Want to Want Me - styles

Hetedik

 Ahogy letettem a telefont, ahogy csak bírtam, úgy szaladtam a fürdőszobába és gyorsan megengedtem a vizet. A ma este különleges alkalom lesz, a legjobbat kell kihoznom magamból! Akkor még nem gondoltam Daisy-re, de nem titkolhatom előtte, életem végéig, hogy szerelmes vagyok az álompasijába. Az lennék? Szerelmes lennék? 
 Általában fél órát vagyok a kádban szokás szerint, majd azután még ott fekszem és zenét hallgatok, ami kinyúlik egy teljes órává, tehát hamar el fog telni az idő, nem kell sokat várnom majd. Amíg megtelt az óriási kád, rendet raktam a szobámban és arra gondoltam, hogy majd ha végeztem itt, kitakarítom az előszobát is. De szerintem anya elintézte, szóval hagyjuk!

* Egy órával később *

Ismét, pontosan egy óráig tartott ez az egész, de örültem, hogy azért telik az idő. Ezután lesiettem anyuhoz a hálószobába, hogy elmondjam neki, hogy ma nem leszek itthon. Bekopogtattam és kinyitottam óvatosan az ajtót, ami minden nyíláskor nyikorgott.

- Szia anyu!

- Mit akarsz Lisa? - Már megjegyezte, hogy amikor ilyen hanggal beszélek, általában kérni akarok valamit.

- Bocsánatot kérnék, amiért úgy beszéltem veled az utóbbi időben. Eléggé összejöttek a dolgok. Csak szerettem volna tudatni veled, hogy ma este randevúm lesz, hét órakor - magam sem tudtam mi ütött belém.

- Jó szórakozást Lisa! Ennyit szerettél volna mondani? Azt nem, hogy miért rohantál fel tegnapelőtt a szobádba sírni?

- Szia, anya! - Mentem ki az ajtón nevetve.

Őszintén nem akartam beavatni ennyire a magánéletembe, elvégre a magánélet az magánélet. És nem vagyok olyan, mint például Daisy, hisz' ő mindig mindent elmond anyunak és apunak, ha jó dolog történik, ha rossz. Én nem szeretem elmondani a saját dolgaimat!
 Az idő telt, elég lassan, de eljött végre a várva várt idő! Fél hét van és amikor én ezt észrevettem, felmentem a szobámba és felkaptam a legszebb ruhámat, ami tűzpiros volt és magamra akasztottam a legritkábban használt, arany nyakláncomat, majd büszkén cseréltem ki a bizsu fülbevalóm gyémántra. Ha megkérdeztem volna anyuékat, hogy mikor voltam utoljára így kicsípve, talán nem tudtak volna válaszolni! Felkaptam a telefonom az éjjeliszekrényemről és mosolyogva mentem le a lépcsőn, hiszen Harry bármelyik percben beléphet! Leültem a kanapéra, vigyázva, hogy össze ne gyűrjem a ruhám, és ott vártam, hogy megnyomják a csengőt. Amikor újra gondolataimba merültem, a menetet ismét megszakította valami! Ezúttal a ház csengője volt a ludas. Izgalmamban felálltam és büszkén nyitottam ajtót! Amikor észhez tértem, hogy ki is áll az ajtóm előtt, rájöttem, hogy Harry az. (Nagyon nagy erőfeszítés volt rájönni, de hát akkor nem arra figyeltem, hanem csak a gondolataimra.) Láttam, hogy ott áll szmokingban, és egy gyönyörű, talán új félcipőt visel. Nyakkendője tiszta fekete volt, tökéletesen illett a fehér inghez amit magára öltött. Kezében egy nagy csokor piros rózsát fogott, felém nyújtotta.

- Mehetünk? - Kérdezte átadva a virágot.

- Ez csak természetes! - Feleltem, és legnagyobb szerencsémre, az előszobában volt egy váza tele vízzel, amibe gyorsan beletehettem a csokrot.

Elhagytuk a házat, de mielőtt még beültünk volna az autójába, szenvedélyesen húzott magához, majd hosszú csókba kezdtünk. Mikor már befejeztük, elvégre levegőt kellett vennünk, kinyitotta az autó ajtaját, megfogta a kezem és segített beülni balesetmentesen. Máris elindultunk és igaz, tényleg egy nagyon puccos helyre vitt el. Megdöbbenten olvastam le a tábláról a feliratot: öt csillagos étterem és szálloda. De nem foglalkoztam vele, hiszen Harry-vel kézen fogva sétáltunk az étterem bejárata fele, ahol egy pincér nyitotta ki nekünk az ajtót. A kiszolgálás nagyon gyors volt, de evés után még bőven maradt időnk arra, hogy beszélgetni tudjunk egymásról. Mindketten életünk apró titkaiba is beavattuk a másikat, hisz minden kapcsolatban, legyen szó bármilyenről, az első lépés a bizalom.