Want to Want Me - styles

Huszonharmadik

 Az éjszaka borzasztóan hosszú volt, főként azért, mert Harry nem jött vissza, nem fekszik most itt mellettem. Hiányzik. Kell nekem! Több, mint három órát ültem az ágyam szélén, aludni nem voltam képes, nem tudtam csak úgy nyugodtan és tétlen feküdni. Talán ez az első ilyen kegyetlen éjszakám ... Harry nincs velem, nincs itt, hogy átöleljen kezeivel és megnyugtasson. Azt mondta átjön, mi történhetett? Sosem csinált még ilyet, pedig már elég régóta ismerem.

~ Reggel:

- Jó reggelt szerelmem! - Simította ki valaki a szememből a hajat. Nehéz volt, de kinyitottam a szemeimet, és Harry-t pillantottam meg, aki mellettem feküdt.

- Harry! - ültem fel ijedten - Hogy jutottál be?

- Anyukád beengedett, mondta, hogy még alszol, de feljöttem.

- És mióta vagy itt?

- Egy órája fekszem itt melletted és figyelem ahogy alszol - mosolyodott el.

- Miért nem jöttél át este?

- Azt sajnálom, gondolkodnom kellett a történtek után és akartam hagyni egy kis teret neked és a szüleidnek.

- Megértem... - Felkeltem, és bementem a fürdőszobába, felöltözni.

- Van programunk mára? - Kiáltottam ki.

- Hát igazából ... - kezdte vészjóslóan. Csak egy ing volt rajtam, de kiszaladtam Harry elé és vártam, hogy mi a rossz, amit mondani akar - Anyu megkért, hogy menjünk át, bocsánatot akarnak kérni tőled személyesen. És kapunk az alkalmon, elmondjuk, hogy terhes vagy, méghozzá egy hónapja - mondta mosolyogva.

Felállt és megsimogatta hasamat, ami egyre nagyobb és nagyobb lett. Egyre gömbölyűbb vagyok, kezdek meghízni. Csókot lehelt a számra, én pedig játékosan eltoltam magamtól és visszaszaladtam a fürdőszobába, ahonnan két perc múlva ki is jöttem. Megfogtam a kezét és levezettem őt a lépcsőn, majd a bejárati ajtóhoz vettük az irányt, amiből tudta, hogy indulásra készen állok. Autóján vakítóan tükröződött vissza a nap, de gyönyörű volt.

- Szeretlek - mondtam amikor már félúton voltunk. Csak úgy kikívánkozott belőlem, ki kellett mondanom.

- Szeretlek titeket, Lisa! - Szólt vissza.

A kék eget néztem, ahol felhők ezrei sorakoztak, különböző formákat alkotva. Erről az az este jutott eszembe, amikor Harry-vel az éjszakai égboltot figyeltük, a gyönyörű holdat és a csillagokat. Nem telt sok időbe, hamar megérkeztünk és már a ház ajtaja előtt álltunk.

- Kitartást! Meg tudod csinálni. - Bátorításképp megszorította a kezem és puszit nyomott a homlokomra.

Odabent csodálatos illatok fogadtak minket és a látvány is még mindig elképesztő volt. Először Harry apukája jött velem szembe, széttárt karokkal, megöleltük egymást, ahogy az anyukájával is, és Gemmával szintén. Gemma eléggé megnyomta a hasam, túl szorosan és erőteljesen nyomódott hozzám, én erre feljajdultam és a hasamat simogattam. Látszólag egyikük sem értette a dolgokat, csak kíváncsian azt figyelték, ahogy Harry átölel és a fülembe súg. Annyira átlátszó volt ez az egész... Eddig melegebb éghajlatra küldtek és átkoztak, most meg hirtelen ölelgetnek. De végtére is, igazuk volt. Én csak egy senki voltam, a jegyesem meg egy világhírű énekes, méghozzá a legkedvesebb ember, akivel eddig találkoztam. Meg sem érdemlem őt. Hogyan lehettem ilyen szerencsés? Állandóan ezen gondolkodom én is, szóval nekik is megbocsáthatom. Nem rossz emberek, csak rosszul érintette őket az első találkozásunk.

- Mondanunk kell valamit - kezdett bele Harry, feléjük fordulva.

- Mindenkit érint, és mivel látni akartatok engem ... minket, úgy gondoltuk megosztjuk most már veletek is - látszott, hogy a többes számot furcsállják, tudták, hogy ezt nem Harry-re és rám értettem. Most csak úgy ki kéne bökni, hogy terhes vagyok a fiuktól? A részletektől megkímélhetem őket, ugye? Nagyon vicces. Tényleg, imádom az ilyen szituációkat.

- Lisa lassan egy hónapos terhes - segített ki Harry, amiért nagyon hálás voltam neki.