Never Leave You [S/N fanfiction] [Befejezett]

15. fejezet

Ahhoz képest, hogy törékenynek képzeltem, egy cserfes kislány lett belőle – legalábbis ahogy megszólalt -.

- Örülök, hogy találkoztunk! De most nekünk mennünk kell! Itt leszel később is? Mert akkor visszajöhet Jamie!

- Nem, nem hiszem! A testvérem hamarosan jön!

- Oh, értem! Akkor gyere Jamie, majd máskor találkozol Skylynn-nal.

- Oké, szia! – integetett aprócska kezeivel újdonsült barátjának.

- Szia!

***

Az ajtóm kinyílt és Hailey lépett be rajta. Az érzelmeket nem tudtam leolvasni az arcáról. Most vagy szomorú volt, vagy dühös.

- Na, mi volt Brenttel?

- Ne is mondd! Képzeld, elmentünk egy étterembe – amúgy tényleg, olyan aranyos volt -, de az egyik pillanatba egy csaj jött oda hozzánk ordibálva. Aztán kiderült, hogy Brent-nek van barátnője! Vagyis már csak volt, mert szakított vele és valószínűleg én sem fogok többet találkozni vele.

- Sajnálom, de jobb, hogy ez még most kiderült!

- Igen! Na, de ne búslakodjunk! A szüleid itthon vannak?

- Nem, elmentek valahová Jamiékkel, úgyhogy miénk a ház!

- Ez a beszéd! Van valami pia? – szempillantás alatt a bárpultnál termett és keresgélni kezdett az üvegek között.

- Itt nincs semmi! – szomorodott el – Ó, várjunk csak!

Odasétált az egyik szekrényhez, aminek üveges ajtaja volt, így látni lehetett a tartalmát. Csak egy bökkenő volt. A szekrény be volt zárva! Úgy tűnik a szüleim mindenre gondoltak.

Eldöntöttük, hogy lemegyünk a partra és ott csinálunk majd valamit. A belvárosi forgatagban sétálgattunk, amikor megrezzent a telefonom. Előhalásztam a táskámból és megnéztem a kijelzőt. Nash írt. Megint.

Nash: Szia! Tudom, hogy reménytelen, de nem találkozhatnánk? Kérlek, csak egyszer.

Egy újabb próbálkozása. Aranyos volt, tényleg, de a szüleim miatt nem szerettem volna vele találkozni. Visszacsúsztattam a táskámba, de ekkor megszólalt az ismerős zene. Gyorsan rápillantottam, most hívott. Kinyomtam, reméltem, hogy Hailey nem fog rákérdezni. Hiába volt.

- Ki volt az?

- Ó, senki!

- Tényleg?! – egy hirtelen mozdulattal kikapta a telefonomat és megnézte az üzenetet.

- Hailey! Add vissza! – próbáltam elvenni tőle. Magasabb volt nálam, feltartotta a telefont és lábujjhegyre állt. Esélyem sem lett volna elvenni tőle, ezért hagytam, hagy olvassa el.

- Ez komoly! El kell menned vele!

- De a szüleim...

- Majd én lefoglalom őket! – elkezdett valamit pötyögni az ÉN telefonomban. Megragadtam az alkalmat és kikaptam a kezéből. De már késő volt, elküldte az üzenetet. Elolvastam.

Én: Oké, benne vagyok! Mondjuk holnap 16-kor?

Nash: Tényleg?! Nekem jó, akkor holnap!

- Most örülsz?! – kérdeztem gúnyosan, de azért érezhető volt, hogy nem haragudtam.

- Igen! – mondta Hail elégedetten.

***

- Gyerünk Lala! 1 óra múlva találkozol Nash-sel! Készülődni kéne!

- De ez nem randi lesz! Csak egy sima, baráti találkozó.

- Igen, igen, hogyne!

- Hailey! Ne éld bele magad!

- Figyu Lara! Egyértelmű, hogy Nash többet akar mint barátság, és valld csak be! Jó pasi! – igen, igaza volt Hailey-nek, és Nash minden nap próbálkozott az elmúlt hétben. Azt hiszem ez – is – vonzó volt benne, és amúgy sem nézett ki rosszul!

- Nem, nem hiszem! Miért pont én tetszenék neki?! Amikor híres, és sokkal több lányt megkaphat, akik szebbek nálam!

- Ugyanmár! Te gyönyörű vagy! – bíztatott Hail. Feladtam az ellenkezést, és hagytam, hogy segítsen kiválasztani a ruhát.

- Nézd, ez gyönyörű! És tökéletesen passzol hozzád! – vett ki egy ruhát a szekrényből és elém tartotta. Tényleg szép volt.

Virágminták voltak kivehetőek rajta, de nem teljesen ábrázolta azt. Az anyag alapszíne a halványrózsaszín, a fehér, a kék és a sárga volt, bár az utóbbi kettő ritkább volt Néhol nagyon halványan zöld is látható volt. Mell alatt egy fekete anyaggal volt megkötve, így a lábaim sokkal hosszabbnak tűntek. Teljes mértékben a nyarat adta vissza.

Hozzá kivett egy bőrszínű magassarkút és pár kiegészítőt.

A hajamat kiengedve hagytam, és szokásomhoz hűen most sem raktam magamra sok sminket.

Fél óra alatt kész voltam, ezért felmentem twiterre, de bár ne tettem volna! Újabb utálkozó üzenetek és posztok, amik Shawn rajongóitól jöttek. A legtöbbnek az volt a tartalma, hogy mennyire nem illünk össze; hagyjam békén; de a legdurvább az volt, hogy biztos csak a hírnévért vagyok vele. Még jó, hogy már egy hete nem találkoztam vele, és nem is fogok többet.

***

A liftben álltam és hallgattam a zenét. Még két emelet volt a célomig. Kicsit izgultam, hogy mi lesz, hiszen most találkozunk utoljára, és nekem annyi mondanivalóm lett volna.

Az ajtó nyitódása kizökkentett a gondolataimból, kiléptem rajta és a recepció felé vettem az irányt. Nash-sel ott találkozunk, azt mondta meglepetés, hogy hová megyünk. Csak remélem, hogy nem valami erdőbe akar vinni, mert ahogy most vagyok, nem túlságosan lenne kényelmes túrázni.

Ahogy közelebb értem az előcsarnokhoz egyre jobban dobogott a szívem. A pillangók feltámadtak a hasamban. Lefordultam jobbra és megláttam. Az egyik asztalnál ült.

Csak most vettem észre, hogy milyen csend van itt. Csak az én cipőm kopogása hallatszott, ami úgy tűnik elég figyelemfelkeltő volt. Ugyanis Nash is felém kapta a fejét, a gyönyörű kék szemeivel együtt.

Sziasztok! Aki olvasta az első részben leírt soraimat, az tudja, hogy eddig én a blogspotra raktam fel a részeket! Viszont ide is elkezdtem feltöltögetni. 

Most jött el az idő, hogy beértem magam! Tehát ezentúl ugyanannyit kell várni itt, mint a másik oldalon!  Ez azt jelentené, hogy 2 naponta lenne új rész. Remélem eddig élvezitek, bár hamarosan vége lesz! Addig is jó olvasást! ~Emy