Want to Want Me - styles

Kilencedik

A randi után sokszor találkoztunk Harry-vel. Néha csak úgy összefutottunk, néha megbeszélt találka volt. Mikor utoljára találkoztunk a kávézóban, megbeszéltük, hogy bemutatjuk egymást a családunknak. Ragaszkodott hozzá, hogy először az én családomnak mutassam be. A válaszom nagyon meglepte őt, hisz' kiborultam:

- De hát a húgom nagy rajongó, ha meglát elájul! Ráadásul anya kiakad, hogy világhírű vagy ... - nem engedte befejezni, ismét csókjával hallgattatott el. Imádom amikor ezt csinálja!

- És apukád? - Kérdezte amikor elengedett.

- Vele nem kell törődni, nem érdekli semmi.

- Ha te mondod - és újra csókolózni kezdtünk.

Kézen fogva sétáltunk ki a kávézóból, ujjaink összekulcsolódtak. Besétáltunk a parkba és igen szép volt a kilátás a mezőre, ami éppen a park mellett emelkedett. A nap épp ott volt, ahol a látóhatár félig elnyelte. Leültünk egy padra, ahonnan tökéletesen lehetett látni az épp felkelő napot. A vállára hajtottam fejemet, ő pedig egyik kezével átölelt.

- Sosem gondoltam volna, hogy ...

- Hogy együtt leszünk? - Egészített ki.

- Igen ...

- És mégis miből gondoltad ezt?

- Hát először is, te egy jóképű énekes vagy, az egyik legkedveltebb bandában, én pedig csak egy átlagos lány, aki még csak nem is szép.

- Gyönyörű vagy Lisa! Gyönyörű. És ezt bárkitől megkérdezheted, más választ nem kapsz. És egyáltalán nem vagy átlagos! Te különleges lány vagy, egy igazán kivételes, nehézkes élettel, és erős vagy, hogy mindvégig talpon maradtál.

- Ugyan Harry ... - Válaszoltam, de ő már nem beszélt vissza. Túlságosan lefoglalta a gyönyörű látvány és túlságosan szerelmes volt. De még mindig nem tudtam elhinni, hogy belém; egy ilyen ... ilyen felettébb furcsa lányba. Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy miért szeretem Harry Styles-t, letudnám írni őt egy szóban: "Mert ő tökéletes!" . De ha valaki tőle kérdezné meg miért szeret, tudna válaszolni? Mert szerintem nem ... De mindenki szeret valakit valamiért, ezt megtanultam már.

- Akkor mikor mutatjuk be egymást? - Kérdeztem.

- Amikor kedved tartja Lisa! Felőlem most is mehetünk.

Erre a két mondatára felkaptam a fejem a válláról, megfogtam a kezét, ismét összekulcsoltuk ujjainkat és a házunk fele vettük az irányt. Először furcsállta, hiszen az előbb elfehéredtem a tudattól, hogy be kell őt mutatni a húgomnak. Majd elmosolyodott és velem együtt nevetett egész hazáig. Benyitottunk a házba és anya egyből ott termett, amikor meglátta, hogy egy fiú jön be velem. Ő mindig is azt akarta, hogy legyen egy barátom.

- Harry, ő az anyukám. Anya, ő Harry! - Mosolyogva néztem, ahogy kezet fognak.

- Megtudhatnám, hogy ki ő? - Kérdezte anya.

- Lisa a barátnőm Mrs. - Előzött meg Harry válaszával.

- Akkor családtag vagy! Szólíts csak Charlotte-nak. Megyek a konyhába kerítek valamit, nem számítottunk vendégre - mondta anya, és kiszaladt a konyhába. Már rég nem láttam ilyen izgatottnak. 

- Hol a húgod? - Kérdezte tőlem.

- Valószínűleg a szobájában ül és zenét hallgat, mint mindig ... Ne akard, hogy lejöjjön.

Anya igyekezve töltötte ki a sósperecet egy kék, mély tálba. Elővett két poharat, amiken piros minták ékelődtek. Anyának mindenféle készlete megvan? Sürgető pillantást vetettem rá, amikor felém fordult, ő pedig gyorsan kitöltötte az üdítőt a poharakba, majd mire észbe kaptam, ott állt mellettünk. Harry és én a kanapéra ültünk, egymás kezét megfogtuk és mindketten mosolyogtunk.

- És mondd Harry, mivel foglalkozol? - Kérdezte anya.

- Énekléssel - jelentette ki egyszerűen, mire én halkan nevettem, és ráhajtottam a fejem a vállára. Ez idáig még nem olyan rossz, mint amilyennek elképzeltem. 

- Értem. Daisy, vendégünk van, gyere már le! - Kiabált fel az emeletre.

- Megyek már, megyek! - Hallatszott vissza a húgom hangja.

Dermedten ültem és azt vártam, mi történik, ha meglátja Harry-t. Hallottam, hogy leért már a lépcső aljára, de mivel mi még háttal ültünk neki, nem látta az arcunkat. Telefonját nyomkodva haladt el mellettünk, majd megállt pontosan előttem, de nem nézett fel, a mobiljával babrált. Így volt, még körül-belül fél percig, de akkor már anyu elvette tőle.

- Hé! - kiáltott fel én pedig próbáltam elnyelni a feltörő nevetést. Aztán már a következő percben hangos sikítás törte meg a kínos csöndet.

- Úristen! Harry Styles! - Kiáltotta, amilyen hangosan csak tudta.

- Én vagyok ... - Fogtak kezet, ezután pedig Daisy felszaladt a szobájába.

- Elnézést miatta - mondta anya.

- Kicsit visszafoghatná magát - dörmögtem dühösen nézve anyura.

- Ez természetes dolog, Charlotte - mondta nyugodtan Harry és elmosolyodott. - Mindenki másképp reagál az ilyen helyzetekre, hozzászoktam. 

Egy perccel később Daisy egy halom holmit hozott le az emeletről, egy tollal a kezében.

- Aláírnád nekem mindet? - Kérdezte vigyorogva, az arca vörös volt az izgatottságtól.

- Persze! - Nevetett fel. 

Őszintén remélem, hogy Harry ezután sem sejti majd az igazságot, hogy a családom őrült! Nem hiszem el, hogy a kis patkánynak ezt kellett tennie ... ! De én előre figyelmeztettem Harry-t, hogy a húgom nem normális. Az eddigi megbeszélések alapján, engem holnap fog bemutatni családjának.