Want to Want Me - styles

Huszonegyedik

 ~ Harry szemszöge:

- Tessék? - Ordítottam a telefonba, de rájöttem, hogy már letette. Szemeimben meggyűlt a könny, a dühtől pedig vörös volt az arcom. Hogy tehette ezt velem? Hozzámegy egy másik férfihez, mikor az én gyerekemet várja? Meg sem engedte, hogy elmondjam neki az igazat arról a modellről! Mi nem csókolóztunk! Talán tényleg olyan volt a képeken, mintha megtettem volna, valószínűleg úgy fordultam. Ha jobban megnézte volna, háttal voltam a kamerának minden képen! És mi van az interjúval, amiben beismertem, hogy a barátnőm? Az sem igaz! A hülye operatőrök, újságírók és mindenki kiforgatja a szavaimat! - Csaptam az asztalra. Emiatt nem veszíthetem el Lisát!

Feltettem a napszemüvegem, és teljesen máshogyan öltöztem, mint ahogy szoktam, hogy véletlenül se tudják meg, hogy én vagyok. Egy bő rövidnadrágot - ami egyáltalán nem az én stílusom -, egy izominget és a legsötétebb napszemüvegem vettem magamra, majd nagy fájdalmak közt elindultam Lisáék háza fele, ezúttal gyalog. Egy ismeretlen autó parkolt a ház előtt, piros volt és nem itteni volt a rendszámtábla sem. Idegesen kopogtattam be és Lisa anyukája nyitotta ki az ajtót.

- Harry, mit keresel itt? - Kérdezte értetlenkedve.

- Lisához jöttem, beszélnem kell vele! - Emeltem fel a hangom.

- Harry most vendégünk van, nem alkalmas! Lisa meg haragszik rád, egész éjjel sírt!

Nem foglalkozom most a jövendőbeli anyósommal sem, egyszeriben félrelöktem a kezét - ám azért ügyeltem, hogy óvatosan tegyem -, és beléptem. Megpillantottam egy asszonyt a kanapén, valószínűleg ő Lisa nénikéje.

- Fiam, mit képzelsz? - Szökött fel a kanapéról a hölgy.

- Visszaszerzem azt, ami az enyém, ne álljanak az utamba! Nem hagyom, hogy Lisát elvegyék tőlem! Nem bírnám ki nélküle ... - Nyugodtam le, már könnyes volt a szemem.

- Gondoltál volna erre, mielőtt egy modellel csókolóztál! - Kiabálta Lisa anyja.

Nem válaszoltam neki, gyorsan az emeletre vezető lépcsőn szaladtam fel.

~ Lisa szemszöge:

Mindent hallottam a szobám ajtaja elől. Éppen leakartam menni, amikor az ordibálásra lettem figyelmes, amit Harry kezdeményezett. Mondataik hallatán sírni kezdtem, sós könnyeim vadul áztatták gyönyörű ruhámat, amit a nénikém hozott. Ebben kell először találkoznom Jacobbal. Amikor meghallottam anya utolsó mondatát, hogy "Gondoltál volna erre, mielőtt egy modellel csókolóztál!", a szívem majd' megszakadt. Egyre jobban zokogtam és már nem bírtam tovább, futni kezdtem lefele a lépcsőn, Harry karjaiban akartam tudni magam, minél hamarabb. Talán a lépcső felénél volt, nem figyeltem arra, Harry szorosan átölelt, én pedig a vállain folytattam a zokogást. Láttam, hogy a lépcső alján, mindenki minket figyel fejcsóválva, de nem számított most! Én jelen pillanatban, azokra a percekre koncentráltam, amiket eltölthettem Harry karjaiban. Bármennyire is haragudtam rá, iszonyatosan szerettem. Elengedtem őt, és most egymás szemét vizsgáltuk. Ezúttal ő is levette a napszemüvegjét és láttam, hogy egy kósza kis könnycsepp épp akkor folyik hosszan arcán ...

- Szeretlek Lisa! Nem mehetsz hozzá ahhoz a férfihez! - Mondta halkan.

- Én is szeretlek Harry! És nincs szándékomban hozzámenni, én nem akartam ezt ... Kötelezték - suttogtam kínlódva a sírással. Nem tartotta tovább vissza vágyait, vadul nekem ugrott, megcsókolt. A kis közönségünknek nem tetszett az előadás. A nénikém keresztbe tett kézzel állt ott, lábával másodpercenként csapkodta a földet és a fejét csóválta. Anya, két kezét összetette, mintha imádkozott volna, de közben olyan arcot vágott, hogy : "De édesek!". Apa nem figyelt ránk, ő a meccset nézte, egyikünk sem várt tőle mást.

- Meg tudom magyarázni az egészet! A semmiért haragszol rám Lisa! A képeken mindig a hátam látszik, kimondottan az arcom nem, így nem tudhatod mit történt! Mi csak beszélgettünk akkor Lisa, soha nem lennék képes megcsalni téged!

- És az interjú? - Kérdeztem idegesen.

- Tudnivaló, hogy az újságírók és minden operatőr meg producer, durván kiforgatja az emberek szavait. Soha nem mondtam, hogy elhagylak, épp az ellenkezője történt - hihetőnek tűnt a szöveg, ezért újra a nyakába ugrottam és ismét megcsókoltam.

- Nem szakíthatnak el tőled!