Want to Want Me - styles

Huszonnegyedik

 Sziasztok! Elérkeztünk az évad utolsó részéhez. Ez a fejezet kicsit rövidre íródik, elvégre utolsó, és nem nagyon tudom mit írhatnék. De ne csüggedjen senki, a második évad is nagyon izgalmas lesz, részletes és igyekeztem hosszabbra írni. Lesz még egy 
" Köszönet " nevű bejegyzés ebben az évadban, abban lesz egy kis köszönetmondás, nyilván. A véleményeket még mindig várom bárhol, tanácsokat is fogadok és kérdésekre is nagyon szívesen válaszolok. Hibák becsúszhattak, hisz elég régen írtam ezt a sztorit, de idővel fejlődtem, ez remélem látszik. Én éreztem.
Szóljatok ha valami nem stimmel és javítom. További jó olvasást nektek!

Harry szüleinek - Vagy mondjam úgy, hogy anyósom és apósom? - tekintetéből nem tudtam kiolvasni, hogy boldogok vagy szomorúak. Sőt, bármi mást sem. Mintha lefagytak volna egy kis időre. Egyedül Gemma arckifejezéseiből tudtuk megállapítani, hogy ő örül. Méghozzá nagyon is. Nagynéni lesz, miért ne lenne boldog? Én pedig anyuka ... És még mindig lehetetlennek érzem, hogy Harry Styles lesz a férjem. Most már szükségem van rá úgy, mint az embernek a levegőre minden másodpercben. Ha nincs a közelemben, sajog a szívem és összeszorul bennem minden, nélküle meghalok. Kell nekem. Szükségem van rá! Már nem létezhetek nélküle. Nem mintha akarnék.

Szédülni kezdtem, csak úgy, hirtelen. Harry észrevette, hogy valami nincs rendben és óvatosan leültetett a kanapéra. Talán a sok stressz, ami mostanában ért, megérteném.

- Gemma, hozz egy pohár vizet! - Kiáltotta a lánynak ijedten, aki már szaladt is a konyhába. Nem volt erőm szólni, hogy nincs szükségem vízre. Hirtelen elzsibbadt mindenem.

Hamarosan vissza is ért, kétségbeesetten nyújtotta át a poharat nekem, de nem vettem el. Mindkét kezemmel a hasamat öleltem át, és közben Harry a hátamat simogatta, ami egy picit segített. Kivette a lány kezéből a vizet és óvatosan a számhoz emelte. Most annyira gyerekesen éreztem magam, Harry itatott én pedig hülyén simogattam a hasam. Nem tudom ilyenkor mit gondolnak rólam az emberek, ráadásul a Styles családnak alapból nem is nagyon tetszettem. Nem akarok még a fájdalmaim közepette is ezzel foglalkozni, de ez van, ezek a tények és engem borzasztóan zavarnak. Kicsit szar, hogy a jövendőbeli "második családom" nem szimpatizál velem. Gáz.

- Nekem most haza kéne mennem - álltam fel a kanapéról Harry segítségével.

- Megértjük! - mondták Harry szülei kórusban.

- Jól leszel egyedül? - Kérdezte az édesanyja.

- Nem leszek egyedül - erőltettem egy mosolyt, és Harry-re pillantottam, hogy értsék az utalást.

Kimentünk az autóhoz, gyorsan beültünk. Anyának biztos van valamilyen módszere ilyen helyzetekre, tanácsokat kell kérnem tőle, pedig most legszívesebben hozzá se szólnék. De be kell ismernem, hogy szükségem van rá. Az unokájának is szüksége van rá és ezt nem hagyhatom figyelmen kívül soha. Harry eléggé meg volt ijedve, egy üveg vizet nyomott a kezembe. Megnyugtatott, ő velem van most és mindig, és rá bármikor számíthatok. Szerettem, hogy szeret, hogy velem van, hogy vigyáz rám és a legjobban azt, hogy van. A gyerekem apja ... 

És akkor elmosolyodtam.