Tizenhatodik

341 11 0
                                    

  Nem válaszolt a kérdésemre, mert még ő sem tudta, hogyan közli majd szüleivel a dolgokat. Felálltam a kanapéról, még mindig a hosszú listát nézegetve. Letettem a pultra, és a két dobozzal bementem a fürdőszobába. 

Megcsináltam az egyik tesztet. 

Idegesen vártam az eredményt, ott álltam mellette és doboltam a lábammal. Nem tudom mit éreztem. Egyszerre voltam boldog és szomorú. Izgatott és rémült. Mi van, ha még nem állunk készen egy kisbabára? 

 Ja és igen, valóban gyereket várok. Pozitív lett. Kis idő múlva nekiestem a másiknak is, hátha ez csak hiba, de nem az volt. Ez is azt mutatta, hogy szülők leszünk.

Harry valószínűleg azt várta, hogy megmondjam neki, melyik név tetszik a legjobban. Lassan kitotyogtam, és elindultam a konyha fele. Becsuktam magam mögött az ajtót, de amikor leértem, hallottam, hogy kinyílik és léptek zaja hallatszott. Én benyúltam a szekrénybe és elővettem egy doboz zabpelyhet, amely éppen legelöl volt. Egyébhez nem volt kedvem, nem kutakodtam tovább, egyébként sem az én házam, nem vehetek el csak úgy mindenfélét... A hűtőszekrényből egy doboz tejet vettem ki, a polcról meg könnyedén leemeltem egy mély tálat, amibe gondolkodás nélkül beletöltöttem először a zabpelyhet, majd rá a tejet. Egy kiskanalat vettem ki az elmosott edények közül, amik ott hevertek közvetlenül a kagyló mellett. Vadul kezdtem kikanalazni a tányérból az ételt és mindeközben Harry azt nézte, hogy mit csinálok és csak nevetett, nem tudott megszólalni.

- Éhes vagyok, jó? - Emeltem fel a hangom végül nevetve, amikor már nem bírtam, hogy engem néz és mindjárt megfullad a görcstől.

Hamarosan végeztem is, és óvatosan beletettem a mosogatógépbe a tányért, kanállal együtt. Álmos voltam már és ezt szerintem Harry is észrevette, mert akkorát ásítottam, hogy olyat még talán soha. Megfogta a kezem és felvezetett az emeletre, az ő szobájába. Elengedtem a kezét amikor felértünk, amit ő furcsállt, mert mindig én szeretném, hogy fogja a kezem. Odaléptem a pulthoz és kivettem a tasakból a kekszet amit vettem, majd Harry mellé feküdtem az ágyba.

- Kérsz? - Kérdeztem tőle, odatartva a csomagot.

- Nem, köszi! - Mondta, miközben engem nézett és nevetett.

Egyébként azért nevetett, mert úgy majszoltam azt a kekszet, mintha még életemben nem ettem volna. Harry elég viccesnek találta a helyzetet látszólag. Letettem a csomagot és a fejemet ismét a mellkasára hajtottam. Ő a fejem tetejét puszilgatta én pedig kezeimet pihentettem rajta, hol a hasán, hol belehelyeztem az ő kezébe.

 - Vettem két tesztet a boltban, mindkettő pozitív lett. Gyerekünk lesz.

Fülig érő mosolyt villantott, és közölte velem, hogy nagyon izgatott most amiatt, hogy apa lesz. Szeretné, ha az általa lejegyzett nevek közül választanánk közösen és nem csak én, vagy ő döntené el ezt a fontos dolgot. Mikor ezt szóba hozta, mindig emlékeztettem, hogy nem lehet még tudni a nemét és egyelőre a névvel nem kell foglalkozni. Nem szerette, hogy ezt mondtam neki, de muszáj volt. Tudnia kell, hogy nincs miért előre tervezni. Felálltam, amikor kiszabadítottam magam karjai közül és a fürdőszoba fele vettem az irányt, ismét rosszul éreztem magam, de talán még rosszabbul, mint ezelőtt. Egy darabig még láttam a színeket, láttam a sötétbarna színű ajtót, amerre tartottam, de a következő percben nem így volt. Minden elfeketedett előttem, nem láttam semmit és annyira szédültem, hogy már nem bírtam lábon állni. Összerogytam, akár egy játékbaba, amit a csecsemő eldob, és ő tétlenül zuhan a földre, nem tud mit tenni. Ott feküdtem, mozdulatlanul, még hallottam Harry hangját:

- Lisa! - Kiáltotta és odarohant mellém, de már késő volt. Nem mozdultam.

Want to Want Me - stylesWhere stories live. Discover now