Want to Want Me - styles

Tizenötödik

 Mindketten óvatosan leültünk az ágyra, amikor végre elfogadtuk a helyzetet. Harry most már nem ijedtnek tűnt, a boldogság felülkerekedett rajta. Megfogta a kezem, de nem rám nézett, kifele bámult az ablakon, a várost nézte és közben gondolkodott.

- Nekem le kell mennem a boltba! - Szakítottam félbe gondolatmenetét.

- Ne menjek én Lisa? Neked nem kéne pihenned?

- Nyugalom Harry! Még csak most tudtam meg, hogy lehetséges, hogy egy baba növekedik a hasamban, lehet, hogy nem is fog megszületni ... - nyeltem egy nagyot - És egy séta amúgy sem árthat!

Felkaptam a táskámat és elindultam lefele a hosszú lépcsősorokon. Amikor leértem, nagyot szívtam a friss levegőből, szükségem volt már erre. Lassan lépdeltem, nem volt miért sietnem, és csak élveztem a kinti hűvös időjárást. Őszintén reméltem, hogy nem ered el az eső, semmi szükség nem lenne rá most! Odaértem a kisbolthoz és beléptem. Az ajtóra akasztott csengő hangjától megijedtem, és láttam, hogy a kiszolgálónő mosolyogni kezd. Barna haja volt, kör alakba vágva, épphogy elérték vállait a hajszálak zuhatagjai. Nem volt túl fiatal, de nem is mondom, hogy öreg, a negyvenes évei elején járhatott. Kedvesnek tűnt, nem volt olyan, mint a többi kiszolgáló más boltokban, ahol kiabálnak veled, ha valamit nem tudsz és rá mersz kérdezni. Ez a nő csendben állt a pult mögött, engem nézett, várta, hogy mikor kerül sor a vásárlásra és mosolygott. A kártyán, ami a ruhájára volt feltűzve, az állt, "Kate". 

Szép név, nagyon szép név ... 

Végre összeszedtem magam, elhagytam gondolataimat és a nőre figyeltem.

- Segíthetek valamiben? - Kérdezte kedvesen.

- Egy üveg vizet kérek ... - szétnéztem, hátha látok valami olyant, amit még megvehetnék mára és közelebb léptem a polcokhoz - ezt a kekszet is kérem! - vettem le a polcról a csomagot. Nagyon kívántam már az édességet. 

- Más valamit? - Mosolygott. 

- Öhm, igen! Két olyan terhességi tesztes valamit is kérnék szépen.

Bement a raktárba, és kijött két kis dobozzal. Megmondta az összeget, kifizettem neki, és elindultam kifele. Egész végig a gyermekünkön gondolkoztam, először azon, hogy fiú lesz vagy lány, majd azon, hogy hogyan fog kinézni. Reméltem, hogy Harry-re hasonlít majd és nem az én vonásaimat örökli, de ez az egész idő kérdése. Felmentem a lépcsőkön és lihegve nyitottam ki a szobánk ajtaját. Ő azonnal szembejött velem és a csomagokat elvette tőlem, amiket a pultra helyezett. Nem mondtam neki semmit, de ő máris kinyitotta az üveg vizet és tele töltött egy jó nagy poharat, majd átadta nekem. Szó nélkül elkezdtem inni, nagyon jól esett, majd leültem a kanapéra és ásítozni kezdtem. Harry az ágyáról vett föl a kezébe egy papírt, amit majd átnyújtott nekem.

- Ez mi? - Kérdeztem meglepetten.

- A gyermekünk lehetséges nevei. Amíg nem voltál itthon összegyűjtöttem párat.

- Ez nagyon kedves tőled Harry - motyogtam, mire ő elmosolyodott -, de még nem tudhatjuk a nemét.

- Épp ezért írtam össze, fiú és lány neveket is - felelte magabiztosan.

Értékeltem, hogy ezt tette, és kíváncsisággal olvastam a gyönyörű neveket, amiket lejegyzett nekem a papírra. Sok nevet kiemelt, látszólag ezek voltak az ő kedvencei.

- A szüleidnek mikor mondod el? - Kérdezte, amire én felkaptam a fejem.

- Úgy gondolom ráér megtudniuk amikor hazaérünk. Addig hadd töltsünk el egy kis időt kettesben. Ha megtudnák, szerintem ők is épp úgy kiborulnának, mint mi ketten. Az én szüleimmel nem lesz baj Harry, de te, hogy mondod el a családodnak ezt az egészet? - Kérdeztem aggódva.