Want to Want Me - styles

Nyolcadik

A tegnapi nap volt talán a legjobb nap egész életemben! A világ legjobb randevúja után - a világ legjobb srácával -, Harry hazavitt az autóval, azt mondta hideg van a gyalogláshoz, ráadásul messze is lakom. A hazafele úton rengeteget nevettünk és még több dologba avattuk be egymást. Amikor a ház előtt kiszálltunk, büszkén mondtam el neki, hogy még soha nem volt részem ilyen vacsorában, ő pedig csak mosolygott. Most járunk, vagy nem? Nem voltam tisztában semmivel, de azért nem mertem megkérdezni, mert talán ez a kérdés mindent elronthat! Kissé megrebbentem a tudattól, hogy egy kérdés akár tönkre is vághat mindent, amit eddig elértünk együtt nagy nehezen. Ismét félbe szakította a gondolatmenetemet Harry csókja. Még mindig ott álltunk, a kivilágított ház előtt; ő magához ölelt és forró csókba kezdett ismét. Iszonyatosan jól csókol! - Gondoltam. Mindig el tud varázsolni, minden egyes csókjával. Amikor elbúcsúztunk egymástól, elengedett én már a ház fele tartottam; ő még mielőtt beült volna az autójába és pedig nyitottam volna már az ajtót, utánam kiabálta:

- Holnap felhívlak!

Én pedig válaszként csak bólintottam, aztán bementem a házba. Lehúztam a cipőt és gyorsan megnéztem, hogy rendben vannak-e a rózsáim. Szépen álltak a vázában, úgy ahogy beletettem őket, nem voltak elhervadva csodák csodájára. Kimentem a konyhába és egy nagy kanállal vettem ki a csomag cukorból, amit aztán a vázába tettem majd felkavartam. Ezt is a nagymamám tanította, rászoktatott.
Mindeközben az járt a fejemben, hogy miért pont én? Miért pont engem választott a sok millió lány közül? Vagy a sok rajongója közül? Lemerem fogadni, hogy sok ismeretlen lánnyal találkozik úgy mint velem, és még szebbekkel is, mint én magam; akkor meg miért engem szeret? Anya egész életemben az ilyen helyzeteknek csak annyit mondott: "Ez nem szerencse! Ha annyi lány közül téged választott, annak van oka!" És most rájöttem, hogy tényleg ... Ha így van, akkor tényleg van oka annak, hogy engem szeret. De mégis mi? Nem vagyok szép; kibírhatatlan hárpia vagyok; főnökös és mégis szeret bennem valamit, de nem találom a miértjét. Szóval csak magamért szeret! Ha azt kérdeznék tőlem, mit szeretek benne, arról egy kész regényt tudnék mondani. "A bátorságát, amely mindig legyőzi a benne levő félelmet, a figyelmességét, hogy nem úgy bánik a lányokkal, mint egy-egy kutyával, a megbocsájtását, hisz' nekem is minden ok nélkül bocsátott meg. A kedvességét, az önfeláldozását. Hogy ő nem olyan, mint a többi fiú, akik drogoznak és cigiznek, híresek, és emiatt el vannak szállva maguktól.  Ő más, és ez nagyon megfogott engem!" Lerövidítve ennyi: Egyszerűen imádom őt! Ő más, ő jobb. Figyelmes, megértő. Rettenetesen szerencsés vagyok. Ahogy a többi lány is, aki ismeri Harry-t és szereti őt, mint például a Directionerek.