Want to Want Me - styles

Tizenkilencedik

  Harry kérdése lesokkolt, lesokkolt de jó értelemben. Haboztam a válasszal, de nem azért mert nem tudtam mit mondjak, hanem azért, mert nem számítottam erre. Nem számítottam rá, hogy megteszi, arra végképp nem, hogy most. És ilyen szépen kidíszítette a helyet csak miattam, elképesztően jó érzés volt. 

- Igen, Harry! Természetesen! - Válaszoltam könnyes szemekkel.

Felhúzta a gyönyörű gyűrűt az ujjamra, amiben kobaltkék drágakő csillogott. Harry felállt és felvett, megpörgetett a levegőben, majd óvatosan letett és megcsókolt. Nem lehet elmondani mit éreztem akkor ... Minden csodaszép volt körülöttünk: a világítás és... egyszerűen minden! Mindig is ilyen körülmények közt szerettem volna, hogy megkérjék a kezem, kislány koromban is mindig erről álmodtam. De ő ezt nem tudhatta, az egyetlen akinek elmondtam, az anya volt. A levegő nem volt hideg, tökéletes nyári éjszaka volt. Harry a korlát fele tartott, amivel körbe volt rakva itt minden. Azokon mindenhol rózsák ezrei felakasztva. Odasétáltam vele, a tető szélére, ahol megfogtam Harry kezét. Mindketten felfele néztünk, a csillagokra és a holdra. Hiába, nem bírtam betelni a látvánnyal. Mivel augusztus van, rengeteg a hullócsillag. Bárki bármit mond, én kiskorom óta hiszek a csodákban ... Úgy éreztem, az, hogy ott állok Harry mellett, erősen fogom kezeit és közben a csillagokat nézzük, az is egy csoda volt. Az élet nem kiszámítható! Ki gondolta volna, hogy majd egyszer Harry Styles lesz a férjem? Hogy egyáltalán anya leszek valaha? Vagy, hogy egy ilyen tökéletes apja lesz a gyerekemnek? Honnan tudtam volna, hogy ennyire boldog leszek? Bármi megtörténhet bármikor, bárkivel! Nem tudod előre kiszámítani mi fog történni. Ezek a gondolatok futottak végig a fejemen, de én már csak azt kívántam, hogy egészségben nevelhessük fel a gyerekünket. Semmi másra nem vágytam, csupán egészségre és szeretetre. Na és Harry-re...