal megbeszéltünk mindent. Végre kibékültünk, bár CSAK barátok maradtunk.

De ez is jobb, minthogy utáljon.

Most éppen hazafelé tartok. Már kezd sötétedni. Mindig is féltem egyedül mászkálni a sötétben, hiszen ilyenkor védtelenek vagyunk, és furcsa emberek járkálnak az utcákon. Bár még nem vészes.

Gyorsan előkaptam a telefonomat és tárcsáztam Hailey-t. Legalább ez eltereli kicsit a figyelmem.

- Szia drága barátnőm! – kezdtem nyájas hangon.

- Szia!

- Képzeld csak, kb. két órája várlak! Mikor is óhajtasz ideérni? – gondoltam megkapja, amirt szövetkezett a hátam mögött.

- Mi? És egyedül vársz? – hallottam, ahogy ledöbbent.

- Igen, miért kivel várnék?

- Oh, senkivel! Szóval nem ment el. – az utolsó mondatot, mintha csak magának motyogta volna.

- Mégis kicsoda? Talán csak nem Shawn-ra gondolsz?

- Találkoztál Shawn-nal?

- Hailey! Ne add itt az ártatlant! Tudom, hogy benne volt a kezed!

- Jó, oké! Tényleg én szerveztem, na de kibékültetek?

- Igen, megbeszéltük.

- Éés? Akkor most mi van köztetek?

- Csak barátok vagyunk.

***

Eljött ez a nap is. Hétfő. Ami azt jelenti, hogy mennem kell suliba.

Szívesebben maradnék itthon, és tettetném, hogy még mindig magamba vagyok zárkózva. De sajnos lételemem a beszéd, úgyhogy valószínű, hogy nem bírnám sokáig.

A szekrényemhez sétáltam, kivettem egy fehér toppot, egy kockás inget, és egy farmert. Magamra ráncigáltam, és a fürdőbe sétáltam.

Szörnyen néztem ki, bár ez semmi nem volt, ahhoz, amit elmondtak a többiek a „visszatérésem" után. Elvileg totál sápadt, beesett arcú, és anorexiás kinézetű voltam.

A korrektor csodákra képes. Bizonyítja ezt, hogy most már sokkal emberibbnek tűntem. Húztam egy tusvonalat, majd szempillaspirállal emeltem ki a szemeim.

Kész voltam. Vagyis majdnem. Az asztalomhoz mentem, elővettem egy fekete táskát és beleraktam a tolltartómat. A könyveimet ma fogom megkapni, úgyhogy nem akartam túl sok cuccot pakolni a táskába.

Leszaladtam a lépcsőn, az asztalnál ülőknek dobtam egy „Jó reggelt!"-et. Mivel már késésben voltam, csak felkaptam az előre elkészített kajámat, és egy vizet. Beraktam a táskámba, majd felvettem a cipőmet, és a dzsekimet.

Szerencsére nem volt olyan messze az iskola, így hamar átértem. Felhívtam Hail-t, hogy hova kell mennem.

***

Egész jól telt a nap, azt leszámítva, hogy elég sok „kettyós" és hasonló megjegyzést kaptam. Vagy csak szimplán megbámultak, majd sutyorogni kezdtek, és mutogattak rám. Mindezt úgy, hogy én is láttam.

Szép közösség.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok! Most is hoztam egy részt, mivel minél hamarabb be szeretném fejezni, hogy elkezdhessem a következő könyvemet - egyébként most gondolhatnátok, hogy miért nem kezdem most el (mivel sokan vezetnek egyszerre több könyvet is) , de én szeretném először ezt letudni, és egyszerre csak egy storymmal foglalkozni - .

Továbbra is várom a véleményeiteket. :)